Tóth Béla István: Tárlóba tett graffiti

2021. december 16., 15:54

Az intézményes keretek közt kiállított graffitire a galeristák, művészettörténészek, képzőművészek, műkedvelők és maguk a graffitisek jelentős része is ferde szemmel néz. Hiszen mi keresnivalója lehet a street artnak – kivéve persze Banksyt – és főleg a graffitinak a magas művészeti berkekben? Ha viszont valódi művészettel van dolgunk, van-e értelme behozni az utcát a galériába?

Forrás: Facebook/Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria

           Lehet létjogosultsága az autentikus közegéből kiszakított, vitrinbe zárt urban artnak? A kérdés eldöntetlen. Mindenesetre a Deák 17 Galéria, illetőleg Zsigó Bianka kurátor Budapest street archæology című tárlatával megkíséreli hitelt érdemlően bemutatni a fővárosban megjelenő utcai gerillaművészeti formák teljes palettáját, egykori és jelenleg is aktív figuráin keresztül.

            Így kerülnek egymás mellé az oszlopokkal tagolt kiállítótérben a tárlókba rendezett, betűkompozíciós graffitik fotódokumentációi (Nikon One, Rapa 73); közlekedési táblákra és egyéb felületekre ragaszott, erős képiséggel bíró, olykor társadalomkritikus szövegekkel operáló street art-matricák (0036Mark, Szárnyas doboz); különféle stencilmunkák és maguk a kartonból kivágott sablonok (Void, DTM és mások); egész falat beborító falfestmények (Void, Iamsuzie), valamint kollázsszerű falragaszok (1000%, Miss KK), amelyek kifejezetten erre a kiállításra készültek. Mindezek mellett olyan művek is láthatók a tárlaton, mint 0036Mark klasszikus festményeket magyar rajzfilmfigurák (pl. dr. Bubó, Frakk, Kukori és Kotkoda) szerepeltetésével újragondoló munkái, Rapa 73 betűkerámiái vagy Fat Heat vászonra nyomtatott digitális grafikái, melyek az AR (augmented reality – kiterjesztett valóság) technológiának köszönhetően, mobiltelefon-alkalmazás segítségévél valósággal életre kelnek. És végül ebbe a sorba illeszkednek Kolodko Mihály bronzból készült aprócska szobrai.

            A változatos technikákkal készült, eltérő alkotói szándékot maguk mögött tudó művek igen különbözőek, egy valami azonban közös bennük: jelentős részük – más-más kivitelezésben – a város különféle pontjain ugyanúgy megtalálható (volt), mint most ezen a tárlaton.

            A kiállított munkákat a névtelenség mögé rejtőző alkotói csoportok önreprezentáló, saját kiadású magazinjai teszik majdnem teljessé, mivel az internetes fotómegosztók, az elektronikus kiadványok és a graffitiakciókról készült egyre professzionálisabb film- és videófelvételek nem részei a tárlatnak. Ugyanakkor az alkotáshoz használt kellékek: a festékszórók, szórófejek, filctollak és a filatorigáti legálfal egymásra rakódott festékrétegekből álló méretes faldarabjai mint művészeti objektek ötletes kiegészítésként hatnak. Nem beszélve az eredeti, bárki által kidekorálható utcai postaládáról, ami központi installációs elem.

            A kiállítótér tehát zsúfolásig van alkotásokkal. Némely része pontosan olyan kusza képet tár elénk, mint a főváros egy-egy szeglete: mindenütt tagek és egymásra ragaszott levonók láthatók.

            Noha a kiállításhoz kapcsolódó tájékoztató mintegy húsz év történeti feldolgozását és bemutatását ígéri – ami akárhogy is nézzük, lehetetlen vállalkozás lenne –, néhány bekezdéssel később már csak válogatásról szól „régi résztvevőkkel és koremlékekkel”, aminek eleget is tesz.

            A kurátor nem törekszik a közterületen megjelenő gerillaművészet teljességre törekvő bemutatására, és meg sem kíséreli értékelni azt. Nem tudományos igénnyel közelít a témához, nem tipizál, nem mutat fel stílusirányzatokat és kronologikus áttekintést sem ad, de minden területét érinti és hatásos eszközökkel jeleníti meg a kiállítótérben. Ezért került terítékre a hardcore vonatgraffititől a stenciles street arton át a matricákig és a gerillaszobrokig minden: egyazon térben koncentrálva a normál esetben a város eltérő pontjain – természetes előfordulási helyein – szétszóródva található alkotásokat.

            A figyelmes látogató azonban végignézve a műveken olyan mögöttes összefüggésekre, folyamatokra is felfigyelhet, amelyek megfelelő kurátori narratíva hiányában csupán homályosan érzékelhetők. Jelesül, hogy tekintélyes graffitikarrierek meghatározó fázisai húzódnak meg a művek hátterében: Nikon One esetében a profi rajzvázlatoktól a vonatrajzokon keresztül eljutunk egészen a digitális grafikáig, Rapa 73-nál a kerámiabetűkig, Fat Heatnél szintén a digitális grafika a legutolsó stádium.

            A címében is Budapestközpontú kiállítás az utóbbi idők messze legérdekesebb graffititárlata, amit érdemes lenne vidéki alkotók munkáira fókuszálva megismételni. De ha erre nincs is mód, a legálfalak és a sínek menti felületek folyamatosan frissülő, élő tárlata mérsékelheti a kiállítás zárását követő hiányérzetet.

 

Budapest Street Archæology – Fővárosi urban art a 21. századból / Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria

Megtekinthető személyesen december 17-ig, valamint online a https://www.deak17galeria.hu/ oldalon.