Szombathy Bálint: Fordulóponton – Képek Tarkó János műterméből

2021. április 07., 08:04
Tarkó János: Szivikém (asszamblázs, 45 × 30 × 30 cm)
A képre kattintva galéria érhető el.

Bő évtizede követem az Újvidéken élő Tarkó János (1980) művészeti kibontakozását. Mára a telepi festő Szerbia-szerte ismert alkotóvá érett. Köszönhetően nem lankadó munkakedvének, annak a hitének, hogy türelmes kitartással és következetességgel mindig előrébb lehet jutni a pályán. Folyamatosan változva kicsit, de alapvetően megmaradva önazonosnak, kerülve a külső megfeleltetésnek eleget tevő látványos nyelvi és tartalmi fordulatokat. A tudatos önformálás az ő esetében is jelentős eredményeket hozott, tudniillik 2017-ben elnyerte a Forum Képzőművészeti Díjat, előző évi alkotói teljesítményéért.

Tarkó nagyvilági festő, ez nyugodtan kijelenthető. Nagyvilági abban az értelemben, hogy az élet helyi jelenségei kevésbé motiválják. Élménylökéseit leginkább nem közvetlen környezetétől kapja, hanem a legtágabb emberi kultúra közegéből meríti. Munkáit szemlélve mintha gyerekkorunk színes képeskönyveit lapozgatnánk, amelyeknek szereplői kivétel nélkül kicserélődtek az évtizedek folyamán.

Vagy talán mégsem? Mert hát itt maradt néhány kedves gyerekkori figura is, mint például Miki egér. Mint a popkultúra örök archetípusa, a halhatatlan hollywoodi sztárokkal kézen fogva, akik hálás témaként úgyszintén bevonultak a művészettörténetbe. Nemcsak a mozi világa jelenik meg Tarkó képein, hanem azoké a magatartásformáké is, amelyek úgyszintén a népszerű kultúra farvizén törtek fel, leginkább a szórakoztatózene világából. Ezekhez az érdekes embermintákhoz ma már odacsatlakoztak az influenszerek, akik szintén a popkultúra bugyraiból jönnek. Ismertté válni mindenáron! – hangzik ezeknek az ifjú önjelölteknek a jelszava. Mindenki az érvényesülést keresi. Ezt a képzőművész is érzi legbenső gondolati késztetéseiben, ezért rendesen belefekszik a képeibe, nem sajnálva erőt, szenvedélyt.

A pop-art az ötvenes-hatvanas években az amerikai életstílus, a fogyasztói mentalitás globális népszerűsítését, propagálását tűzte zászlajára. Ma már erre nincs szükség, mert a világ többi részével egyetemben nagyrészt mi is ezt az életstílust műveljük. Tarkó munkáin precízen lemérhető, hogyan változott a pop-art ideológiai hitvallása. A nyelvi kifejezés azonos maradt, a szüzsé azonban előrelépett a harmadik évezred kívánalmainak megfelelően. És ez így rendben is van, mert művészünket nem a múlt foglalkoztatja, nem a rég történt eseményekre reflektál, hanem a jelenkorra.

Tarkó János

A jelenkor pedig túlságosan zavaros, nehéz benne eligazodni. Mindenkinek kivétel nélkül, aki tudatosan próbálja élni az életét. A művész hiperérzékenysége belső konfliktusokhoz vezet, még inkább felnagyítja a bennünket körülvevő gondokat, aggodalmakat. Ezért van szüksége egy szilárd nyelvi zárványra, ami Tarkó esetében – mint látjuk – a pop-art. A stílus szilárd keretet ad a művészetének, amelyben biztonságban érzi magát, ha már az ideológiai fogódzók inognak körülötte és körülöttünk.

Ám művészete nyitottabb, és nyitottságánál fogva összetettebb annál, hogy kizárólagossá tegye a pop-art stílusfelfogását. Más forrásokból is bőven merítkezik, például az utcai falfestészetből, a naiv művészetből, a városi folklórból és a dadaizmusból. Ahhoz képest, hogy akadémiai pallérozottsággal rendelkezik, ikonográfiája cseppet sem akadémikus. És azt se felejtsük, Tarkó műfaji értelemben is gazdagon változatos, mivel műhelyéből nemcsak festmények kerülnek ki, hanem kollázsok, objektek és installációk is. Úgy tűnik, technikai akadályok már nem léteznek a számára. Tárgyi kompozícióiban leleményesen alkalmaz különféle hétköznapi eszközöket. Az itt látható képválogatás híven tükrözi ezt a fajta kifejezésbeli sokszínűséget, az általa kultivált nyelv összetett voltát.

Bármelyik kifejezésmódját vizsgáljuk, azonnal szembeszökő számunkra színeinek a harsányságig ívelő erőteljes tisztasága. Kevert, fojtottabb színeket szinte csak háttérként alkalmaz. Munkái ettől válnak megnyerővé és emberközelivé, egyszersmind fiatalosan játékossá. Tárgyi megjelenítései hol szimbolikusak, hol pedig konkrétak. Ez a fajta kettősség különösen erotikus témáinak az esetében kifejezett.

Tarkó János pályája a kétezres évek elején indult, nagyjából két évtizede. Az eltelt idő egyéniséggé formálta a személyét, szívesen látott vendég az ország kiállítótermeiben, sőt másutt is. Több regionális kiállításra is meghívást kapott, többek között a Szabadkán megrendezett Határtalan képzőművészet címűre 2020-ban, ahol szlovákiai és szerbiai magyar alkotók állítottak ki. Ugyancsak tavaly rendezett önálló kiállítást az újvidéki Amerikai Szeglet (Američki kutak) kiállítótérben. Az alkalommal jelentette ki: „Kiállításom régi és új munkákat egyaránt tartalmaz. A vegyes válogatással pontot teszek eddigi kifejezésmódomra. (…) A jövőben nem a jelenünkkel és a társadalommal szeretnék foglalkozni, mondtam már róla sok mindent. Új munkáim a metafizikai térbe, a valóságon túliba, az álmok világába és a világűrbe kívánnak hatolni.”

Érdeklődéssel várjuk Tarkó merész nekirugaszkodását az ismeretlenbe.

 

 

Tarkó János az újvidéki Művészeti Akadémia grafika szakán szerzett egyetemi oklevelet. Jelenleg az akadémia festő szakának doktoranduszhallgatója. Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola képzőművészet szakos tanára. Tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületei Szövetségének, valamint elnökségi tagja a Vajdasági Gyermek- és Ifjúsági Rajzközpontnak. 2015 óta rendszeresen illusztrálja a Forum Könyvkiadó Intézet kiadványait.

KÖZÖS KIÁLLÍTÁSOK

Számos közös kiállításon vett rész Szerbiában és külföldön, ezek közül kiemeljük:

2002 – Grafikai Biennálé, Belgrád

2004 – La Mariposa Nemzetközi Ex Libris Biennálé, Zacatecas, Mexikó

2006 – Hummingbird Centre for Performing Arts, Toronto, Kanada

2010 – A  Rajko Mamužić Képzőművészeti Emlékgyűjtemény Galériája, Újvidék

2015 – Határtalan Képzőművészet, fiatal vajdasági és felvidéki képzőművészek kiállítása a Limes Galériában, Komárom, Szlovákia

2016 – Pixel Művészeti-Kreatív Központ, Koprivnica, Horvátország

2017 – Szabadkai Kortárs Galéria; Cvijeta Zuzorić Képtár, Belgrád

2018 – Ravnikar Galéria, Ljubljana, Szlovénia

2019 – GH36 Galéria, Berlin, Németország; Zentai Városi Múzeum

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK

Mintegy negyven önálló kiállítása volt eddig Szerbiában és külföldön. Ezek közül kiemeljük:

2009 – Fiume Galéria, Rijeka, Horvátország; Fészek Galéria, Budapest

2012 – A Vajdasági Képzőművészek Egyesületei Szövetségének Képtára, Újvidék

2014 – Art Expo, Újvidéki Vásár

2017 – Erlin Galéria, Budapest; Szabadkai Kortárs Galéria

2019 – GH36 Galéria, Berlin, Németország; a Nagybecskereki Művelődési Központ Képtára

DÍJ

2017 – Forum Képzőművészeti Díj 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. március 20-i számában)