Fordított villanykapcsoló
Mintha eltörölném a saját múltam.
Vagy radírral rontanék neki az első
ceruzavonásnak az ovis füzeteimben.
Pedig csak fordítva kapcsolom fel a villanyt
minden alkalommal, amikor rád gondolok.
Tenyerembe mélyesztem körmeim, hadd
serkenjen ki bőröm alól a piros petty.
Hiába lakkozták olyan szépre.
Csillognak a kövek a fényben, nem
látszódhat alvadt vér egy rózgold máz alatt.
Francia csók
Álmaimban masszázsszék
a szerelem, ahogy tüzetes
nyelvvel lábat rezegtet,
finoman megnyomkodja
a csípőt. Lassan halad fel
a gerinc mentén, tornákkal
lazítja megfeszült tagjaid.
Közben kínai halandzsák
szűrődnek a tv vak műsoraiból,
fahéjas olajjal várjuk a mindenhatót.
Fúzió
Viszkető sarok jelzi
tested fáradtságát,
vetíti előre gyengülő
rendszereit. Halálos
illúziók tompítják
reális éned, netes patikák
szorítják defenzívába
a józan ész utolsó foszlányát.
Vesék és könyörgés
Látjátok, feleim,
nem múlt el a fájdalom.
Csikorgó szerveink gyulladásba
táncolnak, latin szeretők
forró vére bomlik enyészetté
a föld alatt. Hajdan gyönyörű
koronád ékítette a
kiskocsma környékét, de most
nincs mit büszkén kihúzni,
ha füttyent pár sofőr
csak lesütött szemekkel
hamuval rúzsozott ajkaid
csócsálod a dailypic felett.
(Karantének)