Laczkó Vass Róbert: Telefonhang a vesztegzárból

2021. január 21., 11:02
Katona György: Öregasszony II. (olaj, vászon, 50 × 40 cm)

 anyámat hallom akkor is

amikor elhallgat a vonal túlsó végén

százegyedszer is ugyanazt mondja

százegyedszer sem hagy vele békén

arról beszél ami velünk esett

mielőtt megszülettünk volna

történeteink áthanyatlanak

egy másik dimenzióba

 

háborúból a nélkülözés

a szegénység szökkent szárba

mégis áldhatja szerencséjét

aki nem maradt árva

sok apró mezítlábas emlék

nyargal át a gyermekkoron

míg az elvadult ribizlikertre

árnyékot vet a templomtorony

mámi naphosszat üldögélt

valahol megvan még a lóca

banán se volt csak alma szilva

s temetőkertben a szamóca

reggelivel az aratókhoz

a kicsit küldték a határba

mire hazajött a friss tarlón

véresre virágzott a lába

ha lemehettünk a marosra úszni

az jelentette a világot

martját mostanra benőtte a káka

rákot a vize azóta se látott

volt egy pár cipőnk amivel

többen is caplattak előttünk

újat csak a legnagyobb kapott

a többiek sorban belenőttünk

minden ruhát kímélni kellett

dagadhatott is annak a mája

akinek első szentáldozáskor

volt saját angyalruhája

nőttünk mint az orgonasípok

a lányokra felkerült a párta

míg nagyapád a rádió mellett

esténként az angolokat várta

bolond legyintett nagyanyád

de nem sietett hogy lebeszélje

közben kitört a harcos béke

s megszűnt az iparengedélye

bekényszerült a bútorgyárba

s aki maga faragta hegedűn játszott

megsüketült hogy megtanulja

szájról olvasni a családot

egyikből orvos lett másikuk

birtokba vette a szerszámosládát

nénédet kirúgták s a negyedik

már be sem tehette a lábát

akkor is mondom ha nem akarod

legalább tőlem tudjátok

hogy lettünk a nagy szegénységben

iparoscsaládból kulákok

előbbre jut aki beletörődik

az önérzetesebbje csak bámul

szakmunkásnak tanultam bár egy

vakhangot sem tudtam románul

brassóban is volt szeretőm de

apátokhoz mentem férjhez

annyit mondhatok jó ember volt

akárki akármit is kérdez

korábban kelt mint a fél falu

bóbiskoltak a buszban mögötte

ha mégsem ébredt meg idejében

a vekkert bosszúból darabokra törte

s úgy káromkodott hogy kétszer

nem ismételt egy cifraságot

pisssta bácsinak mondták s előtte

kalapot emeltek a cigányok

reggeltől estig a pedált nyomta

míg én itthon három gyerekre

kézzel mostam a sok pelenkát

naphosszat nekikeseredve

nem volt akkoriban mosógép

húst egy héten csak egyszer láttunk

s gyermekként annyit gyalogoltunk

hogy térdig lejártuk a lábunk

azt ettük amit megtermeltünk

és mindent megbecsültünk nagyon

ti nem is tudjátok hogy a földek

hol hevernek most parlagon

megyek egy kis fát hasogatni

meg kéne meszelni a plafont

elegem van a sok hallgatásból

teszem is le a telefont

 

anyámat hallom akkor is

amikor elhallgat a vonal túlsó végén

százegyedszer is ugyanazt mondja

százegyedszer sem hagy vele békén

arról beszél ami velünk esett

mielőtt megszülettünk volna

történeteink áthanyatlanak

egy másik dimenzióba

 

(Karantének)