Valahol az erdő mélyén,
Őszi napnak hűvös éjén,
Ahol sűrű, dús növényzet
Őrzi a sok madárfészket,
Áll a dombon egymagába’,
Egy göcsörtös vén platánfa.
Egyik ágán furcsa árnyak,
Borzolódó pihés szárnyak.
Körmömet is tövig rágom:
Milyen népség ül az ágon?
Fülük apró, arcuk kerek…
Hisz ez három bagoly gyerek!
Bagoly Péter, Bagoly Rezső, Bagoly Balázs,
Itt az egész bagoly bagázs!
Három bagoly, három árva,
Vacsorájuk néhány lárva
elég sovány eleség
Fél csőrükre sem elég…
Jól jönne még néhány falat,
Bagoly Balázs éhes maradt,
Elképzelt egy olyan helyet,
Ahol kövérek a legyek
Ahol nem kell majd vadászni,
Földön nő a pókszalámi
Az egér csak úgy lóg a fán…
Ott a bagoly Kánaán.
Virág helyett hernyócsokor,
Málna helyett egérbokor,
Ágain meg uram-atyám
Verébdrazsé, békatokány.
Patak helyett (ki ne nevess)
Pocokkrémes kígyóleves…
Kedvence az egérszőr
Azt kóstolná először…
De ahogyan nyílt a csőre
Lepottyant szegény a földre…
Nincsen „ingyen” egerészet
Álmodta csak az egészet…
Ül Balázs a fa tetején
Jó nagy „hupli” van a fején,
Testvérei odaszállnak,
Ölelik a bagolyszárnyak,
„Lényeg az, hogy együtt vagyunk
Éhen, hidd el, így se halunk…”
„Nekem van egy sovány pockom,
Veled Balázs én megosztom”
„Nekem meg egy békafejem
Én azt veled megfelezem…”
………………………………………..
Valahol az erdő mélyén,
Őszi napnak hűvös éjén,
Együtt már a bagolybagázs
Békességben aluszik már
Bagoly Péter, Bagoly Rezső, Bagoly Balázs…
(Karantének)
Milyen az a fiú, akinek mobiltelefonja van? Annak kemény az élete, mert sokat telefonál, és ezért fizetnie kell. És korán is kell kelnie, az ébresztő funkció miatt. Ha háromszor elrontod a kódot, akkor pápá mobiltelefon. Letilt a SIM-kártya. Mobiltelefon nélkül olyan voltam, aki nem kelt korán, és nem izgult ilyen dolgok miatt. Az a jobb, ha a könnyebb életet választjuk, és nincs mobiltelefonunk.
Alíz még soha nem volt korábban nyári táborban, így kicsit megszeppent az ötlettől: sok idegen gyerek és egy egészen új hely, ahol még soha nem járt! És még a nagymama sem mehet vele. De erősebb volt a kíváncsisága, mint a félelme, úgyhogy hipp-hopp, máris jelentkezett a táborba, és hamarosan ott találta magát hátán hátizsákkal, fején kissapkával egy nyüzsgő gyereksereg közepén.
A meséskönyv legnagyobb zsenialitása mégis a tökéletesen működő elbeszélői hangban rejlik: Zalka Csenge Virág megtalálta azt a közvetlen, élőbeszédszerű és egyszerre igényesen irodalmi nyelvezetet, ami úgy szól a ma gyerekéhez, felnőttéhez egyaránt, hogy nem próbál modern lenni, nem próbál aktuális lenni, nem akarja mindenáron megkedveltetni magát, mégis tökéletesen érthető, befogadható, sokszínű és szórakoztató, és továbbörökíti a magyar népmese gazdag szóbeli hagyományát.
A képregény kerettörténete szerint a kamasz Berci osztálykiránduláson vesz részt a Mátyás-templomban, de nem kifejezetten élvezi. Unalmában a templom által kifejlesztett telefonos alkalmazást kezdi böngészni, és azon keresztül váratlanul feltöri a titkos kódot, melynek hatására megáll az idő és életre kelnek a templom szobrai: Tabula és Rasa, a múltébresztők az időlift segítségével elkalauzolják Bercit a régmúltba és bemutatják neki a templom történetét.
Egy álló nap utaztam, megállás nélkül keresztül a Tóhát rengeteg erdején, de keresztül bereken, mocsáron is. Már jócskán beesteledett, mikor egy apró kunyhónál találtam magam. Nem volt ott széltében-hosszában semmi más, se ember, se állat, csak ez a kis kunyhó a puszta közepén, de bentről fény világlott. No, gondoltam, itt válik el a vér a víztől, bátorságot vettem magamon és bekopogtam az ajtón háromszor.