Jó páran akadnak, akik hiányolják napjainkban az igazi téli, havas és kellőképpen zimankós táj hangulatát. 2022-ben, az Animus Kiadó jóvoltából a sajgó nosztalgia ellen a magyar olvasóközönséghez is eljutott az igaz, kissé radikális, de annál hatásosabb orvosság. Böszörményi Péter fordításában immár Félelem címmel, magyarul is olvasható Jozef Karika 2014- es regénye, a Strach, amely egy igazi hamisítatlan téli horror. Kirázza az embert tőle a hideg.
A mű az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra ölelésében megbújó Rózsahegyen játszódik. A főhős, aki a regény narrátora is egyben, magánéleti és szakmai kudarcai folytán erre a közkedvelt kirándulócélpontra költözik vissza, szülei régi lakásába. Harmincöt éves fejjel kell szembenéznie itt gyermekkora traumatikus élményeivel és az őt kísértő régi rémképekkel, miközben a jelen állapotok sem felhőtlenek. A hófödte helységben ugyanis gyerekek tűnnek el. Az arktikus erősségű hideg mellett a félelem is reszketésre kényszeríti a könyv főhősét és barátait, miközben megpróbálnak megoldani egy múltba nyúló rejtélyt.
Az alaprecept a rémtörténetek kedvelői számára nem hangozhat túl egyedien, de a valóságból megalkotott környezet olyan izgalmasan telítődik a képzelet félelmetes elemeivel, hogy azt kár nem megtapasztalni. A hegyek közt zajló jelenetek mellett a magyar olvasók számára is jól ismert garzonlakások klausztrofóbiás érzetét is ügyesen megragadja az alkotó. A papírvékonyságú falak közti szűk teret a főtt virsli és a hagyma szaga mellett a rossz érzések, nyomasztó sejtelmek és a sötét emlékek töltik meg a regény világában.
Fokozatosan növekedik a feszültség és bújnak elő a vastag hótakaró alól a titkok. Alig vesszük észre, és beszippant bennünket a fehéren ragyogó rémálom, melyben zöldes köd kavarog, és a hófödte dombok csendjét fémes zúgás, felhangzó gyerekkacajok, sőt olykor éles halálsikolyok zavarják meg. A téli idill helyét testetlen, mégis jól érzékelhetően jelenvaló, ősöreg rettegés jéghideg szorítása töri lassan ripityára, miközben szilánkjai garantáltan fagyásnyomokat hagynak a lélekben.
Ha szomorkodni és vágyódni támadna kedvünk az igazi téli havas jégvilág után, elég ha bekucózunk a Félelem című könyvvel pár órára, és már nem is lesz olyan hívogató a csendes fehérség. A hóban feltűnő gyereklábnyomok ugyanis olyan rémségekhez vezethetnek, melyek sokáig a rémület jégvirágait hagyhatják az olvasók elméjében. Szinte kikacsint ránk félelem a lapok közül.
Karika, Jozef: Félelem, Animus Kiadó, Budapest, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.