Jancsó Nóra: Időtlen komédia

2023. május 05., 08:12

Siklódi Ferenc: Boldog idők II. (linómetszet, 50×70 cm)

Az Idő ősrégi csontokkal piszkálta vasfogát, miközben egy ócska székre támaszkodva jelenlegi kiválasztottja fülébe lihegett. A szobát a régi karosszék recsegése töltötte be, ahogyan rátámaszkodott, a lemenő nap pedig a huzatos ablakon keresztül árasztotta be utolsó sugarait; még egy végső erőpróba, és átadja helyét a hűvös éjszakának.

Az öregember elég rosszul festett íróasztalánál görnyedve, sehogy sem sikerült írnia; a szavak mondatba rendeződésük előtt szétfolytak elméjében, láthatatlan hullákat hagytak a még mindig hófehér levélpapíron. Így történt ez minden egyes napon, amióta szeretője elhagyta, széttépett lapok és kiürült borosüvegek követték lábnyomát. Ő meg éjt nappallá téve könyörgött, esedezett ébren forgolódva ágyában, hogy szerelme visszasomfordáljon életébe, mint valami hűtlen macska, ahogy azelőtt mindig tette. De mégsem jött. A tinta már kezdett beleszáradni az üvegcsébe, ezért eldöntötte: tesz még egy utolsó próbálkozást.

Keze remegett, izzadságcseppek gyülekeztek ráncos homlokán. Az egyik pont akkor gördült le, amikor az Idő kacagva elővette viseltes zsebóráját, amely a mély kabátzsebből kirántva még hangosabban tiktakolt, és fenyegetően a széken ülő füléhez tartotta. A férfi összerezzent és írni kezdett, de önsajnálata klisés, erőltetett mondatokat szült, az obszidián színű tinta erőszakosan hagyta nyomát a papíron: Ma halt meg az anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.*

A szavak hamisan csengtek, mintha valaki már leírta volna azokat, mégis olyannyira megbénította a gyász, hogy képtelen volt folytatni, de kihúzni is az esetlen kezdést. Írószere lomhán lógott lefelé érzéketlen kezéből, egy csepp tinta elkezdett a szőnyeg irányába csúszni a fémen. Az Időnek elege lett a gyászos várakozásból. Rácsapta órájára a fedelet, és visszasülyesztette zsebébe.

– Most már elég! – nógatta sorsdöntő cselekvésre az előtte ülőt.

A férfi nem bólogatott ugyan, de nyilvánvalóan egyetértését fejezte ki, ahogyan tolla éles végével bőrét karcolgatta, és eszébe jutott, hogy kudarcai fájdalmát semmi sem enyhítette jobban az önzetlen áldozatoknál. A fekete folyadék kárminvörös cseppekkel keveredett, ahogyan az Idő egyhangúan kiszedte legutóbbi csemegéje maradékát fogai közül, és a vérfoltok új történetet írtak a papírra.

*Idézet Albert Camus: A közöny című regényéből

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)

Szabay Boglárka

Tisztítótűz

2023. június 04., vasárnap

Álltunk a téren, mint egy hadsereg, mint a halálra ítéltek hadserege. Előző életeink alapján kiválasztották a legelvetemültebb személyeket, paradicsomszagú lével lefújták őket. Mintha azok örültek is volna, hogy frissítőt kapnak a hamuval takart testükre. Tudták, hogy itt úgysem lehet enni. Az illat valami szépre emlékeztetett mindannyiunkat.

Fülöp Antal

Munkács bevétele

2023. június 01., csütörtök

Caprara, császári tábornok, Felső-Magyarország parancsnoka ostromgyűrűbe fogta Munkácsot. Az ágyúk átmenetileg elhallgattak: Caprara Zrínyi Ilona válaszára várva fel s alá járkált vezéri sátrában. Időnként megállt a sátor szélesre tárt bejáratában, onnan kémlelte a füves síkságot, amely a tábor és a vár közt zöldellt: felbukkan-e a futár alakja, s milyen válasszal érkezik?

Mirnics Zsuzsa

Égiháború

2023. május 29., hétfő

Kellemesen sütött a kora áprilisi nap. Az idősebb nő átvetette karján a stóláját, és fejét megemelve, lehunyt szemmel a nap felé fordította arcát. A lány összehajtotta, hátizsákjába dugta bőrdzsekijét, és feltette napszemüvegét.

Nádasi Krisztina

A második

2023. május 28., vasárnap

Szeptember nyolcadika van. Anna ma lenne tizennégy. Hosszú, szőke haja lenne, mint nekem, gyakorlott mozdulattal fogná össze lófarokba, az egész copfon végigsimítva húzná a mellkasára, idegesen készülődne a gimibe, pufogva, hogy miért nem keltettem fel, magára mérgesen, miért nézett a legjobb barátnőjével éjfélig filmet.

Ajlik Csenge

Felalá

2023. május 27., szombat

Egy sámlin ül a nappaliban. Azon, amin faragott kis mókusok vannak. Még a fiának vette, amikor kicsi volt, de nem tetszett neki. Ha ránézett, azonnal sírni kezdett. Onnantól kezdve csak az anyja használta. Mindig ezen ült, hogy alacsonyabban lehessen, közel a szőnyeghez, ahol a fia járni tanult, és ahol fakockákból építkezett. Ahol kimondta a legelső szavakat.

Jódal Rózsa

Úton

2023. május 25., csütörtök

A buszállomáson nyugodtan várakozott. Tudta, hogy itt, az egyetemi város sarkán, ahova annyi, de annyi autóbusz tart, két, számára alkalmas autóbusz is megáll. A kilences és a tizenegyes. Az már gondba ejtette, lesz-e, aki a nehéz bevásárlókocsiját beemeli a buszba. Olyan magasak azok a lépcsők!

Zsigmond Melinda

Hasadásos józanállapot

2023. május 21., vasárnap

Amikor megláttam a márványba vésett feliratot, majdnem elröhögtem magam, de azért visszafogtam, elvégre most előtted állok, illetve fölötted, vagy inkább rajtad, épp a gyomrod tájékán. Habár neked már nincs is gyomrod. Mikor is haltál meg? Igen, annak már három éve. Emlékszel, milyen sokat jártunk ide?

Kiss Kinga

A romlás éjszakája

2023. május 16., kedd

Még csak száz lépés, és ott van, Stefan számolta minden egyes lépését, amit a színháztól egészen eddig, a város másik feléig tett. Mindig ugyanazon az útvonalon jött, most mégis sűrűn hátrapillantott a válla felett, mintha valaki követné, de az nem lehet, hiszen odafigyelt, mindig odafigyel.

Botos Viktória

A vörös dáma

2023. május 08., hétfő

– Hát ennyi volt – mormolom magam elé. Nem szól, csak vállat von, majd az asztalon áthajolva gyengéden kiemeli kezemből a benne tartott lapokat, s míg az elszámolásra várakozik, bűvészhez méltó ügyességgel kevergetni kezdi. Az asztalon heverő dámához nem nyúl, hagyja ott vesztegelni a zöld asztallapon, mintha babérkoszorúja lenne.

Gáspár Ferenc

A kútból

2023. május 07., vasárnap

Tizenegyen állták körben a kutat és néztek bele, lefelé. Odalentről a barna hajú ifjú viszont felfelé bámult. Senki sem szólt egy szót sem, csak a szél hangja hallatszott, mintha üvegszilánkokat rezegtetne a sivatagban. És csupán nekem tűnt fel, hogy egyvalaki betonból készült kútgyűrűket látott, betonkávát.

Jancsó Nóra művei

Legfrissebb hírek

2023. június 08., 11:31

Ilyés Krisztinka
,,Mi is tulajdonképpen az ökokritika, és miért vannak neki dilemmái?” – Smid Róbert könyvének bemutatója

2023. június 08., 11:08

Kovács Magda
A hála elmulasztott pillanatai

2023. június 08., 11:04

Morva Mátyás
Élettámaszok

2023. június 08., 10:11

L. Móger Tímea
Fűszál, toll

2023. június 08., 10:05

Pál-Lukács Zsófia
„Soha nem érdekelt, hogy dokumentáljam az életemet” – Petri György különbözése