Evangélista, akit Péter Egyiptomba küld, hogy egyházat alapítson; Crosby, Stills & Nash egy dala; a lélek halál utáni kóborlása az újjászületésig; a Lánchíd átadása, a Lánchíd helyreállítása, az első atomóra, aranyláz, Tom Waits, Billy Joel, Bruce Springsteen – és még sorolhatnánk. Ami mindezekben közös, az a 49-es szám, Temesi Ferenc legújabb regényének titkos vektora.
A történet egy szerelemről szól: az 1960-as évek második felében Ilona és Márk együtt járnak gimnáziumi éveik alatt. Kapcsolatuk hirtelen-tragikusan szakad meg, majd negyven év kihagyás és két különböző élet nagyobb eseményeinek lezajlása után felkeresik egymást, hogy befejezzék, ami félbemaradt. A regény szerkezete részletesen kidolgozott és precízen kivitelezett: kétszer negyvenkilenc fejezet váltakozik egymással (számozásuk római és arab számokkal elkülönített) – múlt és jelen kavarog a szemünk előtt, majd egyetlen utolsó fejezet (betűkkel kiírva: kilencvenkilencedik) egyesíti és robbantja szét a két szálat.
„Hogy lehet az, hogy te minden vacak sanzon, kuplé, úttörőinduló szövegét és dallamát még mindig fújod?” – kérdezi viccesen az idősödő Ilona, mégis rátapint az igazságra, hisz Márk személyes és irodalmi fejlődéséhez is kiemelten hozzájárult a zene. A tinédzserkori tapasztalások, impulzusok hatása tizenévesen mindig mélyebbre rögzül, mint bármelyik későbbi életkorban, így a hatvanas férfi ízlése a Dire Straits, a Searchers, a Beatles, John Lennon és Cseh Tamás zenei világán alapszik, sőt, ez még a szerelemfelfogását is befolyásolja: „Hogy mi a szerelem? Megtudod, amikor zenét hallgatsz a másik szobából, és együtt énekelsz vele. Mert egy dallam az, amibe igazán beleszerettél, és amikor becsukódik az ajtó, és nem hallod már többé a zenét, te még továbbra is együtt énekelsz vele valamiképp. És nem számít, mennyi idővel később, amikor újra meghallod a zenét, még mindig tartod a ritmust. Na erre hasonlít.”
A történet a szerző által is bevallottan önéletrajzi ihletettségű, így a kötet posztmodern vonásokat is felvillant. Az elbeszélő maga is regényt ír (illetve sajátként utal Temesi Ferenc más műveire) erről a szerelemről, és a részleteket időről időre megosztja Ilonával. Az irodalom ezáltal szerelmi gesztussá válik, ugyanakkor ellentétező szereppel is bír, a szereplők döntéshelyzetbe kényszerülnek, hogy felmérjék egymás negyven évvel ezelőtti és jelenlegi fontosságát. Igazi ars poetica, amelyet Márk Ilonának ír (és az is sorsszerűen előremutató, hogy a szöveg még elküldés előtt törlődik a számítógépről): „Én magamon keresztül emlékezem, mert nem bízom senki más emlékeiben. Másokat keresve magamra találok mindig. Csapatjátékos vagyok, de csapatom tizenegy tagú, és én csak a negyvenkilencedik vagyok. Nem ünnepelem és énekelem magam, mint Whitman. […] Megszoktam a magányt, ami nélkül nincs munka. Mindenkitől lopok, és mindenki lop tőlem. Most épp az ifjúság múzeumában téblábolok, a jegyem már eltépték.”
Temesi Ferenc: 49/49. Scolar Kiadó, Budapest, 2018
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. november 17-i számában)
Szabó Fanni debütkötete a káoszból próbál rendet teremteni. Versei olyan univerzum létezésére irányítják figyelmünket, amelyet hajlamosak lennénk tudattalanunk óceánjába süllyeszteni. E világ lakói intenzíven érző lények, akik közt áthidalhatatlan távolság lüktet.
Mindenki másképp reagált a COVID-19 rohamos terjedésére, és más-más tevékenységgel tette önmaga számára elviselhetővé a 2020. március 10-től június 15-ig terjedő időszakot. H. Nagy Péter aktív kutatásba kezdett a vírushelyzet kulturális hatásairól és célul tűzte ki, többek között, az irodalmi és filmes járványtematika feldolgozását. Az irodalomtörténész, szerkesztő, popkultúra-kutató munkájának eredménye a Karanténkultúra és járványvilág című kötet lett, mely 2020- ban jelent meg, a Prae Kiadó gondozásában.
Van, amikor a testet kell táplálni, hogy könyvhöz jusson az emberfia. Akkor is, ha ez a test történetesen egy boszorkányéhoz hasonló, akitől rettegett a környék összes gyereke, állítólag a tulajdon (felnőtt) gyermekei is. Bözsike néninek hetente háromszor vittünk ételt, ő pedig ponyvát adott cserébe.
A mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás népszerűsítéséért indította el új hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatát a budapesti Hagyományok Háza. Az első kötetbe huszonegy Kis-Küküllő menti, kibédi népmese került Ráduly János gyűjtéséből.
2020 végén a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában, Szonda Szabolcs fordításában látott napvilágot a román költő, Alexandru Mușina (1954, Nagyszeben – 2013, Brassó) Macska-e a cica? magyar nyelvű kötete.
Két részre hasított kötetet kap kézhez az olvasó, az első ciklus a dáktör niku & his skyzoid band címet viseli, a második A reggel királya. A fordító elmondása szerint két kötetből összesítette a magyar kiadást, ami ezért ugyancsak sokszínűnek mutatkozik.
Sándor Zoltán író, szerkesztő, publicista, a vajdasági magyar irodalmi élet egyik meghatározó egyénisége. Nyolcadik novelláskönyve után most esszékötettel jelentkezett, amelyben olvasmányélményeinek lenyomatát veheti kézbe az olvasó, a folyóiratokban megjelent recenziók, tanulmányok gyűjteményét.
Ősszel jelent meg a zentai Mécsvirág együttes Folyók fölött című lemeze. A formációnak immár a negyedik hanghordozójáról adhat hírt a krónikás, és ahogy az előző három alkalommal tehette, most is megírhatja: egyedi gondolatfonalat szőttek, ezúttal huszonhét számban, egy korongra az alkotók. [...] Ezúttal a vajdasági magyar kortárs költők művei jelentik a közös nevezőjét a Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin alkotta, idén fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő kisegyüttes legújabb munkájának.
Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye fenekestül felforgatja majd az olvasónak eddigi, Brenner Józsefről, illetve Csáth Gézáról alkotott véleményét. A sikeres, oly sokoldalú, egyszerre zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló, mérhetetlen számú koituszáról naplót vezető, a kábítószerek „jóvoltából” egyszerre „több trillió” életet megélő „Wunderkind”, akinek csodásan alakuló karrierjét az olvasó agyába beszüremkedő elérhető művek, adatok, hírforrások szerint csak az immár megfékezhetetlen, kontrollálhatatlan
Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.