2023. szeptember 15., 11:27
„A szép szülőföld Isten háta mögötti menhely” – írja A szép szülőföld című versében a négy éve elhunyt Térey János, a kortárs magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb írásművésze.
A halál az íróknak és a költőknek egyfajta felemelkedést is ígér, gondoljunk csak a 250 éve ugyancsak Debrecenben született Csokonai Vitéz Mihályra. Térey János viszont már életében is megkapta az irodalomszakma elismerését és az olvasóközönség szüntelen érdeklődését. Ez a kíváncsiság és az író ra való komoly odafigyelés halála után sem tört meg, hiszen az elhunyt költő születésének 50. évfordulója alkalmából hagyományteremtő szándékkal alapították meg Debrecenben a Térey Könyvünnepet, amelynek célja megemlékezni a város egykori, illetve a jelenbéli alkotóinak életútjairól és műveiről, ezzel is tudatosítva azt, hogy Debrecen még ma is az irodalom városa. S ahogy azt az idézett versrészlet is elárulja, Térey János és Debrecen kapcsolata ugyan hepehupás, ambivalens érzelmekkel teletűzdelt utakat mutat fel, ennek ellenére a szülőváros helyet ad Térey emlékének.
Ezt bizonyítja a szeptember 14-én átadott Térey Könyvsarok, amely a József Attila- és Babérkoszorú-díjas író és költő tárgyi hagyatékát mutatja be.
„Egy fiatal és korához képest meglepően okos poéta egyszer azt mondta: ahhoz, hogy Esterházy legyél, nem Esterházyt kell olvasni, hanem azt, amit Esterházy olvasott. Igazítsunk rajta tehát: ahhoz, hogy megértsük Térey Jánost, Térey művei mellett azt is el kell olvasnunk, amit ő olvasott. Így van esélyünk arra, hogy hasonlóképpen nézhessünk a világra, ahogyan ő nézett ránk. Vagy közel hasonlóképpen” – fogalmazott köszöntőjében Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, majd így folytatta: „Nem biztos, hogy ez jó lesz nekünk, a Térey-szemüveg nem egy rózsaszín felhő.” Mindenesetre, arra a főigazgató is felhívta figyelmünket, hogy a Térey Könyvsarok nevet viselő lakásmúzeum egy olyan tér, amely az oda belépőt segítheti elindulni saját útján.
Demeter Szilárd | Lemenni a kútba – Térey Jánosról
Ez egy bátorságpróba: „Az a kérdés, hajlandó vagy-e lemenni az őseidért a kútba, vagy sem, és kibírod-e, amit felhozol” – írja Térey. Elviseled-e a saját életed igazságait, ez a kérdés, vagy önfeledésben, netán hazugságban élsz-e tovább. Legádázabb ellenségei sem vitatják, hogy János őszinte ember volt, nem simult a tájba, nem bégetett együtt a nyájjal. Amennyit beszélgettem vele a ma már nevét viselő középgenerációs alkotói ösztöndíj tervezésekor, abból következtetek arra, hogy élni készült a maga igazsága szerint.
Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója a budapesti, Viza utcai írólakás tárgyi hagyatékának, az érett felnőttkor és a gyerekkor relikviának körülményeiről beszélt, s mindarról, amit a Térey Könyvsarok ezáltal az odalátogatóknak nyújtani tud. A könyvtárigazgató arról is beszámolt, hogy a most átadott lakásmúzeumban még sok dolog felújításra vár, amely nemcsak a fizikai megújulást hordozza magában, hanem a hagyaték feldolgozását is. Mint mondta, szeretnék megérteni mindazt, ami megjelenik benne, a levelezésekből kibontakozó kapcsolati hálót és a hagyaték – történelmi szempontból is fontos – kéziratos részét.
„Most ugyan bezárjuk a könyvtár ajtaját, de időnként kinyitjuk az érdeklődő látogatók előtt. A következő néhány évben, évtizedben azt vállaljuk, hogy jó gazdái leszünk, feldolgozzuk, ápoljuk, gyarapítjuk, publikáljuk és mindenki által hozzáférhetőbbé tesszük azokat a kincseket, amelyek itt vannak.”
