Mindenekelőtt tisztázzuk a címet, könnyítve az értést. Daphné az ógörög mitológiában egy nimfa volt, akibe Apollón szerelmes lett, s ezért mindent megtett (hm), hogy elnyerje kegyeit, ám mikor végre a nimfához érhetett, az babérfává változott, így védve meg ártatlanságát. Hogy a költő pontosan miért választotta a Fák Daphnénak címet, a mítosz ismeretében rengeteg kérdést vet fel – melyeket hadd fejtsen meg az olvasó, hiszen éppen ez az egyik legszebb az irodalomban, a szubjektív látószög.
Öt ciklusra oszlik a mű: Beautiful Losers, Akusztikus rezonancia, A magányos hús, A hiány anatómiája, Szerelmes tanácsok csónakázás közben. Meglehetősen szorosan függenek össze a ciklusok, azt is meg lehet kockáztatni, hogy érdembeli különbség nincs köztük, mondanivalójukkal, nyelvezetükkel is inkább öszszefonódnak, mintsem szétválnak. A témák pedig valójában a költő életei: házasság, apaság, természettudományos érdeklődés, szerelem-szeretet, de harag, keserűség, elvonulás is. Éppen ezért olyan e kötet, mintha egy darabokra szaggatott filmet néznénk (olvasnánk), melyet a szerző eléggé tetszőlegesen illesztett, vágott össze, s e filmből a figyelmesen szemlélődő össze is tudja rakni a költő életét, életeit, már ha késztetést érez rá: „számomra mindig is abban rejlett a versírás nehézsége, / hogy ki legyen az alanya. / egy határozott személyt kerestem, akibe belekapaszkodhatok, akivel azonosulhatok. / elsőre mindig apámra esett a választás / aztán rögtön az első önkitárulkozásnál – / bevallom, erre valók a versek, / hogy mindenféle titokzatos történet, / cizellált mondatok, választékos szavak mögé bújva, / akár egy bábjátékos a paravánja mögül, / vagy egy gyóntatófülke homályából / mondjuk el, írjuk le gondolatainkat, / féltve őrzött titkainkat, sérelmeinket / vagy piszkos kis vágyainkat” (A szereplők).
Érdekes kísérlet az Akusztikus rezonancia című ciklus, melyben a poézis egybefolyik a kozmológiával, technológiával, tudománnyal, de valójában a szerelemmel, a testtel, a szellemmel is. Effajta kísérletezéssel nem sokan próbálkoztak: „valami furcsa hangot ad ki a Föld / kutatók a tengerek mélyén mérnék le / de én tudom hogy ez a hang valójában a tied / fogad csikorogtatva nyögdécselsz / mint óceáni mélyárokban / a víznyomás alatti hajóroncsok” (Akusztikus rezonancia). Vagy: „a tudományos rész a vers díszlete / ráadásul kölcsönkért / a szerelem nem / és nem lehet alku tárgya sem / vagy szerencsejáték mint az asztronómia / amikor felteszel mindent egy lapra / hogy elnyerhesd a naptól a fényét” (A vers díszlete).
Ugyanakkor a kötetben a költő meglehetősen lemezteleníti magát. Nyilván sikerült úgy tennie ezt, hogy ne menjen túl a jóérzés határain, még akkor sem, ha a vetkőzést bizony dühében teszi. Ebből következik, hogy olykor a megbánás verseskötete is ez. Picit komor, picit dühös, picit keserű, máskor borongós, elmélázó, mosolygós, de bárhogyan is teszi, mindenképpen „diményes”. És igen, valójában a regény műfaja felé mutat, a figyelmes olvasó simán összeállítja a költő életét belőle. Már ha egyáltalán szükséges, hogy összefolyó egységként kezelje a verseket.
Dimény H. Árpád: Fák Daphnénak (versek). Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2022
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)
Az Újvidéki Írók Egyesülete (Društvo Novosadskih Književnika) példamutató és biztató tevékenységbe kezdett. 2019-ben Ioan Baba szerbiai és Ivo Munćan romániai író szerkesztésében megjelentette az első Új szellemi hidat Novi Sad – Temišvar címmel, 2020-ban Zdenka Valentová-Belićová szerbiai és Miroslav Demak szlovákiai író szerkesztésében a másodikat Novi Sad – Bratislava címmel, az idén pedig Bordás Győző szerbiai és Vujicsics Marietta magyarországi író, fordító szerkesztésében napvilágot látott a Novi Sad – Budapest válogatás is a Novi duhovni most – Új szellemi
Petőfi Sándor összes verseinek a közzététele során a kiadók mindig is törekedtek a reprezentatív megjelenítésre, mintha Petőfi neve előfeltételezné, avagy megkövetelné a minőséget, a fajsúlyos és elismerést keltő összhatást. Ha megnézzük a korábbi Petőfi-kiadásokat, azt látjuk, hogy személyi, tárgyi és szemléleti követelményeket egyaránt figyelembe kellett venniük a kiadóknak.
Ez a könyv bizonyos értelemben az Ördögvér és vámpírangyal folytatásának is fölfogható. Világlátásában, írói technikájában és stílusában. Az írói pálya gazdagodásának jeleként most azonban még hangsúlyosabb a novellisztika szerepe. Helyenként a drámaiság, helyenként az abszurditás van előtérben. Foglalkoztatja a szabadság és a rabság ellentétpárja.
Úgy tűnik, hogy egy hatásos pszichothrillerhez elengedhetetlen egy holttest, amely eleve bűncselekményre utal. Heidi Perks regénye ugyan nem azon könyvek sorába tartozik, amelyek a frászt hozzák az olvasóra, mégis izgalomban tart. Nem tocsog a vértől, nincsenek benne káromkodások, szexjelenetek, semmi rémületet keltő klisé, közhelyes fordulat, amit általában a fásult olvasó felrázása érdekében vetnek be az írók. Ám egy történet nem önmagától válik pszichothrillerré, hanem a megírása módjától.
Zsille Gábor nemrég megjelent Tranzit Felvidék című új verseskötete érdekes vállalkozás, amelyben sajátos módon párosul az útleírás és a személyes napló műfaja. Noha Budapesten született, a József Attila-díjas költőt, műfordítót különleges kapcsolat fűzi a Felvidékhez. Gyökerei egészen a galántai járásbéli Nemeskajalig vezetnek, a család a lakosságcsere után került Magyarországra.
Keveseknek adatott meg, hogy évszázadok, akár ezredek múltán is időszerűek maradjanak, és az sem sokaknak, hogy időről időre újra fölfedezzék életművüket. Kettőből két hegedűművész vallotta be kérdésemre, hogy nem hallott még Lavotta Jánosról, holott intézmények, utcák és egy rangos díj is viseli a legendás zenész nevét. Halála után kétszáz évvel most egy szívvel-lélekkel megírt életrajzi regény is megjelent a méltatlanul kevéssé emlegetett művészről.
Éppen ezek az őszi napok, az 1847. október 31. és november 3. közötti időszak a Petőfi-életrajz fehér foltjai, olyan üres helyek, amelyekről semmiféle ismeretünk sincs. Osztovits Szabolcs „Sors! Nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája című könyvével most szimbolikusan az életrajzzal kapcsolatos ismereteink jellegére szeretnénk irányítani a figyelmet. Hol vannak a Petőfi Sándor életével és szerepvállalásával kapcsolatos tudásunk fehér foltjai?
Másfél évvel a Polcz Alaine-ről közreadott kötet után, Alaine 100. születésnapjára megérkezett annak párdarabja, Szávai Géza személyes emlékekkel dúsított fotókönyve, Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse címmel.
A kötetben szereplő több mint száz színes és fekete-fehér fotó javát, néhány kivételtől eltekintve, Szávai vagy felesége, Ilona készítette. Időskori, utolsó darabok Mészöly Miklósról, pózokba merevedettség nélküli, spontán pillanatok gyűjteménye amatőr fotókon rögzítve.
Titusz, a hős című kötetében Acsai Roland a 19. században virágkorát élő, mára elhalt versformához nyúl azzal a céllal, hogy a nándorfehérvári diadal önfeláldozó hősét és történetének kultuszát ismét a köztudatba emelje. Miközben – a Petőfi és Arany által különösen kedvelt műfajt és versformát felélesztve – felező tizenkettesekben elbeszéli Dugovics Titusz hőstetteit, sorsát és jellemét, friss nyelvezetű, csillámló játékosságú versuniverzumot alkot.