Bonczidai Éva: Mire való volt az én életem? – Karda Zenkő illusztrációiról

2020. november 07., 09:32
Karda Zenkő illusztrációja Sikó-Barabási Eszter Mesék az Ég-boltból című könyvéből (Kreatív Kiadó, 2019)
A képre kattintva galéria érhető el.

Karda Zenkő 1979-ben született Sepsiszentgyörgyön. Design szakon diplomázott a temesvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen, és több mint egy évtizedig a pályán maradt, mígnem azt érezte, váltania kell. A gyerekével ment a játszótérre, és a homokozóban szóba elegyedett egy másik édesanyával – kiderült, hogy író és épp illusztrátort keres az új mesekönyvéhez. Ez a sorsszerű találkozás nyitott meg számára egy új utat, és Sikó-Barabási Eszter Meseotthon című kötetének 2017-es megjelenésétől Karda Zenkő személyében egy kivételes karakterábrázoló tehetséggel megáldott illusztrátorral gazdagodott a gyerekirodalmunk. Állandó keresés jellemzi, számos technikával dolgozik, folyton újabb és újabb kifejezésmódot talál, ezért képei erős társai a meséknek. A játékosság és a hangulatfestés mellett azokat a fogódzókat is beléjük kódolja, amelyekre érzelmileg is kapcsolódni tud a néző. Mert nemcsak bájos, nemcsak kecses figurák ezek, nem csupán a szemnek tetsző ábrázolások, hanem a távolodó gyerekkor tünékeny szépségeiből lopnak vissza néhány pillanatot.

„A mese életforma” – vallja Karda Zenkő. Mint mondja, a népmesék a kedvencei, általuk tud kiszakadni a hétköznapokból. (Megjegyzi, hogy a mese a családban is fontos szereplő, a gyerekek miatt is, de a nővére is, Szabó Enikő meseterapeutaként szintén nap mint nap mesékkel foglalkozik.)

Illusztrátorként fontosnak tartja, hogy bele tudja élni magát az adott szövegbe, mert mint mondja, másoknak hiába tetszenek a képei, ha ő nem találja meg a személyes kötődést az adott szöveggel és karakterrel, elégedetlen marad. „Viszont vannak képek, amelyek mindig itt kell legyenek mellettem, mert valami olyat fogalmaztam meg bennük, amit időről időre látnom kell” – mondja. Ilyen az itt látható Boldogasszony bohóca is – a Mária-legendából ismert bohóc viaskodása és vigasza fontos tanítás. „Édes jó Istenem! Mi lesz velem, ha egyszer eléd kell állnom és megkérdezed tőlem, mire való volt az én életem? Mit mondjak neked? Azt, hogy bohóckodtam? Hogy semmirevalóságokat cselekedtem?” – tépelődik a bohóc. Az Istennek tetsző élet lehetséges módjait kutatva szerzetesnek áll, de végül a kolostorkert egyik eldugott sarkában álló Mária-szobor előtt lélekből jövő imaként a vásári mutatványait adja elő, majd összecsuklik a fáradtságtól. Ekkor csoda történik, a szobor életre kel, Mária leoldja a kendőjét, és addig ápolja az öreg bohócot, amíg az magához nem tér.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 31-i számában.)