2020. június 26., 08:31
Exploit. Angol ige, jelentése: kihasznál, kizsákmányol. Az exploitation azon alacsony költségvetésű független filmek gyűjtőneve, amelyek egyszerű, hatásvadász eszközökkel a nézők alantas igényeit hivatottak kiszolgálni. Fogalomként a hatvanas években került köztudatba, de a sokkolásra épülő mozik gyakorlatilag egyidősek a kinematográffal, és bár az exploitation filmek népszerűségi csúcspontja a hetvenes évekre esett, a máig sem koptak ki a kínálatból. Nemcsak horrorok és softcore pornók tartoznak ide, hanem akciófilmek, bosszúfilmek, felnőttrajzfilmek, autósfilmek, spagettiwesternek és drogellenes propagandák is – a sorozat harmadik része következik.
A Faster, Pussycat, Kill, Kill! című film plakátja – Forrás: a szerző gyűjteménye
Urbánus legendák mozivásznon – A pszeudo-snuff
A snuff filmek olyan valódi gyilkosságot bemutató videók, amelyeket kereskedelmi célokra bocsátanak. Aki a téma valóságos oldalával ismerkedne, érdemes utánanéznie, kik voltak a dnepropetrovski mészárosok, vagy kicsoda Peter Scully. E jelenséget a hetvenes években fújta fel a média, dél-amerikai snuff film organizációkra és a Charles Manson klánra hivatkozva.
A filmipar is hamar ráérzett a témában rejlő anyagi potenciálra, Sidney Lumet Hálózat (1976) című munkája kilenc Oscar-jelölést zsebelt be. A függetlenfilmesek interpretációja a Snuff (1976) nem tört szatirikus magasságokba, dilettáns módon elkészített splatterfilm, utolsó tíz percében áldokumentarista stílusban rögzített gyilkossággal. Bár az effektek komolyan vehetetlenek, a film óriási tüntetéshullámot váltott ki, a nézők meg voltak győződve a zárójelenet valódiságáról, ez pedig legendás státusba emelte az amúgy pocsék Zs filmet, és nagyobb bevételt hozott egy hét alatt, mint a Száll a kakukk a fészkére egész évben.
Japán is felfigyel a snuff fenoménára, náluk a Cannibal Holocaust több nézőt vonz be a mozikba, mint az E.T. Megszületett a Guinea Pig-széria (1985–1990), aminek második, költői című Flowers of Flesh and Blood (1985) része robbant be a köztudatba: amikor Charlie Sheen ráakadt a filmre, annyira meggyőzte a levágott gumivégtagok látványa, hogy az FBI-hoz szaladt, igazi snuff filmet kiáltva. Aki igazán mélyre ásna a japán pszeudo snuffok szemétdombjában, olyan gyomorforgató Guinea Pig-klónokat túrhat elő, mint a Psycho: The Snuff Reels (1998), vagy a Women’s Flesh: My Red Guts (1999).
A kétezres évek Amerikájában újra szárnyra kap a snuff láz, főleg Fred Vogel amatőrfilmjei, az August Underground trilógia (2001–2007) miatt, extrém horrorkedvelőknek kikerülhetetlenek, a rendező lelkesedése a projekt iránt tiszteletre méltó, viszont élvezeti faktoruk gyakorlatilag nulla.
Ágaskodó fák, sűrű aljnövényzet – Sexploitation
Hosszú utat kellett bejárnia a filmiparnak, hogy az 1896-os The Kiss csókjelenete okozta felháborodástól eljusson 1972-ig, amikor a Deep Throat című pornófilm mozibemutatót kapott és óriási anyagi sikert hozott. Nevezhetjük műfajteremtőnek, de érdemes különválasztani a pornográfiát a sexploitationtől, ami a szexuális szabadságot helyezi középpontba, ritkán tartalmaz bármi olyat, ami a pornó aranykorában sokkoló lett volna.
Russ Meyer indította el erotikus forradalmát, már az ötvenes évek végén készültek úgynevezett nudie-cutie filmek, amik a sexploitation előfutárának tekinthetők, közülük kiemelkedik a legelsőnek tartott The Immoral Mr. Teas (1959). Itt még érezhető a visszafogottság, az erotikus tartalom kimerült néhány fedetlen kebelben.
A későbbi Meyer-filmek, például leghíresebb munkája, a Faster, Pussycat, Kill, Kill! (1966), vagy az Up (1976) már sokkal bátrabb volt, bár a rendezőre jellemző könnyed báj itt is tetten érhető. A francia Emannuelle-széria (1974–1993) segített népszerűvé tenni a műfajt az európai egyetemisták köreiben, de nem szabad elfeledkezni Tinto Brassről sem, kinek egész filmográfiája szerepelhetne itt, de legkiemelkedőbb talán a Caligula (1979), ami a kosztümös filmek univerzumába helyezte a sexploitation cselekményt.
Említésre méltó még Joe D’Amato alakja, aki hol pornó-, hol filmiparban dolgozott rendezőként, elég gyakran összemosva a határokat. Ő rendezte a francia széria véres koppintásának, a Black Emannuelle-mozik (1975–1983) legemlékezetesebb darabjait, de nevéhez fűződik például a Porno Holocaust (1981) is, ahol szép meztelen nők kerülnek össze egy kannibál szörnyeteggel. Megmosolyogtató film, ami után hálásak lehetünk, hogy szebb korban születtünk – és elmorzsolunk egy könnycseppet a férfiak után, akiknek emberevő szörnyekre kellett maszturbálniuk.
L. Takács Bálint | Az ösztönfilmek tündöklése 2.
Legutóbbi listánkon ismertettünk az exploitation filmek végtelen kínálatából néhány említésre méltó példát. A teljes körű megismeréshez tíz lista sem lenne elég, de a legizgalmasabb alműfajokat érdemes alaposabban megnézni.
L. Takács Bálint | Az ösztönfilmek tündöklése – Az öt legizgalmasabb exploitation zsáner
Exploit. Angol ige, jelentése kihasznál, kizsákmányol. Az exploitation azon alacsonyköltségvetésű függetlenfilmek gyűjtőneve, amelyek egyszerű, hatásvadász eszközökkel a nézők alantas igényeit hivatottak kiszolgálni. Fogalomként a hatvanas években került köztudatba, de a sokkolásra épülő mozik gyakorlatilag egyidősek a kinematográffal, és bár az exploitation filmek népszerűségi csúcspontja a hetvenes évekre esett, a máig sem koptak ki a kínálatból. Nemcsak horrorok és softcore pornók tartoznak ide, hanem akciófilmek, bosszúfilmek, felnőttrajzfilmek, autósfilmek, spagetti westernek és drogellenes propagandák is.
