Vaszilkó Bence: Sógor, koma, cimbora

2021. február 18., 07:38
Hollósy Simon: Kocsmai jelenet (Áldomás) (olaj, vászon, 60 × 85 cm, 1887) - Forrás: Wikimedia Commons
A magyar széppróza napja 2021-es gálaműsorának szervezőbizottságától kaptam a felkérést, hogy a már hagyományos, évről évre megrendezett szenior-íróverseny mellett (ahol a szerzők a helyszínen választott témára/címre rögtönöznek novellát mindössze egy óra leforgása alatt – ezeket mi is közzétettük tavaly) az újonnan elinduló junior kategóriát töltsük meg remek írásokkal az Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályakezdő hallgatóinak tollából.

Hét kiváló kollégám írta meg a „feladatot” („Jókai-paródia egyperces novellában, legfeljebb 1500 leütésnyi terjedelemben”), és az elkészült szövegek közül a zsűri kiválasztotta és díjazta az első hármat.

Mivel vezetőtanárként meggyőződésem, hogy az összes szöveg igen jól sikerült, mindegyiket közlöm a novellarovatban – hogy azok a bizonyos olvasói szívek, melyek búvópatakszerűen léteznek és bukkannak elő Jókai óta: gyönyörködtessenek.

Jó szórakozást kíván: Nagy Koppány Zsolt

Úgy felbukott egy vakandtúrásban Cseszneki uram, hogy meszelyes orrát majd belékólintotta kuvasz kutyájának méretes excrementumába.

– Ej, hogy a bánáti bazsarózsa virágozzék bele ennek a kutyának a fülibe! – mondotta nem kis haraggal, és föltápászkodott, mint akit kemény hasrágás gyötör.

– Tiszteletem! –köszönté őt Tekeri sógor nagy tápászkodása közepette.

– Mit akar kend? – kérdé Cseszneki uram.

– Hát – vakaródzott Tekeri sógor – a kedves hitvesit keresném, neki hoztam az új szakajtókat.

– A konyhán van – jött rá a transzspiráció hirtelen Cseszneki uramra –, bent keresse.

Bement Tekeri sógor, majd fél óra múlva, mint aki béresnek szegődött, oly tiszta örömmel jött elő.

Hetek múlva Cseszneki uram kazalrakásra adá a fejét, tekintve, hogy az aratás végbe ment. Jött is néki segítség Szabó sógor személyében.

– Szabó sógor, én menek a kazal tetejibe, maga meg adogassa a szalmát – mondá Cseszneki uram és felmászott a lábtón.

Szabó sógornak sem kellett több, elhúzta a rétolyát, és bément Cseszneki uram hitvesihez cseverészni. Amikor megtörtént az egzekúció, Cseszneki uramat a fene majd megeszé, és még ennek tetejibe majd behugyozá. Szabó sógor kikullogott az ajtón, a lajtorját a kazalhoz támasztotta, így Cseszneki uram le tudott rajta kullogni. Mire leért, Szabó sógor sehol se vala.

Ezt a történetet mind elmesélé a csapszékben, de senki sem hitte neki a szót. Csak a Kis-Kovács hallgatá végig. Erre Cseszneki uram csak annyit mond:

– Te vagy egyetlen komám nékem, sajnos a többi mind csak sógor.