A balázsfai Tarcsi Alica életében gyerekkora óta fontos helyet töltenek be a különféle kreatív hobbik. Anyukája megtanította varrni is, középiskolás korában már ruhákat készített magának. Közgazdasági szakközépiskolába járt, később elvégezte a nevelői szakot, majd munka mellett a varrónőképzést. A Dunaszerdahelyi Egyesített Középiskolában ruhaipari tanulókat és játékkészítőket tanított. Kreativitására jellemző, hogy szinte minden technikát kipróbált már: a ruhavarráson kívül készített játékokat, játszószőnyeget, falvédőt, és sok minden mást. 2006 óta a dunaszerdahelyi városi művelődési központban dolgozik, közönségszervezőként, amit szintén kreatív munkának tart.
Öt éve részt vett Fodor Henrietta mandalafestő workshopján, azután kezdte mélyebben tanulmányozni a mintákat, formákat, színeket. Először egy színes selyemkendőt festett, a csakrák színeivel. Nagyon megtetszett neki, mert izgalmas, egyben pihentető és kreatív elfoglaltság. Még gyógyító hatással is bír, mivel olyan szintű koncentrációt igényel, hogy az ember teljesen ki tud kapcsolódni az alkotói folyamat alatt. Fontos az is, hogy milyen célzattal készül a mandala, milyen területet szeretne vele erősíteni az alkotója.
A készítése is izgalmas: a selyemanyagot keretre kell feszíteni, ceruzával rá kell rajzolni a mintát, azt kontúrozni, majd kifesteni – élvezetes, szép folyamat. A színek akár spontán is alakulhatnak, lehet játszani az árnyalatokkal, és különböző ékesítő fogásokat lehet alkalmazni. A háttér elkészítése igényes feladat, mert a mandala közepének hangsúlyosnak kell lennie, ezt ki kell emelni. A díszítőelemek arany vagy ezüst pontok vagy csigavonalak, mindegyiknek megvan a funkciója, jelentése. A mandala készítéséhez minőségi idő szükséges, nem szabad, nem is lehet sietni, hiszen az a feladata, hogy az alkotót is feltöltse, és azt is, akinek készül.
Tarcsi Alica eddig több mint száz mandalát készített, ajándékba és megrendelésre is, az érdeklődők igényei szerint: életfeladatra, vagy akár a segítség, a harmónia, a szeretet bevonzására. Ma már ő is szervez tanfolyamokat, ilyenkor 5-6 jelentkezővel foglalkozik, elmondása szerint mindenben segíti őket, de az egyéni elképzelés és az alkotás szabadsága a legfontosabb.
Színes mandalái egy közös kiállításon is szerepeltek, amelyet a dunaszerdahelyi városi művelődési központban rendeztek meg augusztus 20-án, s melyen alkotótársaival, Boros Erikával és Kocsis Orsolyával együtt szerepeltek.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)
A Csallóközi Múzeum térszerkezetében ötvenöt művész, kilencvennégy alkotása került elhelyezésre. A legkülönbözőbb művészeti-technikai ágak, látásmódok, mind egyközpontúak. Grendel Lajos irodalmi munkásságára reflektálnak, vagy Grendel-portrék. Az utóbbi években a kortárs művészet fő áramának diskurzusában ritkán jelentkeznek az alkotók irodalmi tematikára reagálva. A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület képző- és iparművészeti pályázatában az egyéni, történelmiés társadalmi egzisztenciális élményhalmaz feldolgozását kérték a művészektől és azt, hogy a grendeli verbalitást
A somorjai származású Méry Beáta grafikus és festő a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, de több neves képzőművészeti intézményben is tanult. Nagy hatással volt a művészetére, amikor is Spanyolországban és Indonéziában töltött tanulmányi időt, ahol másfajta kulturális hatások érték.
Nem vagyok művész, de a művészet minden ágának tisztelője, csodálója vagyok. Amit én csinálok a fotóimmal, az csak játék. Játék a színekkel, fényekkel, formákkal. A fotózás szeretetét, annak titkait még édesapám oltotta belém. Ő is fényképezett, s engem is belevont a rejtelmekbe. A hagyományos fényképezés módszereit, a film és a fénykép sok türelmet igénylő sötétkamrás előhívását ő általa sajátítottam el.
A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.
Noha a művészetek mindig vonzották, mégsem volt annyira magától értetődő, hogy éppen a fényképezőgépre essen a választása: vargabetűk nyomán jutott odáig. A tehenészetbe sem született bele, mégis ennek a két világnak a találkozása mindmáig kiapadhatatlan ihletforrása, egyik nélkül sem tudná elképzelni az életét.
A kortárs grafikai törekvések megismertetése és a régió bekapcsolása a nemzetközi áramlásba – ezzel a céllal indították útjára 2010-ben a Székelyföldi Grafikai Biennálét, amely mára globális szintűvé nőtte ki magát, és átfogó képet nyújt a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. A hetedik seregszemle megnyitóját, díjátadó ünnepségét és kísérőrendezvényeit október elején tartották Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában.
A kopjafákat, fejfákat szigorú, leegyszerűsített formarendszerből álló szobrászati plasztikai művekként is fel lehet fogni – állítja Berze Imre, akinek művészetét a lokális formai hagyaték univerzális jegyei jellemzik. Szereti a tradicionális architektúrákat és a népi ácstechnikákat, műveinek nyelvezete puritán és lényegre törő.
„Szenvedős, kínlódós, melós ez a dolog, ráadásul oly régóta vagyok benne, hogy nem is én csinálom a művészetet, inkább a művészet csinál engem. Ha megszűnne az alkotás, én is megszűnnék, elválaszthatatlan tőlem” – vallja Kis Endre, akinek a művészetéhez a délvidéki lét, a háború, a szarkazmus adta az alapot, amelyre a pécsi, profi festészeti nyelvezet épült, hogy ennek a kettősségnek a keverékét művelhesse Székelyföldön.
Koreň András pelsőci származású fotóművész. Mint mondja, első fényképezőgépét tízéves korában kapta szüleitől, a fotózás tudományát pedig többnyire a helyi könyvtár könyveiből sajátította el, mivel abban az időben nem akadt senki a környezetében, akitől megtanulhatta, elleshette volna ennek a művészeti ágnak a titkait.