A karácsony mögül
Nihilista szél kólásdobozokat zörget
nem érdekli az ünnepi dísz, a fényes város,
az emberek bevásárolni sietnek,
takarítanak, ablakot pucolnak,
a tisztaság sarokba söpört pormacskáktól
asztmás rohamot kap, megfullad,
és nem lehet újraéleszteni.
Hajléktalan koldul a megállóban,
rálépnek kezére, eltörik az ujja,
italra gyűjt, az étel ízét már nem érzi,
idős néni a templom előtt ácsorog,
keze hidegtől és érszűkülettől lila,
szemében a magány koromfeketéje.
Két bevásárlás között, a töltött káposzta
ízére várva nincs időnk meghatódni.
Pihenőnap az éhezésben
Úristen, szent Fiad születése napján
nézz szét a világban,
segíts minket boldogabb napokhoz.
szűntesd meg a lármát, az áruházak
bóvli meghittségére küldj pusztító futótüzet,
műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás.
csillogó sztaniol mindenütt,
bejgli és töltött káposzta illata száll,
az égig érő télifa alatt pazar ajándék
karácsonyi dalokkal,
hát ennyi volna csak?
Úristen, a te szent Fiad születése napján
tekints le azokra, akik árvák,
gondviselésed legyen ír a csüggedők lelkén,
szárítsd fel a nyomorultak könnyeit,
az ünnep rózsakertjébe vezesd be a hitetlent,
a kétkedőt és reményvesztettet.
Úristen, a te szent Fiad születése napján,
adj szünnapot a fagyhalálban és éhezésben,
szegénység gyomvirága ne szője körbe
a karácsonyt, gondolj azokra,
kiknek takarója az ég,
adj pihenőidőt a szorongásban
és a szeretetéhségben.
egy napra csak jöjjön el a te országod,
itt a Földön.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában)
Akár a táskát sarokba vágó kisdiák,
de mégis kétkedő hálával szállt a villamosra,
hogy máris karácsonyi szünidő, fel lehet
lélegzeni, tv-t bámulni, ha nincs áramszünet,
nem törődni az esélytelen alárendeltséggel,
nyelv- és iskolasorvasztó mioritikus
technikákkal, részvétmímelő széttárt karokkal,
s a többivel, stb.-vel…
Ha a szerelemért könyv járna, sokkal okosabbak lennénk. Illetve ki tudja… Annyi bizonyos, hogy jelenlegi lexikális agyállományomért felelősek a szüleim, én, na meg egy kisvárosi szerelmes könyvárus. Az iskola nem annyira, azt kellő óvatossággal elkerültem.
„A nyolcvanas évek második felében Marosvásárhelyen és Maros megyében a kialakult gazdasági és politikai helyzet miatt általános rossz hangulat uralkodott. A megye és a város magyar lakossága, a magyarságnak a politikai, gazdasági életből történő fokozatos kiszorulása miatt kétszeresen is elnyomva érezhette magát. A város magyar közösségében általános csüggedés, kiábrándultság, esetenként veszélyérzet volt érzékelhető, és jelentősen fokozódott a (legális vagy illegális) kivándorlási szándék.” – írja Novák Csaba Zoltán a Rendszerváltás Romániában című tanulmányában.
Közel harminc év távlatából visszatekintve az akkori kézdivásárhelyi, illetve romániai eseményekre meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Romániában nem került sor igazi rendszerváltásra, hanem forradalomnak álcázott államcsíny történt és a második vonalbeli nomenklaturisták kerültek hatalomra. Ártatlan emberek haltak meg azért, hogy az akkori események forradalomnak tűnjenek és a titkosszolgálatok átvehessék a hatalmat. Csak hát mi erről Kézdivásárhelyen még nem tudhattunk…
A lényeg az, hogy a román nép nagyobbik fele (alacsony Hargita és Kovászna megyei részvétellel) ma „csont nélkül” újraválasztaná Ceauşescut vezetőjének. Az Európai Unióban pedig kétségkívül a legprogresszívebb politikusok közé tartozna. Nézzük csak a programját!
Azzal, hogy az élelmiszerek árusítását ismét „racionalizálná”, azaz csak jegyre lehetne kapni (napi 30 deka kenyér, havi 1 kg cukor, 1 liter olaj, fél vaj, 1 csirke/ család), határozottan fellépne az elhízás, az egyre többeket érintő cukorbetegség, továbbá az élelemkidobás és pazarlás ellen. Ma már nem kellene „tudományos étkezésnek”