Bonczidai Éva: Hogy marad igaz? – Nemes László képeiről

2020. november 11., 10:11
Nemes László: Önarckép I. (akril, 50 × 40 cm, 2015)
A képre kattintva galéria érhető el.

„Az alkotói világ egy dolgot igényel: benne élni abban a korban, amit neked szánt a sors, tiszta fejjel és tiszta lélekkel átélni kritikusan és nagyon önkritikusan a léted és a környező világok viszonyát, és elmondani valami nagyot. Vagy kicsit, de az nagyon igaz legyen” – ezzel az ars poetica-szerű felvetéssel kezdődik egy Nemes Lászlót bemutató portréfilm. Mi igazabb, mint a szépség? Mi igazabb, mint az elmúlás? Gyönyörűség és borzadály tűnik fel ugyanazon a képen, a régit megfojtó virágzás, a bomlás halált hozó burjánzása és az életigenlő sarjadás – vörösek, barnák, lilák, mégis zöldek, Krisztus útszéli szobrokba kódolt, évezredeken átvilágló magányossága és a női test szépségének zavarba ejtő percnyi diadala. Hogy fér meg ennyi minden egyazon képen? Hogy marad igaz?

A válasz az önarcképeken is tetten érhető – a lélek és az idő viszonyába engednek belelátni. Nem az arcvonások ránccá mélyülő árkainak változásai a legszembetűnőbbek, hanem az arckifejezés ereje. A világgal és önmagunkkal való viszonyunk rendezi át vagy dúlja szét a vonásainkat – ez köztudott, mégis erős kitárulkozás ez a sorozat. Nemes László szemmel láthatóan hisz a művészetben, és tetten érhetően bízik a nézőben, Istenben és az emberben is.

Nemes László
 

Nemes László Kolozsváron született 1948. április 11-én. Ott végezte tanulmányait 1969-ig a művészeti gimnáziumban. Tanárai: Márkos András, Ion Mitrea, Cornel Brudascu, Tóth László, Tóth Szűcs Ilona. Majd 1974-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia tanulója volt. Tanárai: Miklóssy Gábor, Aurel Ciupe, Petru Feier, Bretter György, Földes László, Koós András, Abodi Nagy Béla, nemzetközileg elismert mesterek, akik Bécsből, Münchenből és Párizsból hozták azt a művészeti erőt és tudást, amelynek segítségével a régi tradicionális erdélyi polgári értékekkel és az erdélyi hittel sikerült egy igazi iskolát teremteniük. Rendszeresen ellátogattak a szentendrei mesterhez, Barcsay Jenőhöz, a Kolozsvári Szépmíves Céh utolsó nagy személyiségéhez, Kós Károlyhoz.
Tanulmányai végeztével Marosvásárhelyen tevékenyen részt vett mint alkotó és mint művészeti szervező a magyar kulturális élet megerősítésében.
Már 1976-tól a Romániai Fiatal Képzőművészek Szövetségének tagja. 1980-tól tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének és a Stuttgarti Festők Társaságának, majd a Romániai Művészek Egyesületének és a Képzőművészeti Alapnak is.
1991-től Magyarországon dolgozott művésztanárként 2011-ben történt nyugdíjazásáig. Tagja a Magyar Alkotóművészek Szövetségének és 1996 óta a Magyar Vízfestők Társaságának is. Zalaegerszegen 1994-ben a Zala Art Művészeti Egyesület alapítója, 2002-től a Szabad P’Art Művészeti Egyesület elnöke 2010-ig, és 2004-től a VITRIN Művészeti Egyesület tagja. A lendvai Bánffy Galéria művészeti vezetőjeként is tevékenykedik 2005-től.
1995 óta rendszeresen vezeti a szentkozmadombjai nemzetközi ifjúsági alkotótábort, elindítója volt a szlovéniai Lendván immár hagyományossá vált nemzetközi művésztelepnek, a Lind Artnak, a ljubljanai magyar nagykövetség kiállítási programjának és lebonyolításának mentora. Szakmai vezetőként a Szlovén fővárosban, jelentős magyarországi alkotókat mutatott be az elmúlt évek során. Az immár több évtizede a szomszédos országokban élő művészekkel, szervezetekkel ápolt kapcsolatai, közös tárlatok, művésztelepek révén a multikulturális térségben otthonosan mozgó alkotóvá vált. 2012-ben tagja lett a Szlovéniai Művészek Egyesületének, ez számára újabb esélyt jelent a két kultúra közötti hathatós kapcsolatrendszer kialakítására.
Zalaegerszeg város művészeti életében jelentős szerepet tölt be, a Millenniumi Közalapítvány kuratóriumi tagja és a kulturális albizottság tagja.
Jelentős egyéni tárlatai voltak a Kárpát-medence országaiban: Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovénia; ezen kívül Ausztriában, Németországban, Franciaországban is kiállított. Rendszeresen részt vesz csoportos kiállításokon Európában és Amerikában is.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 7-i számában.)