György Attila: Timur kapitány levelei Tekirdağból, nevezett Rodostóból (V.)

2021. március 18., 07:49
Heyer Arthur: Fehér macskák biedermeier órával (olaj, vászon, 85 × 70 cm) - Forrás: Wikimedia Commons

TIZENNEGYEDIK LEVÉL, ÚTILAPI. KEDVES RÓZSI NÉNÉM!

Én azt hiszem, innen már tényleg nem megyek sehová, tegnap megkaptam a második játékos selyemzsinórt is a szultántól, piros bojtok vannak a végén, és az a lapátkezű szerecseny minden hajnalban jön, kajtat utánam, jól eljátszunk, bújócskázom, kezdem megszeretni lassan.

Én itt most a feketepiacon, az örményektől szereztem magamnak jó porcos disznyófüleket, egy kevés tengervízben megáztatva fokhagymával, hát ezt erősen szeretem, noha barátaim elpártoltak tőlem azóta.

Néha meg-megkívánom azért a fenyveseket, meg a Haladás uccát, még a hagymatokányt is, meg K. gazdasszonyomat, de hát ha egyszer így hozta a balsors…

Ki nem nagyon járok, egyrészt mert valamiért mindenki meg akar fogni, másrészt meg maszkot soha, semmilyen körülmények között nem teszek, most ismét ránk, macskákra akarják fogni ezt a vírust, holott mindenki tudja, ezt csak a denevérek s a politikusok terjesztik.

Amúgy sincs merre menni, a szegény macska már egy rendeset vízipipázni sem tud egy hangulatos teraszon, s erősen hiányoznak azok a kikötői reggelek, ahogyan Te, néném, ugyancsak hiányzol a rusnya fejeddel, lefogadom, most is ott ülsz a gazdasszonyunk ölében, mert te csak ilyen vagy, s nekem eddig még soha legalább egy füstölt egér combot nem küldtél.

Hát a szolgánk, izé, gazdánk él-e még? Fogát vicsorítja-e még? Eszik-e rendesen? Iszik-e rendesen?

Maradok meghatározatlan időre, itt a szörnyű karantényban, Timur húgod.

Kelt itt messze, s a postagalambot, ami viszi ezen levelemet, Neked dedikálom, fogyaszd egészséggel.

Szerető híved ismét, Timur

 

TIZENÖTÖDIK LEVÉLVÁLTÁS, ÚTILAPI. RÓZSIMACSKA VÁLASZA TIMURNAK

Kedves hugicám, vagy bármilyen gender is lennél, mert már abban sem vagyok biztos.

Nekem itt többet tényleg ne nyivákolj, mert az összes Macskamindenhatóra esküszöm, utánad megyek, s a tarkódtól harapva hazahozlak.

Vagy odafekszem melléd a díványra, s közben jól elleszünk, itt a gazdánk, szolgánk, akárminek is nevezzük, már kezd tűrhetetlen lenni, most éppen megint a disznófülekkel kísérletezik, pedig pont elég neki az a kettő, ami a fején van, nem, ő most kocsonyát főz, fokhagymáson, én ezt már alig bírom.

Bezzeg te jól eljátszadozol a selyemzsinórjaiddal, meg a kedélyes szubszaharai barátainkkal, s aztán még te vernyákolsz.

Lennél itthon, ma reggel is fagyküszöb volt, és az almot sem cserélték ki idejében, van itt baj elég, ahogyan annak idején gábormacska barátunk mondta: „hogy itt mik vannak, s hogy kell ügyelni…”

Sok nyávogás, szegénység, meg oldalbarúgás, meg papucshajigálással jár, ezért csak annyit mondok még: gyere már haza, mert tényleg utánad megyek, s úgy hazahúzlak, mint a sicc.

Kínomban miattad még ezt a leptop nevű kütyüt is megtanultam kezelni, az egeret különösen élveztem, szóval, villámválaszt várok, ölel és harapdál szerető nénéd, Rózsi.

Kelt Csíxeredában, a Sportklub–Deac hokimérkőzés estéjén.

Még jó, hogy arrafelé nincs komoly jégkorong, ha lenne, eddig hokibíró lennél határtalan görénységedben.

Macskapuszi szeretettel, még eccer:

Rózsi nénéd

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)