Esteledett, egy óra lehetett zárásig. Az ablaknál voltam, az utcai lámpa narancsos fényében hólyagzó tócsákat figyeltem, esős volt ez a hét is. Egyszer csak abbamaradt a számítógépek kerregése, és elsötétedett minden. Visszabotorkáltam a helyemre, tanácstalanul néztem körül. Egy árny jelent meg az ajtóban.
Látom, elvették a villanyt, toppant be Elvira néni. Éppen itten jártam a környéken, hoztam Siklódi Manyikának egy tál képviselőfánkot, hazafele jövet meg eszembe jutott, hogy estére nincsen vérnyomáspirulám. Azért léptem be. Nem fél, lelkem, egyedül ebben a sötétben? Hagyja el, na, megvárom magával, hátha hamar visszaadják, tette hozzá meg se várva a válaszom, bár tényleg nem bántam, hogy ott marad. Bebotorkált ő is, leült egy székre.
Néhány percig szótlanul bámultuk, ahogy a falon vándorol az elsercegő autók fénye. Még szerencse, hogy múlt héten Portugáliában nem ilyen időt fogott ki, szólalt meg Elvira néni elgondolkozva. De akárhogy is, májusi eső aranyat ér. Vetettem egy kis salátát meg spenótot a blokk háta mögé a kertbe, de csak egy-egy sort, mert hanem Erzsike a negyedikről elkezd vartyogni, hogy a közös kert virágoknak van, mit csúfítom el, s hogyan gondolom, hogy ottan magamnak termelek, pedig az akkora egy trehány fehérnép, egyszer a rózsát meg nem metszette, s egy burjánt nem tépett ki soha a harangláb közül. Szóval olyan szépen kelt a salátám, pedig idén tettem először. Jó sűrű a sor, s szép húsos a levele. Locsolom is rendesen, de az eső, az más. Ilyenkor úgy nő minden, mintha húznák. Feltéve, hogy van mi nőjön, élénkült meg a hangja hirtelen. Kérdőn néztem rá, amit a sötétben nem láthatott, de talán megérezte.
Miklecz járta meg egyszer, fogott bele. Tavaszon történt, miután kikelt a pityóka. Megvette a gyomirtót, valami új fajtát, amit addig nem használtak. Kivitte a mezőre a munkásoknak, azok meg hiába olvasták el, hogy kell megvegyíteni, elrontották az arányokat. Úgy bépermetezték a földjit, kisült onnét nemcsak a gyom, de a pityóka is utolsó szálig. Miklecz meg maradott a kárral.
Pont akkoriban kellett vigye a nagyapját Magyarba a reumáját kezeltetni, (…) nem is tudom pontosan, melyik városba, lényeg, hogy volt akkor ottan valami hőlégballon-fesztivál. Miklecznek úgy megtetszett, hogy kitalálta, ha már üres a földje, szervez oda ő is egyet. Május elejére, pont a választások előttre.
Mert ez kétezertizenkettőben történt, abban az évben választottunk polgármestert. Borbáth volt a jelölt, Miklecz meg a tanácsosi listán volt rajta, akkor készült béállani a politikába. Úgyhogy Borbáth még örvendett is, hogy Miklecz ilyen ügyesen időzítette a fesztivált, meg hogy milyen jókor sikerült rosszul a permetezés, mert nálunk szokás, hogy választások előtt történjen valami. Négy évvel hamarább például Zsigmond Laci, ő lett aztán a polgármester, tokányolást szervezett május elsejére a város végibe, ahová a sportcsarnokot tervezték építeni. Akkor tették le az alapkövét. Nyáron aztán ki is ásták neki az alapot, utána viszont nem történt semmi, évekig volt ottan egy hatalmas kráter. Mindenki pöszegödörként emlegette, mert Zsigmond egy cseppet pösze volt. Csak aztán beléesett egy gyermek. Kelemenéknek a kisfia, Zolika. Nem élnek már itten, kint vannak Londonban. Szóval akkor nagy volt a felháborodás, Zsigmondnak le kellett volna mondani, de nem mondott. A lyukat ugyan bétömték, de az már sokat nem segített. Szóval sokan haragudtak akkoriban rájuk, s inkább Dancsuj Gézát támogatták, ő volt a független jelölt. (…)
Mondott olyat is, hogy kémiából van az a hogyismondják? Periodikus rendszer?, kérdezte Elvira néni. Periódusos, javítottam ki, mire ő hevesen bólogatott, hogy pontosan, szóval Dancsuj azt mondotta volt, hogy itt köröttünk a hegyekben olyan fémek vannak, amik még a periódusos rendszerben sincsenek benne, s ha azokat kibányásznánk, mekkora lenne itt a jólét, csak ez a szemét városvezetés nyomorban és tudatlanságban akarja tartani a népet. Ábrahám tanár úr, a fizikatanár, aki akkor már megint ivott, mert Burdujan doktor gyógymódjának csak néhány esztendeig volt hatása, bár az is nagy dolog, szóval ő azt mondotta, ha neki tanárember létére lenne pénze, ami sajnos nincsen, nagyon szívesen béfektetne egy ilyen bányanyitásba, hogy Dancsuj Géza meg minden hozza hasonló keresgélhesse kedvire ezeket a ritka fémeket, s lehetőleg fel se jöjjenek onnan, míg meg nem találják. Tuzson meg is fenyegette, hogy kirúgja az iskolából, persze nem azért, amit mondott, hanem hogy részegen tart órát állítólag. Szóval Dancsuj mondott furcsákat, de Borbáthnak így is elég nehéz dolga volt, úgyhogy jól jött neki a fesztivál.
Volt is ottan minden. Sült a miccs, folyt a sör, forgott a kürtős a parázs fölött. Meg volt híva vidámpark is, céllövöldével, kisautókkal, szökdelőkkel, amit csak el tud képzelni. Sőt még ilyen gólyalábasok meg tűzzsonglőrök is voltak. Megmondom magának, én féltem is tőlük, úgy lóbálták s hajigálták a fáklyáikat, hogy a vér meghűlt bennem. Burján Sári viszont nem félt, hogy lángra kap a kontya, ott állott az első sorban, mert együtt voltunk kint a két család, én is akkor ugye még az urammal, meg Sári is Öcsivel. Alig lehetett onnét elrángatni.
Szóval volt ottan minden, csak épp hőlégballon nem. Az történt, hogy véletlenül elszállott. Mert azelőtt nap ottan volt, azt látta Csulak Erzsike a meteo állomásról. Azóta nyugdíjba ment, az ő helyibe nyomta bé Kondráth a feleségit. Azt mondják, délután próbarepülést akartak tartani, nem tudták, hogy akkora szél kerekedik, hogy elviszi a légballont vagy hatvan kilométerre. S leszállásnál meg is sérült, nem tudták egy este alatt kijavítani. Úgyhogy nem volt hőlégballon a hőlégballon-fesztiválon.
Hiába duvadt a sok nép, nem volt mire felszállani. Mert Miklecz eladott már előre egy csomó jegyet a repülésre. S mikor az emberek próbálták visszakérni a pénzüket, azt mondotta, ő a szélről nem tehet, az időjárást kérjék számon Szent Péteren. Aztán mikor látta, hogy igen nagy a felháborodás, meggondolta magát, s mindenki, aki béfizetett repülésre, kárpótlásul kapott egy ingyen tál miccset.
De akadt, aki mégsem volt egészen megelégedve. Borbáthnak abban a kampányban az volt a szlogenje, hogy „Szárnyaló Székelyföldet!”. Nem tudom, kiben lehetett annyi ambíció, de valaki éjszaka végigjárta a várost, s az összes plakáton a szöveg alá odaírta, hogy „Hőlégballont mindenkinek!”. Látott volna másnap botrányt! Azt sem tudták, hogy tüntessék el hamarabb a plakátokat. Mikleczet meg lemondatták a leendő tanácsosi helyéről, ekkor veszett össze Kondráthtal, a komájával, mert szerinte ő megvédhette volna, van elég gazember a tanácsosok között, nem ő lett volna a legnagyobb. Azóta sem állanak szóba egymással.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)
Miklóssi Szabó István | Türelemhez magnebéhat, avagy élőszavas novellák
A Kézdivásárhelyen született szerzők (Fekete Vince, Sántha Attila, Muszka Sándor) jellegzetessége, hogy úgy tudják beszéltetni alakjaikat, mint a hétköznapokban. Most Borcsa Imola is csatlakozik hozzájuk, debütáló novelláskötete, a Magnebéhat a kisvárosi (kézdivásárhelyi?) szlenggel, nyelvjárással hitelesíti a karaktereket.
