Küklópsz
kardal Euripidész szatírjátékához
Barlangjában
fetrengett. A sziget
egyetlen értelmes lakójaként
nem akadt vetélytársa.
Szándékát
félreértették és
egyedül hagyták a sötétben.
Megszokta a fűszeres sajtok illatát.
Az örökös bégetés litánia fülében.
Túlélte
testvéreit. Évezredekkel
később a viharisten meglátogatta.
Végighallgatta síró kölykét és
minden panaszát.
Szőlőt káromolt.
Átkozott borvegyítők és szövőszéket
hátrahagyó asszonyok keserű italát.
Borzalmas álmot hozott. Ma már úgy
rémlik neki, mindig is vak volt.
Heszperia
Kebren vízisten lánya,
patakban mossa haját.
Két csodálója közül
csak apja lát szoknyája
alá. Őrzi a diorámát.
Pedig Dionüszosz
ágyasa is lehetne, aki
bokor mögül lesi a
nimfát. Jól is állna
neki ilyen szerep.
Saru alatt reccsenő
ág felfedi a kukkoló
bozontos rejtekét. A
lány elfut és másik
kígyó marja meg.
Ápoló
Hozzatok vizet a vendégnek.
És citrom levét. Hűsítse olaj,
frissen sajtolt, a fehér bőrt.
Hozzatok könyvet,
puha tenyerű lányokat,
hogy az olajat elkenjék, és
vacsorát is hozzatok.
Vigyétek a kardot és lovát
kovácshoz. Vigyétek levelét
jósdába, ezt meg szeretője
házához, akinek verseit írta.
Ruháit vigyétek ki. Hadd
hűljön az éjszakai levegőn.
Néhányan maradjatok és
tartsátok szóval. Ti pedig
szobája előtt. Őrizzétek ezt
az urat. Ha elfogyott, hozzatok
még vizet vagy olajat.
(Karantének)