Györgyei Szabó Magdolna: Időutazás a Duna mentén

2021. június 28., 01:55

Valódi időutazással ér fel Timár György A Duna titkai című könyve, amely még éppen a rendszerváltás előtt, 1988-ban jelent meg. A temérdek történelmi tényanyaghoz, amelyet a szerző rendkívüli precizitással és alapossággal összegyűjtött a Dunával és a folyómenti településekkel kapcsolatban, ez egy plusz, retro ízt is ad. Európa második legnagyobb folyója ugyanis ekkor még többek között az NSZK-n, majd Csehszlovákián, Jugoszlávián és Románián hömpölygött keresztül. További kuriózuma, hogy a szöveget grafikák, fotók, ábrák helyett bélyegekkel illusztrálták, így a filatélia rajongóinak elsőrangú csemegét jelenthet az online is elérhető kötet.

A Duna titkaiba akkor is érdemes belemerülnünk, ha soha nem érdeklődtünk a bélyegek iránt. A száraz történelemlecke helyett ugyanis az író valódi, magával ragadó utazásra visz minket, olvasókat a legnemzetközibb folyó mentén, évezredeken keresztül és kasul, sorsfordító, néha kalandos, máskor kevésbé ismert történetek által.

A történelem ismétli önmagát – ez a már-már közhelyesnek tűnő kijelentés juthat eszünkbe, miközben az időben és térben is hosszú utat járjuk be a folyó folyásiránya és a szerző elbeszélése mentén haladva. A Danubius, a Donau, a Danube, a Dunaj, a Dunav, a Dunarea, az Isztrosz, az Ister – ahogy elődeink, szomszédaink nevezték már a Dunát – a Fekete-erdőben kis patakocskaként indul, hogy aztán a könyv szerint még nyolc (ma már tíz) országot érintve, csaknem háromezer kilométert megtéve, csaknem száz kilométeres szélességben ömöljön a Fekete-tengerbe.

Kisebb-nagyobb települések, várak, erdők, szántóföldek, hidak bukkannak fel a történetekben, amelyekben királyok, hercegek, partizánok, diktátorok, parasztok és közemberek harcolnak egymás mellett és ellen, a Duna pedig hol elválasztja, hol összeköti Közép- és Kelet-Európa népeit. Akik mintha egyáltalán nem változnának: ugyan a nevek, időpontok, helyszínek cserélődnek, de az emberi jellemek és jellemtelenségek szinte statikusnak és megváltoztathatatlannak tűnnek.

Zavarja-e ez a Dunát? Aligha. Ő nyugodtan áramlik, kavarog, tódul tovább majd akkor is, amikor mi sem leszünk már. Viszont érdemes lenne követnünk a szerző zárszavait, és tegyünk érte, hogy az eddigieknél boldogabb ezredévei legyenek e sokat látott folyam mentén élőknek!

 (Timár György A Duna titkai. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1988)

Megjelent a Magyar Kultúra Duna-számában (2021/1)