Gion Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki Új Symposion folyóirat alkotói körében. Kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására, azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi folyamatoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, melyek az élet útját alakítják. A Gion Nándor Emlékház, neves vajdasági írónk hagyatékának őrzőjeként és hagyományának ápolójaként, 2013 óta novellapályázatot hirdet meg, melynek célja a magyar irodalom gazdagítása, új művek írásának serkentése, a gioni diskurzusok továbbéltetése. A díj eredetileg magyar nyelven írt pályamű szerzőjének ítélhető oda.
A Forum Könyvkiadó gondozásában jelent meg a 2021. évi Gion Nándor Novellapályázat antológiája, amely a díjnyertes írásokat tartalmazza. A szakmai zsűri – Becsy András, Benedek Szabolcs, Beszédes István – által legjobbnak ítélt novellák szerzői a gioni hagyomány útját követik.
Romoda István bevallása szerint novellaírással a Gion-pályázat hatására kezdett el foglalkozni, ezért munkáit ennek jegyében írja. Témáit családja igaz történeteiből meríti, a cselekményei nagyon apró módosításokkal valós, megtörtént eseményeket írnak le. „Nem szerettem a hétfőket, talán, mert ekkor volt a heti feladatok kiosztása. Egy kis munkaközösségben dolgoztam, szakpolitikai előadóként. Nem szerettem a munkám, sem a politikát vagy a politizálást. De nem tehettem mást, ezért fizettek.” (A fontos tanú)
Riegel Zoltánnak élete nehéz időszakában sokat segítettek Gion Nándor írásai. Számára ezért nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a szellemiségét követő, ápoló antológiában szerepelhet írásával. „A birkapörkölt ízét nem felejtjük azóta sem. A juhász az egész társaságot meghívta, voltunk vagy húszan. Jó kis mulatság, lakoma kerekedett, de az már egy másik történet.” (A birkapörkölt)
A kötet első három írása a dobogós novellák közül kerül ki: Pollmann Teréz A szabadság hídja című novellája, Balázs István A szoknyavadászat művészete című elbeszélése és Bíró Tímea Kiürült égbolt című rövidtörténete, amely Gion ifjúsági regényeinek hangulatát nagy fokú intenzitással adja vissza. A kertben rejtőzködő gyerekek akár a Keglovics utca bokrai közt is bujkálhatnának, az eget fürkészve: „Tudtam, hogy hiába várom már a kárókatonákat, ide nem fognak visszatérni, nem érdemeljük meg, hogy az udvarunk fölött szálljanak el. Mintha forró szénnel lenne tele a kertünk, aminek a feketesége lerántja a mélybe az arra tévedőt. De hogy hány éven át bolyongtunk mi ebben a pusztaságban, hogy milyen ráncosra zokogta és reszkette magát a szív, azt csak a csillagok tudnák megmondani, akik végigvirrasztották velünk az éjszakákat, és hagyták, hogy anyám ablakpárkánnyá bánkódja magát.” Rényi Ádám, Óczy, Gáspár Mária, Wilhelm József, Szöllőssy Tibor rövidtörténeteit tartalmazza még a kötet, amelyet Benedek Miklós szerkesztett. Az illusztrációkat Jankovics Bocskovity Éva készítette.
Amikor Gion Nándor 1994-ben nyugdíjba vonult, és áttelepült Magyarországra, már túl volt életének ötvenedik évén. Nevezetes regényeket, elbeszéléseket, színes történeteket vitt magával, valamint a történetmondás mesterének, megbízható elbeszélőjének jó hírét. A délszláv háborúk vérzivataros évtizedében, ha szülővárosától távol is, mégis a téma, a helyszín, a figurák mind a hátrahagyott világ, a Szenttamáson elkezdődött történet szereplői, amelyet még itthon indított, és „odaát” is ez a történet került az olvasók elé, ez a novellákból épülő regényfolyam, amely nem egyszerűen történelmi illusztráció, hanem az írásban újraélt és továbbélt élet magas esztétikai színvonalú ábrázolása. Ahogyan Horváth Futó Hargita megfogalmazta a Gion-évforduló kapcsán: „Egy művet akkor lehet kanonikusnak teremteni, ha produktívan hat a mai kulturális termelésre, modellként szolgál új művek létrehozására: ha kiadják, olvassák, interpretálják, tanítják, tudományos értekezések tárgyává teszik, rádióra alkalmazzák, színre viszik, filmet forgatnak belőle, kritikák jelennek meg az előadásáról, filmadaptációról.”
Gion Nándor életműve napjainkban is inspirációs forrás, és produktív erővel hat. Mindenkori követői pedig nemcsak a kultuszának megőrzésében és megerősítésében, hanem a vajdasági magyar irodalmi kánon megteremtésének folyamatában is jelentős szereppel bírnak.
Emberi módon. Gion Nándor Novellapályázat 2021. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2022
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. novemberi számában)
A regény címe morbid és megdöbbentő. Ugyan mi az, amiért megérné meghal ni? Az antikvitásban, a romantikában, a hazafias eufória közepette léteztek olyan eszmék, amelyek szerint az önfeláldozás erkölcsileg méltányolt cselekedetnek számított, de akkor is úgy, ha más áldozta fel az életét valamiért. De miért áldozná életét bárki is a jelenben?
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.