Tél és szél
Kiadta mérgét a tél.
fehér hegyeket fújt
a kertek alá.
Szél jajgatott, nadrágját
két kezével rázta,
lopva leselkedett
a meghajló fákra.
A tárva-nyitva maradt
kerti kapun beosont
és megszelídült az udvar
oltalmában.
Aranykéve
Aranykaszád aranyéle,
érő kalász beleférne.
Aranykéve, aranykötél,
minden napfényt felöleltél.
Búzakereszt a domb hátán,
égő fényben tartja vállán.
Aranytarló, szúrós szakáll,
aranyrögön gyermek sétál.
Nyári réten
Jártam erdőn,
léptem vesszőn.
Gombát szedtem,
epret ettem.
Mostam lábam
folyóágyban.
Úsztam égen
hófehéren.
Csillag voltam
játszadoztam.
Ruhám téptem
ágban éppen.
Nyári réten
vizet kértem.
Anyám várt rám
hangja szállt rám.
– Gyermekeim, közel az óra, mely elszakít tőletek. Nem vagyok tehetős ember, mégis kincseket hagyok rátok. Miután meggyászoltatok, menjetek a kert végi diófához, ássatok annak gyökeréhez, s ottan találtok egy szelencét. Nyissátok meg, s bölcsen rendelkezzetek arról, amit benne találtok.
Gyüre Lajos bácsi, aki 2021. március 20-án lenne kilencvenéves, sok szép verssel és mesével gazdagította gyermekirodalmunkat. Utolsó kötete, amelynek a Cirmos újabb kalandjai címet adta, sajnos, már nem jelenhetett meg nyomtatásban. Mesénket ebből a kéziratból választottuk, fogadjátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel ő gondolt mindig is legkisebb olvasóira.
Hogyan vált Laci bácsiból költő? Mikor kezdett el állatokkal foglalkozni, és végül miként lett természetjáróból az állatkert gondnoka? Ezt tudhatjuk meg a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában 2020-ban megjelent Kiss Ottó Legszebb költéseim – Laci bácsi rímes állatkalauza című verseskönyvéből.