Év elején jelent meg Fellinger Károly legújabb, Bumeráng című verseskötete, mely lényegében egy dupla évfordulót hivatott ünnepelni. Ez a költő 60. verseskötete, amelynek apropója egyben 60. születésnapja is. Az ember ennyi idős korára már annyi mindent látott, s olyan élettapasztalattal bír, hogy olykor nehéz azt szavakba önteni, költői képekbe csomagolni. Fellinger Károly pedig feltehetően úgy gondolta, nem is kell bevonni mázzal azt, ami megtörtént, s ami nyilvánvaló. Ez a dolog pedig maga az élet.
„arra is emlékszik, amire senki, nem jár a fellegekben álmodozva”
Több mint 100 mű található a kötetben, amelyek nincsenek külön ciklusokba rendezve, ennélfogva a Mandarin egy tökéletes nyitóvers. Nem csupán megteremti a kötet alapvető, kissé keserédes, naturalista alaphangulatát, hanem erős kezdés is egyben. A gyümölcs régmúlt időket megidéző metaforája, s a tény, hogy azelőtt milyen értékkel bírt, ma pedig már szinte „rárohad az eladóra”, tökéletesen tükrözik társadalmunk alapvető problémáit. Minden eladó, bármi kapható, mégsincs szinte semminek értéke.
„Mert faltól számítódik a szabadság, a lehetőség póráz a nyakamon”
Egyedül az idő drága, s Fellinger Károly meglepő, olykor egészen megdöbbentő őszinteséggel mesél élete történéseiről, az elmúlt évek megpróbáltatásairól, vagy épp a költői és emberi helytállásról. Versei olykor kiragadott pillanatok, helyzetjelentések, belső kinyilatkoztatások és monológok, melyekben felidéződnek fiatalkora meghatározó élményei, édesanyja és édesapja személye, valamint családja mindennapjai. S nem utolsósorban a világ és közvetlen környezete problémái, amelyek nem hagyják nyugodni a költőt, szüntelen írásra késztetik.
„közben a veszteglő vonat ablakára rátapadnak az eltévedt csillagok”
A versek nagy része elbeszélő jellegű szabadvers, ahol a hangsúly nem a rímekre s nem is a ritmusra kerül, hanem a mondanivalóra. Ezt fontos szem előtt tartani, ugyanis így egészen más élményben lesz részünk. Vannak persze elvontabb stílusú, nehezebben dekódolható darabok, amelyek remekül ellensúlyozzák az elbeszélő versek naturalista ábrázolásmódját, s melyekben olykor egészen prófétisztikus a hangvétel.
„keresni kell azt, ami összeköt, s meglelni, ami szétválaszt bennünket”
Fellinger Károly nemcsak életének történéseire, hanem barátaira, pályatársaira és a 20. századi (össz)magyar irodalom nagyjaira is emlékezik, vagy épp köszönti azokat egyegy verssel. Érdekes János karaktere, aki több versben is felbukkan, s aki a költő egyfajta alteregójaként értelmezhető. Meg kell említeni a Bumeráng „társművészét”, a szintén felvidéki Dolán György festőművészt, akinek különböző stílusú alkotásai nemcsak a verseknek kölcsönöznek sajátos hangulatot, hanem a teljes kötetnek is.
Fellinger Károly, Bumeráng, AB-Art Kiadó, Felsőnyárád, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)
Van egy magyar író, Száraz Miklós György, többek között Az Ezüst Macska, a Lovak a ködben, az Apám darabokban című kitűnő prózai művek szerzője, akit én csak „mai kódexírónak” nevezek. Természetesen nem kódexet másol, hanem albumokat, művelődéstörténeti képeskönyveket ír és állít össze: Írd fel házad kapujára…, Cigányok, Fájó Trianon, Erdély csodái, Várak, Székelyek, Csodás Magyarország. Tavaly jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában a Duna. Mítoszok Dunája – A Duna mítosza – A vízen föl és
Négy sorkatona szemszögéből, élethelyzetéből, állapotrajzából tárulnak elénk a katonaéletet bemutató eseménysorok. Négy különböző mentalitású és nemzetiségű kiskatona, a szerb Jovan, a román Mircea, a magyar Samu és a szász Hansi kiszolgáltatott élethelyzete és a romániai rendszerváltó események határozzák meg (katona) sorsukat. A kelet-európai forradalmak közül a romániai volt a legvérengzőbb a temesvári utcai harcokkal, Tőkés László politikai szerepvállalásával, s a romániai diktatúra szilárdságát és kiterjedt besúgórendszerét jelképező titkosrendőrségével. Persze nem ezek kerülnek a narráció
Réz Andrásról mindig is tudtam, hogy remek filmesztéta, s Válogatott szorongásaim című kötete olvasásakor meg is bizonyosodtam róla, hogy az átlagosnál jobban odafigyel a világra, amelyben élünk. Arra, hogy átlagon felüli fantáziával van megáldva, a Linda tévésorozat forgatókönyvénél nem is kell jobb példa. Legújabb könyvét viszont nem igazán tudom hova tenni.
A Szlovákiai magyar szép irodalom a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) évről évre megjelenő antológiája az idén is reprezentatív látképét adja a felvidéki magyar irodalomnak. A 250 oldalas könyv harmincegy kortárs szerzőt számlál. Az alkotók neve nem csupán a Felvidéken csenghet ismerősen, hanem Magyarországon is: a legtöbbjük számos könyvvel, műfordítással, publicisztikával, díjjal rendelkezik, így nem túlzás azt mondanunk, hogy állandó oszlopai ők a felvidéki magyar irodalomnak, egyúttal ápolói, életben tartói is.
Mindig örömmel tölt el, amikor különböző sajtótermékek címsorai egyöntetűen magasztaló jelzőkkel hivatkoznak egy elsőfilmes magyar rendező debütálására – méghozzá nem érdemtelenül. Szerencsére nem ritka ez a jelenség, gondoljunk csak olyan közelmúltbeli alkotásokra, mint az előző lapszámban bemutatott Zanox – Kockázatok és mellékhatások, vagy a ma már kultfilmnek számító Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, nem beszélve az Oscar-díjas Saul fiáról.
Sandra Cisneros spanyol–amerikai írónő, a kortárs amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja. Írásai az úgynevezett chicanas, azaz a Chicago térségében élő spanyol nők életéről szóló művek hagyományába tartoznak. 2019-ben elnyerte a magas presztízsű PEN/Nabokov irodalmi díjat, a teljesítményét úgy jellemezték, mint az amerikai irodalom kontinensen túli kiterjesztése, amivel hatást gyakorol a nemzetközi irodalom világára. De miről ír Cisneros? Arról, amiről a legjobban tud: az életéről. A Mangó utcai ház (1983) az első és legismertebb könyve, amelyben Cisneros először hallatta saját írói hangját.
Az ókori görög filozófus, Empedoklész négy elem: a víz, a levegő, a tűz és a föld keveredéséből tételezte a világmindenséget. Ezek közül a víznek mindig is jól meghatározott szerepe volt a filozófiai gondolkodásban. A víz látványa, a hullámok hangja hatást gyakorol; talán az sem véletlen, hogy tenger mellett élt és alkotott a legtöbb ókori filozófus.
Jo Nesbø norvég író, zenész, szövegíró, közgazdász, egykori ígéretes labdarúgó. Öt elbeszélést – terjedelmüket tekintve inkább kisregényt vagy regényt – tartalmazó kötetét az Animus Kiadó jelentette meg a Skandináv krimik sorozatában, alig egy évvel a norvég kiadást követően, Sulyok Viktória fordításában. Talány, hogy miért került ebbe a sorozatba, hiszen nem skandináv, hanem inkább amerikai hangulatú, és nem is krimi.
Évekkel ezelőtt egy bemutató során lehetőségem nyílt arra, hogy a kezemben tartsak nagyjából egy liter higanyt. Körülbelül tizenhárom kilogrammot nyomott. Leírva talán nem annyira mellbevágó, mekkora a súlya ennek az anyagnak a térfogatához képest, tehát mekkora a fajsúlya vagy sűrűsége, de élőben még azok is megdöbbentek, akiknek előre szóltak.
Március elején mutatták be a mozikban a Hadik című új magyar történelmi kalandfilmet. Bár sokan fenntartásokkal viseltetnek a magyar történelmi filmekkel szemben, sőt tartanak az unalomtól, ennél az alkotásnál érdemes amúgy huszárosan összeszedni a bátorságot és megnézni. A jutalom egy meglepően szórakoztató, élvezetes filmélmény lesz.