A karácsony mögül
Nihilista szél kólásdobozokat zörget
nem érdekli az ünnepi dísz, a fényes város,
az emberek bevásárolni sietnek,
takarítanak, ablakot pucolnak,
a tisztaság sarokba söpört pormacskáktól
asztmás rohamot kap, megfullad,
és nem lehet újraéleszteni.
Hajléktalan koldul a megállóban,
rálépnek kezére, eltörik az ujja,
italra gyűjt, az étel ízét már nem érzi,
idős néni a templom előtt ácsorog,
keze hidegtől és érszűkülettől lila,
szemében a magány koromfeketéje.
Két bevásárlás között, a töltött káposzta
ízére várva nincs időnk meghatódni.
Pihenőnap az éhezésben
Úristen, szent Fiad születése napján
nézz szét a világban,
segíts minket boldogabb napokhoz.
szűntesd meg a lármát, az áruházak
bóvli meghittségére küldj pusztító futótüzet,
műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás.
csillogó sztaniol mindenütt,
bejgli és töltött káposzta illata száll,
az égig érő télifa alatt pazar ajándék
karácsonyi dalokkal,
hát ennyi volna csak?
Úristen, a te szent Fiad születése napján
tekints le azokra, akik árvák,
gondviselésed legyen ír a csüggedők lelkén,
szárítsd fel a nyomorultak könnyeit,
az ünnep rózsakertjébe vezesd be a hitetlent,
a kétkedőt és reményvesztettet.
Úristen, a te szent Fiad születése napján,
adj szünnapot a fagyhalálban és éhezésben,
szegénység gyomvirága ne szője körbe
a karácsonyt, gondolj azokra,
kiknek takarója az ég,
adj pihenőidőt a szorongásban
és a szeretetéhségben.
egy napra csak jöjjön el a te országod,
itt a Földön.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában)
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
1929-ben Deák Imre kutató megtalálja a bécsi Állami Levéltárban August von Heydte báró 1854-es jelentését az 1849. július 31-én zajlott fehéregyházi csatáról és az általa Petőfinek nézett személy holttestének leírásáról, azt saját fordításában közzé is teszik (1) (a jelentés eredeti német szövege mindmáig közöletlen). Ebben szó van arról, hogy a Petőfinek nézett holttest a „Landstraße” melletti „Sprigbrunnen”-nél (szökőkútnál, szökőforrásnál) feküdt. Alább azt járom körül, melyik „Landstraße”-n is járt pontosan Heydte.
Feltételezem, hogy anyja szomorúan, apja mérgesen mondogatta Lisnyi Móricnak, hagyjon fel a dologgal. Ő azonban egy álomért nemcsak a családi fészket, de a jogi és a közgazdasági egyetemet is otthagyta, mindkettőt még az első vizsgaidőszak előtt. És most itt ül a sarki presszóban, annak is a legsarkában, ahonnan az egyik ablakon át a márkaboltokkal teli rendezett, tiszta sugárútra, a másikon meg a szutykos, hófoltos sikátor bejáratára lát. Most végre van egy pályázat, amelyre benevezhet, jó eséllyel nyerhet is.
A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.