Batta György: Fotói kincsek

2022. május 10., 08:17
M. Nagy László

Voltak idők, amikor a felvidéki magyarságnak saját „válogatott” focicsapata volt: az újságírók ugyanis elhatározták, hogy ilyen módon is járják majd az országot. Így történt, hogy a múlt század második felében a pozsonyi szerkesztőségekből rendre kirajzottak vidékre a tollforgatók, és még a „Távol-Keleten”, Királyhelmecen is mezbe bújtak.

Egyik példásan hűséges játékosunkká M. Nagy László fotóriporter vált, aki Múlyadról Pozsonyba költözvén azonnal játékra jelentkezett. Ott volt minden edzésen, és portyáinkra mindig magával hozta a fényképezőgépét. Neki volt a legjobb erőnléte, mert rendszeresen eljárt futni.

Ma már M. Nagy László sincs közöttünk, és nincs újságíró-focicsapat sem. Szinte egyidősek voltunk – ő egy hónappal később született –, mindketten elindultunk a nyolcvanadik évünk felé... Nemcsak tehetséges, hanem sokoldalú kolléga is volt: maga tatarozta helembai házát, kertészkedett, járta az erdőt-mezőt, és szakácsként is megállta a helyét. Bár nem volt drága fényképezőgépe, mégis kiválóan fotózott, mert őt az Isten fotósnak teremtette. Halálhíre nemcsak megdöbbentett, hanem mélységesen elgondolkodtatott: mi lesz vajon a fotóival? A hagyatékkal? Sok képét ismerem, így tiszta szívvel mondhatom, felvételei kincsek, visszatükrözik a felvidéki magyarság életének számos eseményét, küzdelmeit, örömeit és fájdalmait. Vajon akad-e közösségünkben valaki, aki felelősséget érez e kincsek sorsáért?

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)

Legfrissebb hírek
Legnézettebb