Szabados Attila: Versek

2020. augusztus 29., 19:15
Csáki Róbert: Barátom pihen (olaj, vászon, 39,5 × 47 cm, 2007)

ott maradó

 

ez a dög, amit Baudelaire is megírt,

szét tud darabolni. nyilván másképp

mindenütt. embertelennek tűnik,

ha azt mondom, hogy az ott maradó

tárgyak, miket nem hoztam magammal

nagyon fontosak, és ez eddig fel

se tűnt. igazából három csoport:

könyvek, ruhák, és egyéb. eddig a

vákuum kitartotta őket, és most

is csak a gondolat birizgál, hogy

vajon én mennyiben maradtam ott,

mely részeimet dobozolták be,

és a vákuum elmúltával hogyan

kell majd újra üdvözölni őket?

 

éjszaka

 

merőleges, alvadt idő.

van valami, amire nem mondod, hogy ember.

veszélyes, nagy semmiség.

ezrek lélegzetét tartja benn az utca.

tégláin az „át” megáll.

van valami, ami teljesen bizonytalan.

csikorgatni kezdi az alsó fogsorod, az ínyedet

zsibbadásra fogja, ahogy a szabályosan megkötő

éjszakába lépsz.

csapcsöpögés, kútvízi zaj, hörgő tüdődben hosszú

lélegzeted, mint egy szemét a szellőző csövében.

van valami, ami olyanná teszi a lakástextilüzletben

fetrengő, hengeres vásznakat…

…ami alighogy összezúzza kívülről a csöndet…

…majdnem betör minden ablakot, életre kelt cipőt,

gyógyszeres dobozt, fémárukat, vegyárukat.

nélkülünk fog kezet.

nélkülünk az éjszaka jár.

bárcsak ne is válaszolna.

bárcsak szó se lenne.

ne formálna ujjakat, bizonytalan, csatakkal borult

képét pedig tartsa kinn.

ne szólj neki.

még azt mondanád, milyen napja volt?

azt mondanád, hogy vagyunk ma?

azt mondanád milyen helyes, virágot hozott.

azt mondaná, két lánya van.

azt mondaná, el sem megyek.

 

megoldás

kimúlt patákon leng a

világ a halott lovat

már megették nem sírt nem

beszélt mikor

megsütötték parázson

médium red

harapdálták

és mikor a csontig

értek szépen

kiszárogatták

az angyalok ezt a nagy

állatot és

kilógatták

az ablakba

a mennyek ablakába

száraz patáira

rákötötték a világ

sarkait ezt négy

lovon is megcsinálták

jóllakottan

üdvözülnek:

ezt nektek lovasok

 

(Karantének)