Elisabetta Gnone olasz írónő szavai kavarognak most bennem, akinek munkásságával a PesText fesztiválon ismerkedhettem meg. A vele készült beszélgetés során elmondta, hogy a könyvei felett akár éveket is képes időzni, míg úgy nem érzi: készen áll az olvasói befogadásra. Az írót legtöbben a Fairy Oak és a W.I.T.C.H. sorozat által ismerik, a PesText Fesztiválon azonban – korábbi művei mellett – a Móra Kiadó gondozásában megjelenő Olga, a papírlány című trilógia első két kötetéről volt szó. Ezek a szövegek roppant finoman, érzékenyen foglalkoznak az önismeret, az önelfogadás és a veszteségek feldolgozása, a bánat, az elengedés kérdéseivel. A szöveg mellett nagy szerepet kapnak köteteiben az illusztrációk is, amelyek tovább gazdagítják a szöveg tartalmát. „A kötetek nem mindennapi grafikáról árulkodnak. A valójában hatalmas kartonból kivágott képeket Linda Tiogo, Londonban élő olasz papírművész készítette. Arra vágytam, hogy a képek hozzátegyenek valamit a történethez, hogy ne puszta illusztrációk legyenek. Sokkal inkább azt akartam, hogy a papír meséljen. Életre keljen és megszólaljon. A papír gyenge, mégis erős anyag, akárcsak Olga, a papírlány.”
A Petőfi Irodalmi Múzeumban helyet kapó kiállítás hasonló üzenettel rendelkezik. A terembe lépve először is a könyvek illata érezhető. A hideg beköszöntével már készülök a tél jövetelére, a karácsonyi sertepertélés utáni szabad órákra, amikor egy-egy rég áhított könyvvel a kezemben élvezhetem a fenyőfa és a forralt bor illatát. Ez a tárlat megtaníthat bennünket arra, hogy a könyvek nem csak a szép ajándékok, vagy a nappaliban elhelyezett könyvespolc remek díszeiként szolgálhatnak, de társaink lehetnek egy életen át.
A falon nyomatok, míg az asztalokon a kész könyvek várnak bennünket, amelyek grafikájukkal varázsolják el az olvasót. Révész Emese művészettörténész, a tárlat kurátora ekképpen fogalmazott a tárlat fontosságáról: a falon nyomatokat látunk. Olyan nyomatokat, amelyeknek aligha lehetne jobb helye, mint itt, a Petőfi Irodalmi Múzeum termében. Ezen a helyen az irodalom és a képzőművészet átvezető műfajaival találkozhatunk. A könyveket forgassuk bátran, ismerkedjünk velük, s vigyük hírét ennek a csodának, amely most létrejöhetett. Hálával tartozom kurátor társamnak, Kellerman Viktória műfordítónak, akinek segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a kiállítás.
A tárlat 2021. október 17-ig látogatható ingyenesen, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.