Janáky Marianna: Utak

2020. június 02., 08:34
Raffay Dávid: Szent József és Jézus (részlet)

A fiúk alszanak még. Hamarosan vasalódeszkáról lelógó ingujjak nyúlnak utánuk, amikor a mosdóba szaladnak, libasorban négyen, leghátul a kutya is a csupasz fenekét mutatta. Jó, hogy a teknősök az akváriumban voltak, és a hintaló a sarokban, de a kutyán is gyakran lovagoltak mind a hárman, kalapot, szemüveget tettek rá, lábára zoknit húztak.

7-5-3, páratlan számok. 6-4-2, a számoknak van párjuk, gondolta a férfi, és kiment a fürdőszobába, hogy a legkisebb fia fenekét kitörölje. A kicsi imádta a Smashers-figurákat, mindennap újat akart, mert ügyesen egyedül ment elintézni a dolgát. A nagyot már nem kellett fésülni, és tegnap a férfi kinevezte pizzaevő bajnoknak, ő maga se tudott olyan gyorsan enni. A középső mosta a fogát, zümmögött az elektromos fogkefe. A szája fölött egy anyajegy, ahol a feleségemnek volt, mosolyodott el a férfi ösztönösen.

Az iskolából elkésünk, de az oviba reggelire még odaérünk, szokás szerint, nevetett magában a férfi nyolc előtt pár perccel, közben a fiúkat csitította, akik összevesztek, ki tartsa a tabletet. Ez nem igazság! Cigán, kiáltott a nagy a középsőnek, de az autóban nincs büntilépcső.

A férfi a közeli nevelőotthonból hozta ki a két fiút három éve az új „feleségével”. Egy volt egyetemi csoporttársát kérte meg, hogy menjen hozzá, akiről tudta, hogy leszbikus. Köszönetként befizette egy izlandi útra. A nő betartotta az ígéretét, mindig csak akkor jelent meg, amikor a gyermekvédelemtől jött ki valaki.

Hét hónapos terhes volt a felesége, amikor egy részeg beléjük hajtott. A szembejövő fény először a nedves úton csillogott, majd egy-két másodperc múlva a férfi szemében. Ilyen gyorsan? Ennyi volt?, gondolta, de a vezetőülés légzsákja kinyílt. A mellette lévő nem. A szélvédő ezer szilánkja jobb, mint a temető? Csak a feleségét kellett eltemetnie, pedig már kiválasztották a nevet is.

Bocsánat, hogy megint csöngetés után…, mondta a tanítónőnek, aki kedvesen mosolygott. Nem baj, és nyugodjon meg, már csak ritkán sírdogál. De jó, hogy ilyen tanítónőt találtam, mondta magában a férfi, miközben visszacsatolta az ülésbe a két ovist, akik most a játék puskát akarták egymás kezéből kiszedni, és győzött a kisebbik.

Fél kilenc körül, amikor egyedül maradt a kocsiban, először felhívta a bébiszittert, majd betett egy régi hard rock CD-t, amin ő énekelt. Énekelt üvöltve, mint pár éve, de közben átgondolta, mit mond majd a partnereknek a megbeszélésen. Egy multicég ügyfélkapcsolati igazgatójaként dolgozott négy éve. Ebédidőben ette a szendvicset, közben megrendelt online mindent, amire szükségük lehetett a héten.

Este a kádban a három fiú üvöltőversenyt rendezett. A kicsi az oviban nem szólalt meg soha, ezért is utalt a férfi idén már jelentősebb összeget az óvoda alapítványának. Nemrég még velük se beszélt, de most ő is üvöltött, és a férfi is beszállt. Hamarosan a hétéves megszólalt: apa, halkabban, mert átjön Pista bá.

Miután mesélt és elaltatta a fiait, beírta a mobilnaptárába, melyik nap kell oltásra vinni a kicsit, mikor kell zöldségeket vinni az iskolába, melyik reggel jön a takarítónő, melyik este a bébiszitter, majd betette a mosógépbe a szennyest. Vasalni utált a legjobban. Töltött egy pohár bort, kisimította az ingujjat. Majd valamelyiküket megkérem, hogy vasaljon is, gondolta. Nézte kicsit a tévét, eszébe jutott a felesége. Régész az emlékezet. Kivitte a kutyát, dobált kicsit neki, utána a maga által készített nyújtón húzódzkodott százat. Kettő után aludt el, mert az ötéves mindennap felriadt ilyentájt, és azt kiabálta: ha elválsz, megöllek. Rövid ideig hallotta még az esőkoppanásokat, pang, pang, pang. Álmában hideg tengerben lebegett, himbálózott a teste, egy hullám felkapta, megszagolta a talpát, majd a hónalja alá férkőzött, utána megnyaldosta a száját.

Másnap szombat volt. Mikor felébredt a nagy már nyomogatta a tabletet a babzsákon, a középső hajót épített legóból mezítlábas ujjaival húzogatva a szőnyeg rojtját. A kicsi a férfi orra alá tartotta a kincsesládát: megszámoljuk újra, hány van? A kávéd a polcon, kiáltott a nagy. Én nyomtam be a gombot, szólalt meg a középső is. A kagylók alszanak még, majd reggeli után, dörzsölte ki szeméből a férfi az álom fehér homokját, és magához húzta a buksi fejet. De nem, mint anya örökre, ugye, és megfoghatom őket, súgta a kicsi a fülébe.

Az utcán fáradt dzsekiben a harmincas férfi söpröget. Lelke emelgeti a söprűt kezében. Barna lombú zöld szeme az aszfaltot kutatja, majd pár perc múlva bemegy a házba, elkészíti a három kakaót kétféle tejjel. A nagy laktózérzékeny.

(Kedves olvasó, ha véletlen ismered őt, kérlek, ne mondd el neki, hogy látom, láttam, várom.)

 

(Karantének)