Év elején jelent meg Fellinger Károly legújabb, Bumeráng című verseskötete, mely lényegében egy dupla évfordulót hivatott ünnepelni. Ez a költő 60. verseskötete, amelynek apropója egyben 60. születésnapja is. Az ember ennyi idős korára már annyi mindent látott, s olyan élettapasztalattal bír, hogy olykor nehéz azt szavakba önteni, költői képekbe csomagolni. Fellinger Károly pedig feltehetően úgy gondolta, nem is kell bevonni mázzal azt, ami megtörtént, s ami nyilvánvaló. Ez a dolog pedig maga az élet.
„arra is emlékszik, amire senki, nem jár a fellegekben álmodozva”
Több mint 100 mű található a kötetben, amelyek nincsenek külön ciklusokba rendezve, ennélfogva a Mandarin egy tökéletes nyitóvers. Nem csupán megteremti a kötet alapvető, kissé keserédes, naturalista alaphangulatát, hanem erős kezdés is egyben. A gyümölcs régmúlt időket megidéző metaforája, s a tény, hogy azelőtt milyen értékkel bírt, ma pedig már szinte „rárohad az eladóra”, tökéletesen tükrözik társadalmunk alapvető problémáit. Minden eladó, bármi kapható, mégsincs szinte semminek értéke.
„Mert faltól számítódik a szabadság, a lehetőség póráz a nyakamon”
Egyedül az idő drága, s Fellinger Károly meglepő, olykor egészen megdöbbentő őszinteséggel mesél élete történéseiről, az elmúlt évek megpróbáltatásairól, vagy épp a költői és emberi helytállásról. Versei olykor kiragadott pillanatok, helyzetjelentések, belső kinyilatkoztatások és monológok, melyekben felidéződnek fiatalkora meghatározó élményei, édesanyja és édesapja személye, valamint családja mindennapjai. S nem utolsósorban a világ és közvetlen környezete problémái, amelyek nem hagyják nyugodni a költőt, szüntelen írásra késztetik.
„közben a veszteglő vonat ablakára rátapadnak az eltévedt csillagok”
A versek nagy része elbeszélő jellegű szabadvers, ahol a hangsúly nem a rímekre s nem is a ritmusra kerül, hanem a mondanivalóra. Ezt fontos szem előtt tartani, ugyanis így egészen más élményben lesz részünk. Vannak persze elvontabb stílusú, nehezebben dekódolható darabok, amelyek remekül ellensúlyozzák az elbeszélő versek naturalista ábrázolásmódját, s melyekben olykor egészen prófétisztikus a hangvétel.
„keresni kell azt, ami összeköt, s meglelni, ami szétválaszt bennünket”
Fellinger Károly nemcsak életének történéseire, hanem barátaira, pályatársaira és a 20. századi (össz)magyar irodalom nagyjaira is emlékezik, vagy épp köszönti azokat egyegy verssel. Érdekes János karaktere, aki több versben is felbukkan, s aki a költő egyfajta alteregójaként értelmezhető. Meg kell említeni a Bumeráng „társművészét”, a szintén felvidéki Dolán György festőművészt, akinek különböző stílusú alkotásai nemcsak a verseknek kölcsönöznek sajátos hangulatot, hanem a teljes kötetnek is.
Fellinger Károly, Bumeráng, AB-Art Kiadó, Felsőnyárád, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)
A regény címe morbid és megdöbbentő. Ugyan mi az, amiért megérné meghal ni? Az antikvitásban, a romantikában, a hazafias eufória közepette léteztek olyan eszmék, amelyek szerint az önfeláldozás erkölcsileg méltányolt cselekedetnek számított, de akkor is úgy, ha más áldozta fel az életét valamiért. De miért áldozná életét bárki is a jelenben?
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.