2022. december 06., 12:31
Csaknem zavaróan jó címmel bír a verseskötet (Fák Daphnénak), s e zavar éppúgy rejtőzik a cím sokféle értelmezési lehetőségében, mint a kötet sokszínűségében. Dimény H. Árpád előző könyve, a Levelek a szomszéd szobába 2016- ban jelent meg, az elmúlt hat év világosan mutatja, hogy a szerző nem pocsékolta idejét, öt ciklusból álló új könyve már-már verses regénynek is elmenne.
Mindenekelőtt tisztázzuk a címet, könnyítve az értést. Daphné az ógörög mitológiában egy nimfa volt, akibe Apollón szerelmes lett, s ezért mindent megtett (hm), hogy elnyerje kegyeit, ám mikor végre a nimfához érhetett, az babérfává változott, így védve meg ártatlanságát. Hogy a költő pontosan miért választotta a Fák Daphnénak címet, a mítosz ismeretében rengeteg kérdést vet fel – melyeket hadd fejtsen meg az olvasó, hiszen éppen ez az egyik legszebb az irodalomban, a szubjektív látószög.
Öt ciklusra oszlik a mű: Beautiful Losers, Akusztikus rezonancia, A magányos hús, A hiány anatómiája, Szerelmes tanácsok csónakázás közben. Meglehetősen szorosan függenek össze a ciklusok, azt is meg lehet kockáztatni, hogy érdembeli különbség nincs köztük, mondanivalójukkal, nyelvezetükkel is inkább öszszefonódnak, mintsem szétválnak. A témák pedig valójában a költő életei: házasság, apaság, természettudományos érdeklődés, szerelem-szeretet, de harag, keserűség, elvonulás is. Éppen ezért olyan e kötet, mintha egy darabokra szaggatott filmet néznénk (olvasnánk), melyet a szerző eléggé tetszőlegesen illesztett, vágott össze, s e filmből a figyelmesen szemlélődő össze is tudja rakni a költő életét, életeit, már ha késztetést érez rá: „számomra mindig is abban rejlett a versírás nehézsége, / hogy ki legyen az alanya. / egy határozott személyt kerestem, akibe belekapaszkodhatok, akivel azonosulhatok. / elsőre mindig apámra esett a választás / aztán rögtön az első önkitárulkozásnál – / bevallom, erre valók a versek, / hogy mindenféle titokzatos történet, / cizellált mondatok, választékos szavak mögé bújva, / akár egy bábjátékos a paravánja mögül, / vagy egy gyóntatófülke homályából / mondjuk el, írjuk le gondolatainkat, / féltve őrzött titkainkat, sérelmeinket / vagy piszkos kis vágyainkat” (A szereplők).
Érdekes kísérlet az Akusztikus rezonancia című ciklus, melyben a poézis egybefolyik a kozmológiával, technológiával, tudománnyal, de valójában a szerelemmel, a testtel, a szellemmel is. Effajta kísérletezéssel nem sokan próbálkoztak: „valami furcsa hangot ad ki a Föld / kutatók a tengerek mélyén mérnék le / de én tudom hogy ez a hang valójában a tied / fogad csikorogtatva nyögdécselsz / mint óceáni mélyárokban / a víznyomás alatti hajóroncsok” (Akusztikus rezonancia). Vagy: „a tudományos rész a vers díszlete / ráadásul kölcsönkért / a szerelem nem / és nem lehet alku tárgya sem / vagy szerencsejáték mint az asztronómia / amikor felteszel mindent egy lapra / hogy elnyerhesd a naptól a fényét” (A vers díszlete).
Miklóssi Szabó István | ,,Kárpátaljaiként itthon vagyok, magyarországiként hazajöttem’’
Sepsiszentgyörgy bekapcsolódott a Petőfi Kulturális Ügynökség Írórezidencia Programjába, ezentúl ide is jönnek alkotni írók, költők, műfordítók. Az első íróvendég a Kárpátaljáról Magyarországra 2019-ben áttelepült Lőrincz P. Gabriella volt, aki egy mesekönyvön dolgozik. Kisebbségi létről, háborús helyzetről kérdeztük.
Ugyanakkor a kötetben a költő meglehetősen lemezteleníti magát. Nyilván sikerült úgy tennie ezt, hogy ne menjen túl a jóérzés határain, még akkor sem, ha a vetkőzést bizony dühében teszi. Ebből következik, hogy olykor a megbánás verseskötete is ez. Picit komor, picit dühös, picit keserű, máskor borongós, elmélázó, mosolygós, de bárhogyan is teszi, mindenképpen „diményes”. És igen, valójában a regény műfaja felé mutat, a figyelmes olvasó simán összeállítja a költő életét belőle. Már ha egyáltalán szükséges, hogy összefolyó egységként kezelje a verseket.
Dimény H. Árpád: Fák Daphnénak (versek). Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2022
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)
