Kiugrik a nyárból
Ablakon az ősz kopogtat,
Cseperészget langy eső.
Aludni tér a napkorong,
Csendes erdő, hegy, mező.
Hullik, hull a fák levele,
Szilvakék a szilva már,
Pince mélyén van pityóka,
S ködbe bújt a nagy határ.
Ökörnyál száll a magasba,
Csábít csábos messzeség,
Marasztaló napmeleget
Ígér ott fenn még az ég –
Apró cseppet visz a szellő,
Mocsarasba gólya gázol,
Nagyot ásít parton egy nyír,
Szöcske kiugrik a nyárból.
Égig érő tűz
Lángol a venyige,
A nap égeti,
Ősszel a levelet
A szél kergeti.
Látni a hegyeken,
Felhő fennakad,
Madarak bús dala
Tar ágakra fagy.
Hull, hullik a levél,
Utad befedi,
Sürög-forog a szél,
Összeseperi.
Lángol a venyige,
Vadliba gágog,
Égig érő tűzre
Minket is rádob!
Csönd feszül
Esteledik a városban,
Kigyúlnak a fények.
Csönd feszül az ég aljára,
Elcsitul a fészek.
Csitri szél szundítani tér,
Nagyharang megkondul.
Végig seper szél az utcán,
S aztán visszafordul
Árva hintára pára ül,
Játszótér is néma.
A parkon keresztül szalad,
Kóbor kutya néha.
Csönd feszül az ég aljára,
Megszeppen a lélek. –
Csillagsátras éjszakában
Pihegnek a fények.
A napsugár mégis
Belém csipdes az őszi szél,
Lóg az eső lába.
Libasorban a gyerekek
Mennek iskolába.
Csengő csendül hamarosan,
Kezdődik az óra.
Csak a csalfa képzeletünk
Futhat ki a tóra!
Messze ringó felhőre ül
A fátyolos nap már.
Nemsokára hópihe száll,
Mutatja a naptár.
De ahogy jött, úgy elszalad
Ez a csacska év is –
Ha elszöknél, fogja kezed
A napsugár mégis!
Szóló, mosolygó
Pálinkafánk – ha virágzik –
Mosolyog majd, barack rajta!
Szóló szőlő szól, úgy játszik,
Dinnyétől zeng-bong a pajta.
Szilvalomb közt ringó ringló,
Mint egy kolomp, lóg a körte.
Szélben táncol minden bimbó,
Rózsánk bokrán, körbe-körbe!
Napraforgó magot szór majd,
S bazsalyog, sok piros alma.
Zöld diót ver csősz egy bottal,
S pityókát vár már a kamra!
Szüretkor, ha zsong a hegyhát,
Kongó hordó mustot remél!
Madárlátta csillag cseng már –
Aki vetett, nem lesz szegény!
Ősszel mind jobb, ád a világ:
Szól, mosolyog, csengő rajta.
Földanyánknak mondunk imát,
S köszönjük, mert Isten adta!
Arra is itt volt az ideje rájönni, hogy a népmesék nemcsak gyerekeknek szóltak és szólnak, hanem a felnőtteknek is. Olyanok, mint egy jó családi könyv vagy film, amiket a család minden tagja értékelni és élvezni képes.
Akkoriban félhomály uralkodott még a földön. Az istenek kedvelték ezt a se nem túl világos, se nem túl sötét, se nem túl hideg, se nem túl meleg világot. Ám az emberek dolga nehéz volt. A növények, melyek a lankás tájon éltek, nem nőttek nagyra, s rajtuk a bogyók is aprócskák voltak.
Rejtelmek és egzotikus színezetű történetek közé kalauzol a Gutenberg Kiadó gondozásában megjelent, A csalogány című örmény mesegyűjtemény, amelyben a csodák természetessége erkölcsi hozzáállással párosul, mert mint tudjuk, a gonosz egyedül a jóval győzhető le.
A kullancs a kutyák között kullogott,
míg boldoggá tett egy balga buldogot.
Kutyahűség? Abban biza kétkedett,
így ő hagyta faképnél a vén ebet.
Álmában sem gondolt már a lagzira,
átköltözött hát inkább a gazdira.
Nem kell többé éheznie, fáznia,
kullancsnak is lehet egyszer mázlija!
Tízéves lett a Helka! Nyulász Péter nagyszerű trilógiájának első kötete 2011-ben jelent meg először, és rögtön az Év Gyermekkönyvének választották, nem érdemtelenül. A szerző már-már tolkieni mesevilágot alkotott magyarországi helyszínekkel, ahol a törékeny harmóniát, a Víz, a Part és az Erdő népeinek békés egységét fenyegető sötét erők ellen újra és újra harcba szállnak azok, akiknek örökül kapott kötelessége tiszta szívvel és józan ésszel őrködni a rend felett.