Nagy Lea: Hajnali lotyó

2020. november 03., 06:50
Ördög Noémi: Danae (olaj és digitális nyomat vásznon, 120 × 90 cm, 2014)

A mély dekoltázsú, miniszoknyás, vélhetőleg csak egy lotyó zavart tekintettel, hajnali egykor, zárás előtt nem sokkal lépett a pulthoz. A pultos, bár már a márványozott padló felmosását végezte, de megértő mosollyal a láthatóan szomjas nőhöz lépett, aki a markában szorongatott tömérdek aprópénztől talán csak még szomorúbb látványt nyújtott, mint első pillantásra. A helyzetet tetézendő, kicsit megszeppent, elfúló hangon megkérdezte:

– Már nagyon zártok?

A csapos elnéző mosollyal visszaállt a söntés mögé, és baráti hangot ütött meg, látható fáradtsága ellenére:

– Még egy kis italt tudok adni, hisz mégiscsak a Balkánon vagyunk, nem igaz?

A nő mohón megmarkolta a pult lapját, és tüzetesen vizsgálni kezdte az itallapot, hosszú körmeit végigszántva a lapon. Végül hunyorogva, szájába harapva, alázatosan szólalt meg:

– Ne haragudj, nincs férfitestízű pálinkátok?

Rövid döbbent csönd után a pultos azt mondta, még csak nem is hallott ilyesmiről.

– Akkor esetleg egy kis fenékcsapdosó likőrötök? – szólt a következő, reménykedő kérdés.

– Ne haragudj, édikém, nincs ilyesmink, nem is tudom mire gondolsz. Felizgatott abszintunk van, ha esetleg…

A nő megcsóválta a fejét, és láthatóan leplezni igyekezte a csalódottságát.

– És esetleg nem tartotok egy kis nedvesítősört?

A csapos megcsóválta a fejét és felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy nagyon sajnálja, de ez nem az a hely, ahol ilyesmiket mérnek. Erre a hajnali, mély dekoltázsú nő egyértelmű és átütő csalódottsággal lehorgasztotta fejét, majd mintegy hirtelen mentőötlettől vezérelve a miniszoknyája zsebébe túrt, és egy kis zacskó mellsimogató ánizst húzott elő.

– Akkor legalább egy kis rumot tudnál löttyinteni az ánizsomra?

A pultos hitetlenkedve nézett egy darabig, mint akivel szórakoznak, aztán, mivel a lotyó szemében egy csepp tréfát sem látott, megtette, amit kért. A nő fizetett, és vidáman, kielégülten indult útnak.

 

(Karantének)