György Attila: Timur kapitány levelei Tekirdağból, nevezett Rodostóból (IX.)

2021. július 08., 08:04
Heyer Arthur: Macska katicabogárral (olaj, vászon, 40×50 cm) - Forrás: Wikimedia Commons

HUSZONKETTEDIK LEVÉLVÁLTÁS, ÚTILAPI.

RÓZSIMACSKA VISZONTVÁLASZA TIMURNAK

Jaj, te Timur, te Timur, drága hugicám, hogy nem sül le a szőr a pofádról…

Ezt a gyalázatot, ilyen szégyent hozni Reááááánk?!

Pfuj.

Te minden székely macskák szégyene, te, hát nem átallottál koszlott kikötői kóbor macskává vedleni?! Hol a macskaméltóságod? Ha Kőrösi macska el tudott menni Nepálig, te is hazasétálhatnál, de nem, te ott a kikötőben kunyerálsz a messzi Antáliában.

Leveledet olvasván gazdánk és személyzetünk búskomorságba esett, gazdaasszonyunk csak sírdogál, és készített neked egy pakkot, miközben én megpróbáltalak kikarmolni a családi képekről.

Szóval, bár meg nem érdemled, küldünk neked most egy pakkot, mint Nyilas Misinek, lesz benne fekete cipőkrém is, suvickold bé vele a képeden a maradék fehérséget, legalább ne ismerjenek fel.

Lesz a pakkban még zakuszka és vinete, tökfőzelék meg cékla (ezt mi már úgyse nagyon esszük, de neked ott jó helyen van), pityókát nem küldünk, azt mi is a törököktől vesszük.

Kicsi szalonnát is tettünk mellé, meg tepertyűt, hátha felnéznek ezért majd rád a vagabundus társaid, meg valami almási füstölt sajtot. Váljon egészségedre.

Szilvapálinkát nem küldünk, mert a bolond fejeddel ki tudja mit csinálsz ott tőle, s aztán kereshetünk, hova lettél el ismét.

Egyébiránt tudatom, mi itt továbbra is jól megvagyunk a házi őrizetben, a maszkot még nem szoktam meg, jaj, ha egyszer elkaphatnám azt a vírust, hogy meghóhérolnám…

Sanyarú, szerencsétlen sorsod miatt a pakkot most gyorspostával küldjük, egy vándorsólyom viszi, le nem fog szállni, mert annyi esze annak is van, majd lepottyantja neked holnap este valahol a negyedik és ötödik szemeteskuka között a mólón.

Szerető, haragos nénéd, Rózsi.

(Gyere haza, úgy hiányzik az a tökfejed,

kénytelen vagyok már dísztököket nézegetni, mikor eszembe jutsz…)

Kelt Csíxereda, Haladás ucca

 

HUSZONHARMADIK LEVÉL, ÚTILAPI.

KEDVES, SZERELMETES RÓZSI NÉNÉM!

Drága, egyetlen, hőn imádott Rózsi néném, nyávogásban ki nem fejezhető hálával köszönöm a pakkot, amit küldtetek, a kísérő szép sorokat megpróbálom elfelejteni, mert a belbecsben van a lényeg.

Ahogyan igen helyesen jelezted, meg is érkezett a pakk, tényleg sebes volt az a sólyom, amelytől küldtétek, én már órák óta vártam a mólón a negyedik és ötödik kuka között, s hát egyszer csak jön, s pont oda dobta le, majdnem fejbeütött vele.

Aztán tovább is repült, pedig szép mellehúsa lehetett neki.

Azóta a dolgom teljesen jóra fordult.

Először is meghívtam a környékbeli macskákat egy közös lakomára, a zakuszkát erősen szerették, lehet azért, mert olajos volt, még a paszulyost is megették. A vinetén erősen csudálkoztak, mert azt ugyan errefelé is eszik, de kikeverve majonézesen még nem láttak, nyalogatták is befele rendesen.

A céklát odaadtam Ömer pasának, aki napközben egy halas kordét húzogat, és nemzetiségére nézve szamár, de nagyon befolyásos, és nagy tiszteletben áll errefelé. Hersegtette a céklát, s meg is hálálta.

Elárulta nekem, a móló vége felé, a kétszázharmincnyolcas számú halászbárka már rég elhagyatott, oda beköltözhetek, még ponyva is van rajta, ott engem senki nem zavar.

Jaj, drága néném, leírhatatlan volt az én örömem, egyből elévettem a szalonnát is, meg a füstölt sajtot, hát ilyeneket még a kikötőben nem ettek, volt nagy hálálkodás és zabálás.

Most már újra effendinek szólítanak, s újra felemelt farokkal sétálhatok.

A töpörtyűt félretettem magamnak.

A bárka alja, amely immár úri szállásom, kicsit lyukas ugyan, s pici víz is van benne, de az orra teljesen száraz, ilyen tágas lakosztályban száműzetésem óta nem laktam.

Most megyek, és utánanézek a halfej-kereskedelemnek itt a kikötőben, mert azt hiszem, át kéne vennem az irányítását, most, hogy ennyi hívem lett.

Drága Néném, erősen köszönöm a pakkot. S küldjetek még, mert az itt nekem igen jó. Az se baj, ha avas a szalonna. Tegyetek túrót is legközelebb.

Szerető, hálás híved, Timur effendi,

kelt a Márvány-tenger partján, 238-as számú úszó lakosztály.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)