Vaszilkó Bence: Sógor, koma, cimbora

2021. február 18., 07:38

Hollósy Simon: Kocsmai jelenet (Áldomás) (olaj, vászon, 60 × 85 cm, 1887) - Forrás: Wikimedia Commons

A magyar széppróza napja 2021-es gálaműsorának szervezőbizottságától kaptam a felkérést, hogy a már hagyományos, évről évre megrendezett szenior-íróverseny mellett (ahol a szerzők a helyszínen választott témára/címre rögtönöznek novellát mindössze egy óra leforgása alatt – ezeket mi is közzétettük tavaly) az újonnan elinduló junior kategóriát töltsük meg remek írásokkal az Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályakezdő hallgatóinak tollából.

Hét kiváló kollégám írta meg a „feladatot” („Jókai-paródia egyperces novellában, legfeljebb 1500 leütésnyi terjedelemben”), és az elkészült szövegek közül a zsűri kiválasztotta és díjazta az első hármat.

Mivel vezetőtanárként meggyőződésem, hogy az összes szöveg igen jól sikerült, mindegyiket közlöm a novellarovatban – hogy azok a bizonyos olvasói szívek, melyek búvópatakszerűen léteznek és bukkannak elő Jókai óta: gyönyörködtessenek.

Jó szórakozást kíván: Nagy Koppány Zsolt

Úgy felbukott egy vakandtúrásban Cseszneki uram, hogy meszelyes orrát majd belékólintotta kuvasz kutyájának méretes excrementumába.

– Ej, hogy a bánáti bazsarózsa virágozzék bele ennek a kutyának a fülibe! – mondotta nem kis haraggal, és föltápászkodott, mint akit kemény hasrágás gyötör.

– Tiszteletem! –köszönté őt Tekeri sógor nagy tápászkodása közepette.

– Mit akar kend? – kérdé Cseszneki uram.

– Hát – vakaródzott Tekeri sógor – a kedves hitvesit keresném, neki hoztam az új szakajtókat.

– A konyhán van – jött rá a transzspiráció hirtelen Cseszneki uramra –, bent keresse.

Bement Tekeri sógor, majd fél óra múlva, mint aki béresnek szegődött, oly tiszta örömmel jött elő.

Hetek múlva Cseszneki uram kazalrakásra adá a fejét, tekintve, hogy az aratás végbe ment. Jött is néki segítség Szabó sógor személyében.

– Szabó sógor, én menek a kazal tetejibe, maga meg adogassa a szalmát – mondá Cseszneki uram és felmászott a lábtón.

Szabó sógornak sem kellett több, elhúzta a rétolyát, és bément Cseszneki uram hitvesihez cseverészni. Amikor megtörtént az egzekúció, Cseszneki uramat a fene majd megeszé, és még ennek tetejibe majd behugyozá. Szabó sógor kikullogott az ajtón, a lajtorját a kazalhoz támasztotta, így Cseszneki uram le tudott rajta kullogni. Mire leért, Szabó sógor sehol se vala.

Ezt a történetet mind elmesélé a csapszékben, de senki sem hitte neki a szót. Csak a Kis-Kovács hallgatá végig. Erre Cseszneki uram csak annyit mond:

– Te vagy egyetlen komám nékem, sajnos a többi mind csak sógor.

Vöröskéry Dóra

A kihívó

2021. február 18., csütörtök

Az önjelölt írók egytől egyig elhullottak, csontjaikat a finom mészbe őrölték, azzal meg a palota repedéseit kenegették. Zengett is a torony egész nap, sírta-rítta minden baját: Nihil novi sub coelo! Senki sem olvas kortárs irodalmat! Dilettáns idióták, nem értenek! Miért ilyen drága az alkohol és a cigi?

Szilágyi Zsófia Emma

Egy hírhedett narrátor a XIX. századból

2021. február 18., csütörtök

– Bocsánat, meg tudná mondani, merre találom az óbérczi várromot? – kérdezé B. Iván a színház teraszán kávézó öreg, szakállas urat, aki botjának faragott végét simogatta ábrándosan.

– Arról a remek tervezetről beszél, melynek kolosszushomlokán az évszakok szeszélye minden alkalommal szörnyű sebeket ejt, ám történelemmé válva mégiscsak végleges alakot ölt, s puszta jelenlétével is ellentétben áll az elmúlással?

– Meglehet…

Shrek Tímea

Végrendelet – Midőn Baradlay Kazimír Kázmér lett lészen volna, s nevét csupán i-vel írja

2021. február 18., csütörtök

Nem, ne gyógyszert adjon! Nyúljon mélyen a kabátom zsebébe, s a jóféle pálinkát még utoljára töltse ki nekem. Mari, ígérje meg! Ígérje meg nekem, hogy e titkot megtartja! A körte fenséges nektárját minden évben ugyanúgy fogja elraktározni, mint eddig. Esküdjön, Mari!

Gerencsér Anna

A kígyó

2021. február 18., csütörtök

A Pentateuch szerint a kígyóra Isten szabá ki ezt a büntetést. Így tanítá az Úr leckére az ördögöt és az embert. No meg a kígyót, aki úgy esett az Éden nagyhatalmi viszályába, mint Pilátus a krédóba.

A kígyó jó diák: azóta nem állja sem az embert, sem az ördögöt.

Csak az ember nem tanul.

Izer Janka

Pillangó

2021. február 18., csütörtök

Jelzőkkel s methaphorákkal dúsan ékített, porszemig előmutatott tájon sétála virágtól virágig gróf Schmetterling Zsófia bárókisasszony. Alabástrom arczú, ifjú leány, szinte gyermek még. Hirtelen marczona férfi ugrék elé. Jaj, dermesztő látvány!

Demeter Adél-Hajnalka

Egy magyar millennium

2021. február 17., szerda

A budapesti tömegben egy idősödő, dzsentrinek tűnő alak méregeti az épülő csatornarendszerbe menekült patkányokat. Úriemberként, egyenes háttal, öreges fejingatással konstatálja, hogy a munka a helyén van. A negyvennyolcasok letűnő ifjúságát viseli a tekintete, arcán pedig pipacsként pattanó erek árulkodnak az édenkerti gyümölcs terheiről. Egy fiatal leány közeledik felé, amolyan szűzies pironkodással, de korához illő esztelen rátartisággal.

Kozma Attila

Amikor Isten elővette a botját

2021. február 17., szerda

Isten akkor könnyes szemmel gondolt Évára, kit oly nagy szeretettel adott társául Ádámnak. Meglódította azt a botot, ekkor az angyalok énekelni kezdték kórusban a „Nem méltók ők arra, hogy botoddal illesd őket” kezdetű művet.

Arra gondolt, hogy miért nem inkább a Paradicsomot verte szét akkor, miért tartja fent még mindig, milyen hely ez a föld, ahová kiűzé őket, nem éppen a poklot teremtette-e meg.

Jon McGregor

Ladik

2021. február 16., kedd

A nő elvette a férfitól a virágokat. Mindjárt keresek nekik valamit, mondta. A férfi keze hideg volt. Csodálkozott, amiért eljött, de megpróbálta eltitkolni meglepetését. A tulipánokat a konyhapultra fektette, és körülnézett olló után kutatva. A virágfejek még szorosan zárva voltak. A szirmok pirosak, vékony sárga csíkkal a peremüknél. Száruk ívbe hajlott, ahogy a tulipán szára mindig ívbe hajlik. Felvette, majd visszatette őket a pultra. Nem tudta, merre lehet az az olló. Kinyitotta a fiókot. Megdermedt; elfelejtette beinvitálni a férfit.

Juhász Kristóf

A rabló és a vérfarkas

2021. február 15., hétfő

A farkasember természetesen nem támasztott olyan irreális elvárásokat a filmiparral szemben, hogy tisztában legyenek a vérfarkasok és más elemi lények valódi szaporodásának titkával, hisz a vérbeli likantróp nem szereti a föltűnést.

– Mutogassák magukat a National Geographicon azok a lófejű delfinek meg ájtatos sáskák! Nekem ne csinálják a portámon a felhajtást! Majd még idejönnek valami punkok autogramot kérni embervérrel a hülye pólóikra! – dörmögött a sörébe hősünk az övéi között.

– Értem, miről beszélsz – bólogatott a rabló, mikor a farkasember a filmről és ahhoz kapcsolódó gondolatairól mesélt.

Kovács Attila Zoltán

Az új Csoóri-életműkiadásról kiadói szemszögből

2021. február 15., hétfő

Csoóri Sándor a kommunista diktatúra évtizedeiben, mind a Rákosi-, mind a Kádár-korszakban állandó megfigyelés alatt állt, jelentések készültek az életéről, munkásságáról, a megnyilvánulásairól. Ez követhető nyomon a különböző iratokban, akár a munka-, akár az operatív, akár a vizsgálati dossziékban. Csupa olyan dokumentum, amelyek azért születtek, hogy naprakészek lehessenek irodalmi, de sokkal inkább közéleti, politikai tevékenységével kapcsolatban. Csoóri köztudomásúan nem tartozott a rendszer hívei közé, kritizálta Kádárék személy- és társadalomromboló hatását, sőt megnevezte a szovjet típusú

Vaszilkó Bence művei

Legfrissebb hírek

2021. augusztus 03., 07:39

Szakács István Péter
A cenzor, aki sosem alszik

2021. augusztus 03., 07:33

Lőrincz P. Gabriella
Katica

2021. augusztus 03., 07:23

Petőcz András
Versek

2021. augusztus 02., 20:57

Bonczidai Éva
Ki hozza vissza? – A színpadon: Jászai Mari és Szilágyi Enikő

2021. augusztus 02., 07:09

Szilágyi Ferenc Hubart
Versek