Mindenekelőtt tisztázzuk a címet, könnyítve az értést. Daphné az ógörög mitológiában egy nimfa volt, akibe Apollón szerelmes lett, s ezért mindent megtett (hm), hogy elnyerje kegyeit, ám mikor végre a nimfához érhetett, az babérfává változott, így védve meg ártatlanságát. Hogy a költő pontosan miért választotta a Fák Daphnénak címet, a mítosz ismeretében rengeteg kérdést vet fel – melyeket hadd fejtsen meg az olvasó, hiszen éppen ez az egyik legszebb az irodalomban, a szubjektív látószög.
Öt ciklusra oszlik a mű: Beautiful Losers, Akusztikus rezonancia, A magányos hús, A hiány anatómiája, Szerelmes tanácsok csónakázás közben. Meglehetősen szorosan függenek össze a ciklusok, azt is meg lehet kockáztatni, hogy érdembeli különbség nincs köztük, mondanivalójukkal, nyelvezetükkel is inkább öszszefonódnak, mintsem szétválnak. A témák pedig valójában a költő életei: házasság, apaság, természettudományos érdeklődés, szerelem-szeretet, de harag, keserűség, elvonulás is. Éppen ezért olyan e kötet, mintha egy darabokra szaggatott filmet néznénk (olvasnánk), melyet a szerző eléggé tetszőlegesen illesztett, vágott össze, s e filmből a figyelmesen szemlélődő össze is tudja rakni a költő életét, életeit, már ha késztetést érez rá: „számomra mindig is abban rejlett a versírás nehézsége, / hogy ki legyen az alanya. / egy határozott személyt kerestem, akibe belekapaszkodhatok, akivel azonosulhatok. / elsőre mindig apámra esett a választás / aztán rögtön az első önkitárulkozásnál – / bevallom, erre valók a versek, / hogy mindenféle titokzatos történet, / cizellált mondatok, választékos szavak mögé bújva, / akár egy bábjátékos a paravánja mögül, / vagy egy gyóntatófülke homályából / mondjuk el, írjuk le gondolatainkat, / féltve őrzött titkainkat, sérelmeinket / vagy piszkos kis vágyainkat” (A szereplők).
Érdekes kísérlet az Akusztikus rezonancia című ciklus, melyben a poézis egybefolyik a kozmológiával, technológiával, tudománnyal, de valójában a szerelemmel, a testtel, a szellemmel is. Effajta kísérletezéssel nem sokan próbálkoztak: „valami furcsa hangot ad ki a Föld / kutatók a tengerek mélyén mérnék le / de én tudom hogy ez a hang valójában a tied / fogad csikorogtatva nyögdécselsz / mint óceáni mélyárokban / a víznyomás alatti hajóroncsok” (Akusztikus rezonancia). Vagy: „a tudományos rész a vers díszlete / ráadásul kölcsönkért / a szerelem nem / és nem lehet alku tárgya sem / vagy szerencsejáték mint az asztronómia / amikor felteszel mindent egy lapra / hogy elnyerhesd a naptól a fényét” (A vers díszlete).
Ugyanakkor a kötetben a költő meglehetősen lemezteleníti magát. Nyilván sikerült úgy tennie ezt, hogy ne menjen túl a jóérzés határain, még akkor sem, ha a vetkőzést bizony dühében teszi. Ebből következik, hogy olykor a megbánás verseskötete is ez. Picit komor, picit dühös, picit keserű, máskor borongós, elmélázó, mosolygós, de bárhogyan is teszi, mindenképpen „diményes”. És igen, valójában a regény műfaja felé mutat, a figyelmes olvasó simán összeállítja a költő életét belőle. Már ha egyáltalán szükséges, hogy összefolyó egységként kezelje a verseket.
Dimény H. Árpád: Fák Daphnénak (versek). Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2022
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)
„A búcsú után nincs szükség a múlt felemlegetésére” (5.) ‒ olvashatjuk Légrádi Gergely legújabb regényének elején. Ennek ellenére kivétel nélkül mindegyik szereplő a múlton töpreng, egészen pontosan azon a múlton, amelyet nem ismernek eléggé, csak feltételezéseik vannak róla. Mindannyian a saját múltjukat szeretnék megismerni, feldolgozni vagy éppen elfelejteni, ki-ki a maga módján: kérdések feltevésével, a ki nem mondott szavak, történetek papírfecnikre való lejegyzetelésével, a múlt sötét árnyainak háttérbe szorításán, elfeledésén munkálkodva.
A Cerkabella Könyvkiadó Macskák Mesés könyve címmel figyelemre méltó válogatást adott közre a macskairodalom színe-javából. Lovász Andrea szerkesztő negyven mesét, verset és regényrészletet gyűjtött ebbe az impozáns kiadványba, amelyben a nagy klasszikusoktól a kortárs alkotásokig sokféle írás kapott helyet. Közös vonásuk, hogy a maguk nemében mindegyik irodalmi bravúr, valamint az azonos központi szereplőjük, azaz főhősük: őfelsége, a macska.
A József Attila-, Híd-, Szirmai-, Herceg- és sok más díjas Lovas Ildikó vajdasági magyar írónő ezúttal egy különös, rendkívül értékes könyvvel örvendeztetett meg bennünket. 2022-ben a Forum kiadásában Szép Amáliák címmel és Cselédregény alcímmel jelent meg tényregénye.
Tavaly ősszel jelent meg Durica Katarina legújabb regénye, Mennyit adtál érte? címmel. Az írónő a maffiagyilkosságok áldozatai és a Brüsszelben dolgoztatott magyar prostituáltak után ismét egy szövevényes és kevésbé ismert világot tár az olvasó elé. Ennek a világnak meddő nők, gyermekre vágyó házaspárok, béranyák és anonim petesejtdonorok a szereplői, akiket ugyanúgy a vágyakozás hajt a hétköznapok során, mint megannyi más embert.
A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a
Kovács István A gyermekkor tündöklete című regénye 1998-ban jelent meg, s a mostani immár a harmadik kiadás. De – mint azt Jánosi Zoltán utószóként jegyzett elemzéséből megtudhatjuk – a szerzőt már jóval korábban megszólította a téma, s a bevezető fejezet 1972-ben az Élet és Irodalom hasábjain meg is jelent, ám a teljes mű – több szakaszban íródva – csak a rendszerváltás utáni években nyerte el végleges formáját.
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.