Horváth László Imre: A Péter Gábor-könyv

2020. március 29., 08:14

Valóban hiánypótló mű került ki az újabb történészgeneráció egyik (ezzel a könyvével mindenképp) fajsúlyos képviselője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Müller Rolf kezei közül. Az egyetem huszadik századi tanszékének tanárai eddig is kulcsfontosságú munkát végeztek az 1945 utáni magyar és világtörténelem kutatásában (M. Kiss Sándor, Horváth Miklós, Ötvös István, Schmidt Mária). Művük paradigmaváltó jelentőségű: a ma élő magyarok egyik legfontosabb feladatához, a múlttal való szembenézéshez, annak valóban tudományos mérlegre tételéhez járulnak hozzá. Müller Rolf könyve csatlakozik a nagy elődökhöz.

Ezt pedig közönségbarát módon teszi, mert a szerző kifejezetten ügyelt (a téma miatt természetesen szóba sem kerülhet a „szórakoztató” jelző) az olvasmányosságra, a fogyaszthatóságra. A háttérben húzódó évtizedes kutatói tevékenység a könyv végén található bőséges jegyzetanyagból és a kiegészítő bibliográfiából is egyértelműen látszik.

Péter Gábor élete olykor regényszerűnek tűnik, főleg a könyv első felében a gyerekkor, fiatalkor, az illegalitás miatt – látszólag szimpla XX. századi életrajz bontakozik ki, méghozzá élvezetes stílusban. A folytatás a (nem véletlenül) démonizált Péter Gábor, a PRO-ÁVOÁVH rettegett szervezetének vezetője, történelmünk egyik legsötétebb alakja, ízig-vérig politikai gengszter tevékenységének leírása. Ebből kiviláglik az egész bűnözői szervezet milyensége is és a nagy történelmi tragédia felvonásainak sora. Müller jól ír, de egy pillanatra sem csábul el, végig megmarad a tudományosságnál, ami félrevivő túlszínezés helyett éppen hogy plusz színt, réteget ad a könyv szövetének: egy intelligens kutatói hang tartja össze magabiztosan – de az emberi regisztereket is figyelembe véve – a narrációt. Semmit sem jelent ki igazságként, amire nincsen bizonyítéka, nem pszichologizál, a különböző feltevéseket, teóriákat azonban nem hallgatja el.

Ami tudható Péter Gáborról, azt Müller összegyűjtötte könyvében, ezzel nagyban hozzájárulva a legendák szétoszlatásához is, de leginkább elvégezve a férfimunkát: tényszerűen bemutatja egy történelmi szörnyeteggé vált ember valóságos életútját. „Íme, az ember”, mondja Pilátus, ami éppen azért költői paradoxon, mert Jézus Krisztusra akármelyikünknél kevésbé illik ez a fajta valójában meglehetősen prózai bemutatás. Nem mintha hozzá szeretném Péter Gábort hasonlítani, hiszen mondhatni, végpontokat képviselnek az emberi létezés lehetőségeiben. Müller Rolf kiváló könyvében harag és részrehajlás nélkül mutatja be az embert. Egyikre sincs szüksége, a tények magukért beszélnek, „hőse”, Péter Gábor nem véletlenül vált szimbolikus figurává. Aki tisztában kíván lenni a modern Magyarország és a Kelet-Közép-Európa történetével (és felelősen gondolkodó ember számára, valljuk be, ez megkerülhetetlen), annak többek között ezt az új alapművet is el kell olvasnia.

 

Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor. Jaffa Kiadó, Budapest, 2017

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 27-i számában.)