Marcsák Gergely: Versek

Milyen volt…

Nyugat + zombik

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

Tartalék vizeink mind oly mérgezők.

Citotoxinokat bocsát ki a gyár,

Kihullt hajcsomóink főzik éhezők.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

Pupillája, mint szovjet lágerek.

Vörösre festik a kötőhártyánál

sosem gyógyuló, szétrobbant vérerek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

mert esténként, ha kint reflektor ég,

a többi korcsot hallja a falon át,

és üvölt, morog, rázza ketrecét.

Nagyapa

Nagyapából egy nap az élet kiköltözött.

Testébe sorvasztó enyészet fészkelt.

Beletelt szegénynek hetvenkét évébe,

mire ledolgozta azt a jóvátételt,

amit az Isten szándékában kezdett,

és negyvenhétben Donbászon folytatott.

Fényekbe merült szembogara zárta

a sorsát jelentő összetett mondatot.

Nagyapából egy nap kiköltözött az élet,

és a dédmama szülőhelyét felkereste.

Arra iramlott, ahol jobban várták,

talán New York felett érte el az este.

Csak mert itthon fedezi egy évre

a születéseket egyhavi halál.

Donbászon nincsen semmi jóvá téve.

Az agglomeráció lángokban áll.

Fekete ködöt vont a kis házra

az élet, mikor nagyapából kijött.

Indultában pedig nagymamáéra

félévnyi hosszú, erős zsinórt kötött.

Opsi

Az opsi régi konyhájában

balzsamoztunk hét előtt.

Te beléptél, s a grecskáról

leemelted a fedőt.

Literes bánkában elénk

tetted a szosziszkis podlivát,

kinéztél a roddom felé,

s mondtad, hogy mit látsz odaát,

hogy az úton egy marsutka jön,

a kert fáin érik a hurma.

András felállt, zazsigálkát

kért, és kiment egy perekurra.

Nézted csak az üres turnyikot,

érezted, hogy semmit sem bánok,

a folyosó kopott plitáin

zúgtak gurulós csemodánok.

Sípolt a csájnyik. A spórról

átraktad a tumbocskára,

és elmondtad, mint máskor is,

hogy milyen volt az angol pára.

Fölemeltem a granyonkát.

Tudtam, hogy itt az alkalom:

ezt megiszom, és elmegyek.

Mától kvártélyon lakom.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. július 27-i számában)

Szentmártoni János | Négy indulás

Bék Timur, Marcsák Gergely, Polgár Kristóf és Regős Mátyás debütkötete négy teljesen különböző hangon szól. Ami közös bennük, hogy bár ők is előszeretettel öltenek magukra álarcokat vagy bújnak különféle szerepekbe, sokat megtudhatunk róluk, az életükről, a gyökereikről verseik által, anélkül, hogy különösebb nyelvi kódokat kellene hozzájuk feltörnünk. Mindnyájan az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatói.

Marcsák Gergely | Fekete-Tisza

S ha elhagynak a szenvedések, a vén hucul tutajra tesz. Terít egy inget szemfedélnek fölém, s az Úrhoz átevez.