Nemrég jelent meg Bettes István legújabb verseskötete Aranygyűrű címmel. Bár a kötet verseskötetként olvasható: a szövegeknek van egyfajta ritmikájuk, azonban a tördelésen kívül el tudunk ezektől vonatkoztatni. Ezzel kapcsolatosan, végig az olvasás során, sokkal inkább az az érzése lehet az olvasónak, hogy az ismert szentek életútját olvashatjuk rövidebb, ugyanakkor egyszerűbb formában. Ahogy Géczi János is megfogalmazza a könyv hátlapján: a szövegek „pátosztól távolságot tartó” formában. Ez az egyik erőssége is a most bemutatásra kerülő kötetnek.
A címadó vers (és egyben a leghosszabb szöveg is) voltaképpen egy tanulságtörténet, amely lényegében azt mondja el az olvasónak, hogy hiába keresztény, zsidó vagy muzulmán, ne legyünk irigyei a másiknak. A szerző ezt egy király és három kedves fia történetén keresztül ábrázolja. A minimalista, ámde lényegre törő megközelítés itt is tetten érhető. A kötet második szakaszában pedig a következő szentekről és mártírokról olvashatunk: Szent Lőrinc, Szent Sebestyén, Szent Vince, Szent Péter, Szent Donatus, Szent Gellért, Szent Szilveszter, Szent Márton, Myrai Szent Miklós, Szent Benedek, Bertalan apostol és végül Szent Kristóf. Mind-mind olyan történet, amelyet, mondhatni, már mindenki ismer. A szövegek adnak egyfajta imaszerű olvasatot is, ám az imádságokra oly jellemző visszatérő elemek és az áhítatosság ebben a formában teljesen elmarad. Úgy vélem, Bettes István ezzel azt akarja mondani az olvasóinak, hogy sokkal fontosabb a történet mondandója, alapvető lényegisége, semmint a mítoszokkal és legendákkal tarkított körítés, így ennek folyományaképpen sallangoktól mentesen tudunk a történetek legfontosabb aspektusára figyelni: a hitre. Ez az az eszmeiség, amely a kötet első betűjétől az utolsóig érezhető, és ez vezeti az olvasóját a mélyebb megismerés felé.
A kötet borítóján a szerző rajza látható, ugyanúgy több grafika is található a szövegek mellett, egyfajta kísérőként. Bár látszólag sokszor tűnik irkafirkának az egész kompozíció, azonban, ha jobban szemügyre vesszük, egy idő után már láthatjuk megjelenni a szemünk előtt az egyes karaktereket, eseményeket, történéseket.
A kötetet mindazoknak ajánlom, akiket vonz a szentek és mártírok élete, illetve egy kicsit „más”, ugyanakkor egyszerűbb szemszögből akarnak rálátást nyerni a már oly jól ismert történetekre.
Bettes István: Aranygyűrű, Vámbéry Polgári Társulás, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
Koronként más-más dolog szabott gátat az önfeledt utazásoknak. A világháborúk és a vasfüggöny után jelenleg a pandémia miatt kényszerülnek a felelős polgárok világjáró terveik szüneteltetésére. Fejben utazni azonban szerencsére biztonságos ebben a helyzetben is. Mentális vándorlásainkhoz remek inspirációforrásként szolgálhat Aich Péter Gyere velem című könyve.
Halmai Tamásnak, a frissen József Attila-díjat kapott költőnek és esszéírónak új verseskötete jelent meg Előfeledések címmel. A meglehetősen terjedelmes vállalkozás a szintén nagy volumenű, ezer verset tartalmazó Ezerjófű című kötetének ambícióit követi, és 777 hétsoros verset tartalmaz, amiket a fülszöveg szerint félszonettként is értelmezhetünk, de annyi bizonyos, hogy 10-11 szótagos drámai jambusokról beszélünk.
Leczo Bence elsőkötetes szerző 2021-ben megjelent A falu összes férfija címet viselő novellagyűjteménye erős indításnak bizonyult. Már a borító is sejtelmes, mintha a köd leple alatt bújnának meg a címben említett falu és az ott lakó férfiak titkai.
Mágikus vonások. Festészet és irodalom összhangja Szentandrássy István művészetében című kiállítás nyílt a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán.
Új kiállítótérben, újfajta megközelítéssel kerülnek az érdeklődés középpontjába Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész képei a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának aulájában ezen az új koncepciójú kiállításon.
Muszka Sándor a Szégyen című kötetével megelőlegezett egy olyan verspoétikát, amely a maga nemes egyszerűségével az ember materiális voltát hivatott feltárni. Az efféle létről való megszólalás még bekeretezhetőnek tűnik, hiszen a történetek, bár nem függetlenek a külvilágtól, lényegük a bezárt térben válik értelmezhetővé...
Számomra a Belgrádi Kör tagjaként vált ismertté a dramaturg Đorđe Lebović neve és személye, aki azon értelmiségi csoport tagja volt, amely a kilencvenes évek balkáni, nacionalista őrületének kezdetén is a józanságot hirdette. Az eszement nacionalizmus eluralkodását már nem várta ki, 1992-ben elhagyta az országot, 2000-ben visszatért, de élete nagy regényét az emigrációban, majd hazatérte után is, haláláig folytatta.
Aztán a Csipkerózsikákat még a megjelenése évében megvettem, de csak négy évvel később olvastam el. Nem motivált a könyv műfaja, sem az, hogy King az egyik fiával, Owen Kinggel közösen írta. Owentől ugyanis ezen a társszerzői munkán kívül egyebet még nem olvastam, így sejtésem sem lehetett arról, hogy a hétszáznál több oldalas szövegmonstrumból melyik rész, melyik motívum tulajdonítható az apának, és melyik a fiának.
Ahogy az a magyar irodalmi folyóirat világában általános, a Forrás is elsősorban a szűkebb haza, esetükben Kecskemét, illetve Bács-Kiskun megye művészeti-kulturális életére figyel, de országos és természetesen határon túli kitekintéssel. A legújabb, márciusi lapszám is ezt bizonyítja.
Mi az abszolút hatalom, meddig mehet el a hatalom aktuális birtokosa, aki maga is függ egy fölötte lévő hatalomtól. Mindenki szem a láncban… És ez a legbonyolultabb: mert ütközik és keveredik egymással a kötelességtudat, a vakhit, a hűség, a szolgálat, az elkötelezettség, a hit, a remény és a félelem.