A modern gótikus horrorirodalom egyik legkiemelkedőbb alakjáról, Howard Phillips Lovecraftről és munkásságáról már írtunk korábban a novellái ihlette Call of Cthulhu című játék kapcsán. Mivel a 20. század elején alkotó író műveinek jogai mára már köztulajdonba kerültek, így bárki írhat történeteket, készíthet filmet vagy játékokat az általa kitalált helyszínek vagy szereplők felhasználásával. Lovecraft novellái azonban nemcsak fikciós helységeiről vagy kutató természetű szereplőiről ismertek, hanem nyomasztó, kozmicista világképének koncepciójáról is. Ennek egyik alaptézise, hogy az univerzum valóságos mivolta egyszerűen elviselhetetlen lenne az emberi elme számára, ezért egyfajta áldásos féltudatlanságban élünk csak azért, hogy kollektív elménk épségét megőrizzük. Történeteinek szereplői olyan intellektuális személyek, akik kíváncsiságuk – vagy a véletlenek szerencsétlen egybeesése – okán egy-egy rövid pillanatra bepillantást nyernek a kozmikus összefüggések elkendőzött képletébe. A tiltott tudással való szembesülés jutalma pedig rendszerint őrület vagy halál.
Az ukrán Frogwares leginkább a szintén szabad felhasználású Sherlock Holmes-történetek videójátékos továbbgondolásával vált híressé. A nyomozós játékok fejlesztése terén szerzett tapasztalataikat vitték tovább a Lovecraft inspirálta The Sinking City című játékukba is. Ennek sztorija ugyan teljes egészében a készítők munkáját dicséri, ám alapját két, motívumaiban nagyon pontosan megidézett novella képezi. Az egyik az eredetileg 1920-ban megjelent és később magyar nyelvre is lefordított Arthur Jermyn, mely a származás, illetve a régmúlt kutatásának veszélyeiről mesélt. A másik az 1936-os Árnyék Innsmouth felett, mely szintén több honi kiadást is megért. Ez a történet egy eldugott, leromlott és belterjes halászfalu krónikája, ahol a helyiek förtelmes vallásgyakorlata végül a szövetségi kormány és a hadsereg figyelmét is felkelti.
A 1920-as évek második felében, a nagy gazdasági világválság idején járunk. Történetünk főszereplője Charles Reed, a nyugalmazott haditengerészeti búvár, aki ma a magánnyomozó mesterséget űzi. Mélytengeri vízióktól gyötörve, hajóval érkezik a massachussettsi Oakmont városába, melynek legszebb napjai már oly rég elmúltak, hogy talán sosem voltak. Egy kataklizmikus áradás következtében a település nemcsak elszigetelődött a kontinenstől, de utcáinak nagy részét is elöntötte a víz. Ez olyannyira súlyos és láthatólag tartós, hogy a város egyes részei között az utcákon csak csónakkal lehet közlekedni. Persze Velence romantikáját nyugodtan felejtsük el – Oakmont roskadozó épületekkel tarkított, szinte folyamatosan esőverte lidérces város, a szemét, a rothadó halmaradványok és a megsüllyedt hajóroncsok rosszkedvű palettája. A helyiek bizalmatlanok és gyanakvóak, soraikban ugyanúgy megbújik a Ku-Klux-Klan, mint a hadsereg által lerombolt szomszéd halászfalu, Innsmouth torz menekültjei. Utóbbiakat nem nézi jó szemmel a városban uralkodó Throgmorton család, melynek jelenlegi feje Robert, aki sajátos, ám büszkén viselt genetikai torzulását nemesi vérvonalára vezeti vissza. Hősünk első útja hozzá vezet, s bár Throgmortonnak a zsebében van a helyi rendőrség, mégis minket bíz meg eltűnt fia felkutatásával.
Első nyomozásunk során rögvest alkalmunk nyílik kitanulni a detektívtechnika csínját-bínját. A tárgyi bizonyítékok, a kihallgatások és a helyszíneléskor begyűjtött nyomok a hangzatos Mind Palace menüpontban rendszerezhetőek össze. Összefüggéseket keresve itt kapcsolhatjuk egymáshoz őket, és vonhatunk le belőlük következtetéseket, melyek az ügy lehetséges megoldásai. A nehézségi beállításainktól függően a nyomelemzéshez tippeket is adhat a játék, sőt arra is felhívja a figyelmünket, ha a kirakós egy darabja még hiányzik. Ahogy a detektívmunka során adódni szokott, néha a lőfegyverünket is használnunk kell, de csak szűkösen jut lőszer. Szerencsére a megfelelő komponens birtokában magunk is készíthetünk ilyet.
Nyílt világú játékról lévén szó, előbb-utóbb bárhová eljutunk a kerületekre osztott városban. Mindenhol különféle ügyekbe keveredhetünk, melyek egy része csak a világot színesíti, egy része azonban a város túlvilági rejtélyének központi konfliktusához kötődik. A zavarodott lelkű lakók, és az egymással szembenálló gyűlölködő frakciók között lavírozva bontakozik ki előttünk egy, a világválság egzisztenciális romlottságával és a korra jellemző gátlástalan rasszizmussal színezett okkult kaland. S bár a játék nem minden tekintetben tud felnőni a maga által támasztott elvárásokhoz, ambíciói miatt mégis a jobban sikerült Lovecraft-játékok közé sorolhatjuk.
(The Sinking City. Platform: PC, XBox One, PlayStation 4, Nintendo Switch.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.
A Horizon Zero Dawn a 31. századba kalauzol bennünket, amikorra is a neobarbarizmusba süllyedt emberiség egymástól elszigetelt törzsi közösségekre szakadt. Az ősök technológiai ismeretei a múlt ködébe vesztek, ám örökségük valamiképp mégis fennmaradt: a vidéket ugyanis gépek alkotta állatvilág népesíti be. Ez a robotikus fauna nagyrészt békében él együtt az emberekkel, persze akadnak közöttük agresszívebb ragadozók is, ugyanígy az emberek is vadásszák őket – hús híján technológiai alkatrészeikért.
Tony Stark, a Stark Industries elnöke és egyben vezető mérnöke fegyvergyártásából gazdagodott meg. S bár zseniális koponya, életvitele nem sokban különbözik a léha milliomosokétól. Egy meglehetősen drámai és transzformatív élményt követően visszavonul a fegyvertervezéstől és malibui villájában megépít egy hipermodern, röpképes vasember páncélt, amivel új célt is kijelöl magának: segíteni azokon, akik nem tudják megvédeni magukat.
Játékmenet vonatkozásában a Resistance a Terminátor-játékok eddigi legösszetettebb darabja. Műfaját tekintve egy belső nézetes lövöldözős akciókaland, és ilyet már láttunk a sorozatban korábban is, ám az élményt más játékokból ismerős mechanizmusokkal igyekszik színezni.
A honi játékfejlesztés története nagyjából egyidős a videójátékok születésének hőskorával. A nyolcvanas évek számos magyar készítésű játékot, fejlesztőcsapatot vagy épp független tervezőt ajándékozott a világnak. Akik annak idején itt a Kárpát-medencében Commodore 64-en kezdték a videójátékozást, szinte biztosan hallották a tehetséges esztergomi programozó, Rátkai Attila nevét.
A nyomok egy különös, eldugott londoni óraüzlethez vezeti őket, ahol a tulajdonos idős házaspár megmutat nekik egy öreg órát, melyben egy másik időgép van elrejtve. Ennek segítségével tíz évet utaznak előre az időben, ahol idősebb önmagukkal szembesülve egy olyan sötét jövő várja őket, melyet csak ők tudnak helyrehozni.
Az egyes kritikusok szerint folytathatatlan játékhoz olyan folytatás készült, mely nemcsak mer elvonatkoztatni elődjétől, de azt is tudja, hogyan őrizze meg a varázslatot, amitől az kiválóan működött. Nemcsak a generáció egyik legjobb játékát sikerült megalkotni, de talán a narratív videójátékok jövőjének hírnökeként is üdvözölhetjük.
Pókember gúnyájában szabadon bejárhatjuk, ugrálhatjuk, akrobatikusan belenghetjük a metropoliszt, futhatunk toronyházak falán, potyázhatunk autók tetején vagy épp metróra is szállhatunk. Az utazgatás élvezete mellett persze a játéknak egyéb érdemei is vannak. Ezek közül az egyik legnagyszerűbb a többször is megcsavart, helyenként drámai, de a legtöbbször könnyed és humoros történetvezetés.