2023. december 18., 09:23
A Csallóközi Múzeum térszerkezetében ötvenöt művész, kilencvennégy alkotása került elhelyezésre. A legkülönbözőbb művészeti-technikai ágak, látásmódok, mind egyközpontúak. Grendel Lajos irodalmi munkásságára reflektálnak, vagy Grendel-portrék. Az utóbbi években a kortárs művészet fő áramának diskurzusában ritkán jelentkeznek az alkotók irodalmi tematikára reagálva. A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület képző- és iparművészeti pályázatában az egyéni, történelmiés társadalmi egzisztenciális élményhalmaz feldolgozását kérték a művészektől és azt, hogy a grendeli verbalitást fordítsák át a vizualitás nyelvére.
A beérkezett és a zsűri elé került alkotásokban a tabukat döntögető kritikai nézőpontok mellett rejtett koncepciójú hitvallások fedezhetők fel. A kiállító művészek akár a Grendel-művek filozófia-telítettségéből merítkeztek, akár a személyes, családi, történelmi életszituációkból inspirálódtak, az alkotások nem múltba révedők, hanem a jelenkor eszköztárával újrafogalmazott víziói annak a reménységnek, hogy lesz még szebb jövőnk.
A tárlat természetesen nem adhat teljes körképet az író alkotóperiódusairól, de a formák, a kifejezési módok, a tanúságtétel mégis megérintheti a Grendel ’75 kiállítás képnézőit. Az összeállított kollekció szerves egységet képez a múzeum közegében. A falakon lévő és a térbe állított alkotások néha végtelen képfolyammá egyesülve erősítik egymást, máskor a tér ellenpontjaként hirdetik az alkotói szubjektumot. A galéria némely helyén a gondolatok és érzések sűrűsödnek, másutt a karakterizáló világszemlélet, a társadalomkritika lesz úrrá a falon. Az alkotók tudatos átgondoltsága bontakozik ki a művekben, melyek nyolcvan százaléka az elmúlt egy évben készült. A kiállítótérbe lépve feltűnik a kiállított anyag sokszínű gazdagsága. Néhol szimmetriaelv szerint rendeződnek a művek, máshol a galéria függőleges tengelye mentén installált motívumok kerülnek előtérbe. A tárlatlátogató figyelmét több, de mindig a főfal felé terelgető kiállítás-rendezői koncepció segíti. Ennek a koordinátarendszernek a középpontjában a Grendel Lajos portréit bemutató térszervezés áll, mely egyrészt a művek készítésének technikai sajátosságait hangsúlyozó, másrészt az emberi valót és az emberi lelket jelenítik meg. Az alkotók Grendel Lajos szimbolikus alakját néhol lírai tartalmakkal, máshol groteszk formavilággal láttatják, tiszteletben tartva az író emlékét.
Az irodalmi munkásságra reflektáló művekben megjelenő nyughatatlan vonalgubancok, a nagyívű ecsetvonások, a grafikai megoldások az eleven emberi létnek, az új idők várt hitének, a pozitív és groteszk életszemlélet megmutatására törekedtek az alkotók. Néhány képben a szürrealista látomásokat hajszolják, de a valóságos élet labilitása minden képben jelen van. Ezek a képi narratívák létünk külsőségeinek látszatvilágát hordozzák, a jó és a rossz szüntelen harcát és a megtisztulást hirdetik. Az alkotók a saját képi rendszerük felépítésekor a rendíthetetlen grendeli alapokra építkeztek, az író emléktárát tudatosan építették be alkotásaikba. A képzőművészeti alkotások meditálásra késztető témákat vetnek fel, nem közölnek konkrétumokat, nem közölnek megkérdőjelezhetetlen állításokat, hiszen ezzel tárgyiasíthatnák a grendeli textus hangulatait, így az olvashatóság és az absztrakció különféle átmenetei fedezhetők fel alkotásokban.
A grendeli témát megfogalmazni úgy, hogy morális kontextusában hiteles legyen, aktuális maradjon, figyelemre méltó teljesítmény. A tematika sikerét erősíti a személyes életszituációk, az önálló hangú stílusok beemelése, így jelentős műtárgyegyüttessé alakult a Grendel ’75 pályázat anyaga.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. novemberi számában)
