Mátyás Emőke Ibolya: Versek

2021. december 02., 04:48

Dobó Tihamér: Tisza csónakokkal

Fénytörésben vallomás

A csónak orrát nézve evezel:

Mátyás Emőke Ibolya | Versek

Tintafoltok jelentek meg,és a bőrömön fekete csillagokrajzoltak maguknak sajátmitológiát.

tőlem távol – szerinted előre.

Te lebegsz tovább a víz felszínén,

s én a fénytörésbe

hazudom bele magam.

Elloptam a pillanatot:

engedtem, hogy életre keljen,

majd megtiltottam,

hogy bennem éljen tovább.

És minden reggel

a szemedbe nézve ordítottam,

hogy csendet akarok!

– a bennem lévő csendet

akartam felváltani

a megjátszott haraggal.

Nem akarlak megérteni.

Nem akarom

a bőröd ráncait figyelni.

Ölelésed használom

fullasztó öncélokra.

Visszavert fény vagyok

A szoba falait üvegből raktuk ki,

s eljátszottuk, hogy sokan

vagyunk – mind egyedül.

Egyszerre érint több kéz

azonos felületet,

így a lapon egymást fedik

a tinta tükrözte

ujjlenyomatok.

A papírt a tükör sarkára tűztük:

mikor érinti a láng a sarkát,

tűz tölti be a teret.

Szemem is tükörré válik,

így testem-lelkem fölösleges.

S ha eltűnök a szobából,

a visszavert fény végez

Önazonos életével.

Emlék-szilánk-hullám

Színes üvegdarabok

úsznak a víz felszínén,

s igyekszem nem figyelni,

hogy milyen formák

öltenek alakot.

Ujjaimat a vízbe mártom,

apró hullámokat és örvényeket

hívok bűnös életre,

s hallgatom, ahogy

egymáshoz ütődnek

a piros és kék szilánkok.

És nem kell odanéznem,

mert már a hang alapján tudom,

hogy a bejárati ajtó

régi falapja közé ékelt

violákat és indákat alkotják újra.

Vagy csak utánozzák.

– a repedéseket nem támaszthatják fel

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.