A néhai Jankovics Marcell rajzfilmjeit legtöbb olvasónknak nem kell bemutatnunk. Munkái méltán foglalnak helyet a legkiválóbb magyar gyerekirodalmi alkotások között. Szeretnénk, ha az őt ismerő korosztályok gyermekei és unokái is hasonló lelkesedéssel néznék rajzfilmjeit, mint ahogy mi néztük. Szeretnénk, ha átélnék azt a lelkesedést, amit mi éltünk át a tévé előtt várakozva a kezdésre. Szeretnénk, hogy a képernyő előtt töltött idő értékes idővé váljék! Elevenítsük fel és nézzük meg újra együtt klasszikus kedvenceinket gyereknapon is!
János vitéz
Az első egészestés magyar rajzfilm, a Pannónia Filmstúdió gyártásában, 1973-ban került bemutatásra. A Petőfi születésének 150. évfordulójára készült alkotás forgatókönyvét az elbeszélő költemény alapján Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás és Szoboszlay Péter írta. A rendezői feladatokat Jankovics látta el, és ez lett máig is legnépszerűbb remekműve. A rajzfilmet 2019-ben digitálisan felújították, így a legmodernebb eszközökön is kiváló minőségben élvezhető. A teljes rajzfilm otthonról megtekinthető a Filmio oldalán.
Fehérlófia
Személyes kedvencem Jankovicstól az Arany László gyűjtése alapján készült Fehérlófia. Az 1981-ben bemutatott rajzfilm a kiválasztottként megszülető, az alvilágba leszálló, majd küzdelmek árán kitörő fiú felnövekedéstörténetét meséli el szimbolikus–látomásos képivilággal. A Fehérlófia ugyancsak megtekinthető otthonról a Filmio oldalán.
Az 1977-ben elindult Magyar népmesék sorozat a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében Mikulás Ferenc ötlete alapján Jankovics Marcell tervezésében, rendezésében, tervezői és forgatókönyvírói közreműködésével valósult meg. Gyerekkorom két legkedvesebb magyar népmese-filmjét szeretném megosztani, de a videóra kattintva a lejátszási listában további részek is elérhetők.
Ábelesz-kóbelesz
A furcsa, de figyelemfelkeltő címmel bíró rajzfilm a születése előtt az ördögnek elígért királykisasszony történetét meséli el. Amikor betölti a tizenöt esztendőt a leány, a király nem adja könnyen, az ördög mégis magával viszi a pokolba. Ott szolgál egy szegény fiú, Jancsi is, akivel közösen a királykisasszony megtervezi a szökést. Hogyan menekülnek és bujkálnak az ördög elől, és mit jelent az ábelesz-kóbelesz, nézzétek meg ti is, hogy megtudjátok!
Koplaló Mátyás
Az örökké Koplaló Mátyás éppen feladná életét, amikor véletlenül összetalálkozik az ördöggel. Olyan jól megfelel neki, hogy rögtön ki is csal tőle egy mázsa aranyat. Az ördögök hiába próbálják visszaszerezni tőle, Mátyás furfanggal mindig túljár az eszükön. Nem is éhezik többé sem ő, sem a családja. S hogy a mennyországba mégsem eresztik be halála után, hát a lábát lógatja azóta is egy felhőn üldögélve!
Mondák a magyar történelemből
Jankovics Marcell ma már talán legkevésbé ismert alkotása a Mondák a magyar történelemből című rajzfilmsorozat, melynek tizenhárom része 1986 és 1988 között jelent meg. A viszonylag rövid, motívumokban mégis gazdag jelenetek olyan magyar mondákat mesélnek el, mint Álmos születése, Lehel kardja, Szent László győzelme és további kevésbé közismert regék. A videóra kattinva a sorozat összes része megtekinthető.
Szeretettel kívánunk kicsiknek és nagyoknak egyaránt sokféle játékot, sok gombóc fagylaltot, hangos nevetést és legfőképp hagyományt gyereknapra!
Azon a napon, amikor nem akart elállni az eső, és az ablakokon nem lehetett az utcára kilátni, Gazda betelepedett a bordó fotelbe, és maga elé terítette az újságot. Ezt különösen szeretem, mert olvasás után megkapom a lapokat, és annyi darabra tépem, amennyire csak kedvem tartja. Néha gombóccá gyűr egy-egy oldalt, és odagördíti hozzám, mintha nem tudnám megkülönböztetni a labdától.
A délutáni nap beragyogta a tájat mosolyával, melegével pedig végigsimította Kerekerdőszéle összes növényét és állatkáját. Zsombor, a mosómedve nagymosáshoz készülődött. Odújában szétválogatta a hatalmas kosarakban összegyűlt szennyest. Külön a kis mosómedvékét, szépen színek szerint, aztán a mosómedve futballválogatott sok-sok mezét, nadrágját és zokniját. Kosaranként kihordta az udvarra, ugyanis méretes, felülről nyíló mosógépét ott tartotta.
Akkoriban a Nap gyakran járt a Földön. Amerre elhaladt, minden sokkal világosabb volt, élet sarjadt a nyomában. Arra gondolt, hogy ez a Föld olyan csodálatos, szeretné beragyogni az egészet. Megpihent egy kicsit egy tóparton, majd elszundított, de nem is bánta, hiszen a legjobb ötletei akkor támadtak, amikor jól kipihente magát. Olyankor fényesebben is ragyogott.
A halastó körül nádas, fűzfák, nyárfaerdő varázsolták mesebeli tájjá a vidéket. János naphosszat horgászott a tóban. Rendszerint egy fűzfa hűvöséből vetette horgait a vízbe, majd leült az árnyékba és figyelte a nyeleket. De hiába próbálkozott egyszerre három horoggal is, amint azt a sikeresebb horgászoktól látta, kerülte őt a szerencse. Ha fogott is halat, inkább az apraja akadt a horgára.
Egy szép napon Vince vakond elhatározta, elhagyja a galagonyás alatti földterületet, és tovább fúr, beljebb, a cserjés felé. Amikor kibújt a túrása tetejére, egy csodaszép vidéket pillantott meg. Daloltak a virágzó bogáncsok és a madarak. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, úgy döntött, pihenésként kifekszik az illatos pázsitra. Hamarosan kíváncsi szövőmadarak pittyegésére ébredt, akik huncutul röpködtek és ugrándoztak Vince körül.
Cickányunk elmorzsolt néhány kiszivárgó könnycseppet a szeme sarkában, majd a batyura nézett, amiben kolbászt, hagymát, olajat rakott össze, amikor a bulira készült. Közben az olaj valamilyen ismeretlen oknál fogva kidőlt, átáztatott mindent, ami a batyuban volt. Lemondóan nézett a használhatatlanná vált ennivalóra, leült az ablak elé és sírni kezdett.
Egyszer volt, hol nem volt, három hatalmas hegy között volt egy kis tó, amelynek a vize olyan zöld volt, mint a legszebb smaragd a világon. Itt lakott az egyetlen tündér a vidéken. Amikor a többiek hátrahagyták őt, csak annyit mondtak neki:
– Ez a tó a te területed. Az a feladatod, hogy boldoggá tedd az embereket!
Álmatlan Antal álmatlanságban szenvedett. Éjjelente csak forgolódott az ágyában, ásítozott, sóhajtozott, végül fölült, megfordult, és jól megrázta, igazgatta-ütögette-gyúrogatta-gyűrögette a párnáját, sőt, püfölte, már ahogy az erejéből telt. Ebben aztán úgy elfáradt, hogy egy pillanatban a párnára zuhant a feje, és elaludt. Igen ám, de negyed óra múlva fölébredt, ásítozott, sóhajtozott, végül fölült, megfordult, és megint jól megrázta, igazgatta-ütögette-gyúrogatta-gyűrögette a párnáját, sőt, megint püfölte!