„Mesém egy messzi-messzi birodalomban játszódik, ahol az égben, mint megannyi harmatcsepp, óriás hagymakupolák fénylenek. Arany és ezüst színekben pompáznak, de van köztük zöld is, lila csíkokkal, kék színűek sárga csillagokkal és olyanok is, melyeket virágok és piros pöttyök díszítenek. Némelyik, mint a gyertya lángja, lobog az éjszaka sötétjében, és az embereket bátorságra buzdítja, amelyik pedig sisak alakú, az arra emlékezteti a halandót, hogy létezik gonoszság is a világban, bizony, a Fényesség Birodalma a Sötétség Birodalmával határos” – Tallián Mariann színművész első kötete a balettek és orosz népmesék csodálatos világába röpít el minket.
Igor Sztravinszkij zeneszerző és Mihail Fokin koreográfus balettművét Tűzmadár címmel 1910- ben mutatták be Párizsban, ahol hatalmas sikert aratott. A balettet azóta világszerte játsszák, és nagy közkedveltségnek örvend. Tallián Mariann most gyönyörű nyelvezettel és kifinomult érzékenységgel tolmácsolja, Szimonidesz Hajnalka lenyűgöző illusztrációival tárja szemünk elé, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara pedig az auditív hangulatteremtésről gondoskodik a könyvhöz tartozó CD segítségével.
A balettmese a közös, magyar mondavilágban is ismert motívumkincsből merít: a legkisebb királyfi (Iván Cárevics), aki elindul szerencsét próbálni, a tizenkét elrabolt Cárevna, Világszép Vaszilisza és szerelem első látásra, a gonosz varázsló, Koscsej, és a bűbájos segítő, a Tűzmadár, aki tollával ajándékozza meg hősünket – ilyen tárgyszavakkal lehet felvázolni a cselekményt. A Tűzmadár mitikus fejlődéstörténet, a jó és gonosz mindenkori megütközését és az égiek által elrendelt szerelem győzedelmeskedését meséli el. A Tűzmadár klasszikus mese, melynek műfaja egyre inkább kiveszőben van a Jancsika óvodába, játszótérre, mosdóba megy jellegű, lebutított és mondvacsinált mesék térhódítása miatt. Klasszikus mese, amelyre egyre inkább szükségünk van, mert nemcsak érzelmi és érzékelési fejlődést biztosít, hanem irodalmi előnevelést is.
A kötet megszövegezése szépérzékről és arányérzékről tanúskodik, az elbeszélői hang imitálja az élőbeszédet, az önfeledt mesélés gesztusát, ez mégsem ront a szépirodalmi szövegszerűségen. Az illusztrációk kiegészítik a történet álomszerűségét, a kék és vörös színek, a filigrán alakok és az apró részletek kidolgozottsága megalapozzák az olvasó elmélyült hangulatát, főképp ha a zenemű vonatkozó részeit a különböző fejezetek olvasása közben aláfestésként meghallgatja.
A Tűzmadár szívmelengető olvasmány gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Szellemi és érzelmi műveltségünk olyan mélységeibe vezet vissza, ahol ma már csak ritkán járunk. Ezzel a könyvvel „[m]essze a horizont felett, valahol a galaxisok gyűrűjében, ott, ahol madár se jár, ahol sem idő, sem tér nem létezik, azon a helyen, amit emberi ésszel felfogni nem lehet, egy megnevezhetetlen erő egy kicsit helyére billentette a földet.”
Tallián Mariann: A Tűzmadár – Igor Sztravinszkij balettműve alapján. Holnap Kiadó, Budapest, 2018
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. december 22-i számában)
Gion Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki Új Symposion folyóirat alkotói körében. Kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására, azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi folyamatoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, melyek az élet útját alakítják.
A regény címe morbid és megdöbbentő. Ugyan mi az, amiért megérné meghal ni? Az antikvitásban, a romantikában, a hazafias eufória közepette léteztek olyan eszmék, amelyek szerint az önfeláldozás erkölcsileg méltányolt cselekedetnek számított, de akkor is úgy, ha más áldozta fel az életét valamiért. De miért áldozná életét bárki is a jelenben?
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.