Szimonidesz Hajnalka: Valamelyik része egy velem

2021. június 12., 07:59
Szimonidesz Hajnalka: Emlékek háza
A képre kattintva lapozható galéria érhető el.

Szimonidesz Hajnalka bemutatkozása:

„Gimnazista koromban szobrász akartam lenni, és hallani sem akartam másról, pedig sokan akartak lebeszélni, illetve segíteni abban, hogy valami „rendes” szakmát tanuljak. A Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára akkor nagyon nehéz volt bekerülni, öt embert vettek fel több száz jelentkezőből, én nem voltam benne az ötben. Ettől függetlenül az alkotótevékenység mindig jelen volt az életemben. Szabadúszó művészként olajjal kezdtem festeni és ez nagy szabadságot jelentett a művészi önkifejezésben.

Családot alapítottam, három gyermekem született, és egy évtizedig a gyerekeim nevelése volt elsődleges az életemben. Mára önálló felnőttek, így napi fő tevékenységem a rajzolás, festés, egyéb alkotómunka.

Első diplomámat az Apáczai Csere János Tanítóképzőn (szociálpedagógia), a másodikat az ELTE Savaria Egyetemi központ vizuális kultúra–rajz szakán szereztem. A szombathelyi művészeti karon két kiváló művésztanár, Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész és Tóth Lívia textilművész rendkívül nagy támaszt jelentettek számomra. Személyiségük, emberségük, művészetük és barátságuk mai napig erőt, inspirációt, tartást kölcsönöz nekem. Támogatásuk, törődésük hozzásegített a lényegtelen és a lényeges meglátásához, a tartalom átíráshoz, vizuális megjelenítéséhez és elsősorban ahhoz, hogy higgyek magamban.

A mesék illusztrálása jóval később kezdődött, mint a festészet – az Aranyvackor pályázat indította be a művészeti tevékenységemnek ezt az oldalát. A meseillusztrátori létemet tehát 2007-től datálom, azóta töretlenül ezzel foglalkozhatom.

Szimonidesz Hajnalka

Gimnazista koromtól számos helyen volt egyéni és csoportos kiállításom, például Ráckevén a Savoyai-kastélyban, Badacsonyban az Egry József Emlékmúzeumban, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban és az ország legtöbb nagyvárosában. Az Alkotóművészek Ráckevei Egyesülete tagjaként is rendszeresen veszek részt csoportos tárlatokon.

A rajzokat elsősorban gouache technikával és akrillal készítem akvarellpapírra – nagyon időigényes, nagy precizitást igénylő technika, ugyanis a javítási lehetőség csekély. Számítógépes rajzprogram alkalmazása a rajzok nyomdai előkészítésében kap csak szerepet.

Mindig magamnak rajzolok – addig formálom a kompozíciót vagy figurát míg, azt nem érzem egy rajzról, hogy én vagyok, vagy legalábbis valamelyik része egy velem. Szerintem csak ettől lesz hiteles, azonban szeretnék nem csak megjeleníteni egy-egy szövegrészt, hanem olyan rajzokat készíteni, ami valami módon önálló életre is kel és a gyerekek, felnőttek, akik megnézik a rajzokat, a formák, hangulatok, a kompozíció és színek által örömet, megnyugvást élhetnek át. Valamit üzen az illusztráció, reményeim szerint ez az üzenet boldogsággal tölti el a szemlélőt.”

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 7-i számában.)