Vöröskéry Dóra: A cakkos fülű ember

2021. október 18., 11:17
Skrabány Viktor festménye

Az üvegdíszek szemkápráztatón csillogtak a polcokon, a rádióból vidám popzene szólt, és a csirke egyenletesen szenesedett a sütőben. Pálma érezte, hogy ez egy borzalmas nap lesz, és tessék: még a haja sem akart úgy kunkorodni, ahogy azt ő elképzelte.

– Apa! – visította. – Kell a hajlakk! Még mindig bent vagy?

Válasz nem érkezett, csak nyögdécselés és lihegés hallatszott, mire Pálma dühösen toporzékolt. Elzárta a sütőt, és ezúttal az öccsének kiabált:

– Taknyos, te kész vagy, ugye? Mindjárt jönnek a nagyiék, nem hiányzik az extra cirkusz.

– Nem tudom, mit vegyek fel. Anyu szokta kiválasztani az ünneplős ruhámat. – Ármin teherautós alsónadrágban sétált a nővére elé. – De nekem így is jó. Úgysem tarthatunk apuszülinapot apu nélkül. – Pálma nem osztotta a véleményét. Elrohant félpucér öccse mellett, rávert egyet a folyosóról nyíló fehér ajtóra, és Ármin szobájába rontott. Kikapott egy piros kantáros nadrágot és egy batmanes pólót.

– Öltözz! – kurjantotta, majd ismét a zárt ajtóhoz sétált. – Ez már tényleg nevetséges! Gyere ki! – Válasz ismét nem érkezett, csak elfojtott szuszogás és cuppogások, így mérgében belerúgott még kettőt az ajtóba. Ármin az ebédlőből figyelte Pálmát.

– Éhes vagyok – panaszolta egészen halkan. A nagy sürgés-forgásban elfelejtettek neki reggelit adni, a kis óramutató pedig már az egyest is elhagyta. Erélyesebben azonban nem mert hangot adni reklamációjának, mert félt a nővérétől. Jól emlékezett még azokra az estékre, amikor Pálma elvette Bocskor urat, és Árminnak egyedül kellett aludnia, csak mert felbosszantotta a nővérét. Így inkább csendben, biztonságos távolból kémlelte az eseményeket.

Nagynénjük fél kettőkor érkezett, pontosan másfél órával a megbeszélt időpont után.

– Hol van az én drága sógornőm? – engedte be magát a nő.

Pálma a semmiből termett Nóra előtt.

– Válik.

– Megint?

– Nem jött haza a múltkori óta.

– Ó! – Nóra nem szomorkodott. – És az én drága szülinapos öcsém? Tessék, Pálma, akkor neked adom anyád ajándékát – nyomta a lány kezébe az apró dobozt.

Egy csodaszép drágaköves fülbevaló volt benne. A gyerekek imádták Nórát, mert bár csak félévente szakította meg az éppen aktuális egzotikus utazását, hogy hazajöjjön, ilyenkor mindenkit elhalmozott drága ajándékokkal, órákig mesélt a kalandjairól, és bármit megengedett nekik. A felnőttek ugyanezért utálták.

– A fürdőben – adott választ a nénikéjének.

– Hát én akkor leülök addig.

– Öt órája ott van. Bezárkózott – mondta Pálma, miközben új fülbevalóját próbálta átszúrni a már beforrott lyukon a fülcimpáján. Nórának a szeme sem rebbent a hír hallatán.

– Megpróbálhatok beszélni vele – ajánlotta.

– Jó, de siess! Ármin tudott a mosogatóba pisilni, de nekem nem fog menni.

– És mondd csak, most mi a problémája?

– Fogalmam sincs – Pálma tanácstalanul széttárta a karját.

– Munkáról, anyáról, főzésről, rólunk, meg x-ekről beszélt.

– X-ekről?

– Négy x-ről.

– Á! – Nóra értette a helyzetet. X, mint Xanax. Vagy annak a hiánya. Pálmáékat a nappaliba parancsolta, ő pedig a fehér ajtóhoz sétált. Szolidan kopogott, de hasonló hatást ért el, mint Pálma korábban. Az ajtóra szorította a fülét, halk szipogást és a már megszokott nyögdécselést hallotta bentről.

– Semmi baj, gyerekek! – recsegte az ajtó sírástól kásás hangon. – Apa jól van, csak majd később megy utánatok. Felhívtam a nagyit, hogy inkább mi megyünk oda. Majd ha Nóra megjött, elvisz titeket.

– Ádám, ne légy nevetséges! – Nóra megpróbált benyitni, de a kilincs nem engedett. – Nem zárkózhatsz be a budiba mindig, ha bajod van.

– Igen? Azt majd én eldöntöm! – A hangja határozottabban csengett. – Vidd a kölyköket az anyádhoz, és hagyj engem! – Nóra előtt felrémlett édesanyjuk: „Te mikor alapítasz családot?” „Meddig akarsz külföldiekkel hetyegni?” „Elszalad melletted az élet, máris milyen öreg vagy!” „Miért csak évente kétszer látogatsz meg?” És ehhez hasonlók. Esze ágában sem volt Ádám nélkül odaállítani.

– Ne butáskodj! – Még ha ez távol állt is a személyiségétől, próbált nagyon kíméletes lenni. Nóra irtózott a gyenge jelleműektől, a testvére viszont mindig ilyen volt: nyafogott, sírt, menekült. – Miért sírsz?

– Szülés utáni depresszió – sóhajtotta. Csend volt a válasz, megszűnt az ütemes csapkodás és az elégedett férfi és női sikolyok. – Mondd csak ki, még ezt sem tudom jól csinálni! – rontott elő a férfi, a kivágódó ajtó épp elkaszált Nóra arca előtt. Ádám után masszív fűszag tódult ki a fürdőből. –

Tudtam, hogy te turkáltál a szobámban! Nem hiszlek el, apa! Elszívtad az összeset? – szörnyülködött Pálma a nappali ajtajából. – Ez még Snoop Doggnak is egy heti adag lenne.

Ádám ettől tartott: itt állt azok előtt az emberek előtt, akiket a legjobban szeretett, és mind megvetették. Lenézték, semmire sem tartották. Megbukott férjként, apaként, emberi lényként. Jobb lett volna örökre belevesznie a fürdőszoba barackvirág színébe.

– Most valami hülyeségre gondol – mondta Pálma Nórának.

– Igen.

– Mit tegyünk? – kérdezte nagynénjét, hiszen neki több tapasztalata volt.

– Talán… – kezdte Nóra, de a mondat félbemaradt, mikor meglátta a testvére füléből csöpögő vért. – Ádám, te vérzel! – Rémült meg.

A férfi a tükör felé fordult, és hunyorgott kicsit, majd elájult. Ha a lánya és a nővére nem kapják el, talán még a fejét is betöri.

– Apa meghalt? – ólálkodott be a fürdőszobába Ármin is.

– Nem, csak nagyon fáradt – nyugtatta Nóra az unokaöccsét, miközben testvére feje alá tömködte a fürdőszobaszőnyeget. Oldalra fordította a fejét, hogy lássa a sebet. Ádám bal fülcimpájából hiányzott egy tekintélyes darab, onnan csöpögött a vér. Az állán néhány piros pont volt, és egy kis borotvahab az ép füle tövében, így Nóra feltételezte, hogy borotválkozás közben érte a baleset. Legöngyölített egy nagy adag vécépapírt, és a sebre szorította. A gyerekeket nem hatotta meg különösebben az apjuk állapota, Pálma a haját igazgatta, Ármin pedig a vécé mellett heverő iPadért ment. Mikor hozzáért a képernyőhöz, elindult a félbehagyott pornófilm.

– Apa még a szülinapján is dolgozik – mondta, majd megállította a filmet, leült a vécé tövébe, és Candy Crushozni kezdett.

– Még az idegösszeomlása napján is – helyesbített Pálma. Nóra egy kis vizet fröcskölt Ádám arcába, de a férfi jóízűen horkolt tovább, a hűs víz hatására csak elmosolyodott. Épp megpróbálta felültetni, mikor a bejárati ajtó hatalmas csattanással kitárult.

– Elnézést kérek! – kiabált egy ismeretlen férfi a berúgott ajtóból. – Nem nyitottak ajtót a kaputelefonra.

– Nem működik – hajolt ki Pálma a fürdőszobából. – Maga berúgta az ajtónkat – állapította meg.

– Igen, mondtam, hogy elnézést kérek! – ismételte a hatalmas férfi, miközben a törött zárat forgatta medvetenyerében. – Szerintem meg lehet javítani, de ez volt az első, hogy betörtem egy ajtót. – Telefont vett elő, és készített pár képet. – Bocsi, de lefotóznál, kislány?

A folyosón már nemcsak Pálma, hanem Nóra és Ármin is megjelent, egyikük értetlenebb volt, mint a másik.

– Majd én – jelentette ki Ármin, és készített néhány képet a férfiról, aki úgy tett, mintha éppen most törné be az ajtót, miközben nagyon ijesztőnek próbált tűnni.

– Maga mégis ki a franc? – tért magához Nóra.

– Remek, köszi! – vette vissza a mobilját a férfi. – Bartha Ádámot keresem.

– A fürdőben – intett Pálma, miközben Nóra tovább ácsorgott tanácstalanul. A férfi a szobába lépett, és teljesen lefagyott.

– Valaki más elintézte? – kérdezte rémülten. – Ez az én melóm lett volna. Meghalt?

– Ki a franc maga? – ismételte Nóra hangosabban, hisztérikusabban.

– Ó, bocsánat, Arany Norbert vagyok, bejegyzett, számlaképes testőr, pénzbehajtó, verőember – nyújtott jobbot Nórának, majd óvatosan megrázta a nő pici kezét. – Amolyan hajas kopasz – simogatta szőke fürtjeit, miközben öblös hangján nevetett. – Bartha Ádámhoz küldtek.

– Hogy megvédje, vagy hogy megverje? – kérdezte Pálma, aki életében először gondolta, hogy az apja igazán menő.

– Egy film miatt jöttem. Ha látta, megverem, ha nem, nem. Ez az első ügyem – tette még hozzá izgatottan a másik, miközben az öltönye belső zsebében kotorászott. Elővett egy összehajtott lapot, amelyen Ádám fényképe és az alábbi szöveg állt ákombákom, színes betűkkel: PornParadise, a gyerekbarát pornóoldal.

Nálunk mindenki élvezi! – Ez ő, nem? – kérdezte a férfi, miközben Ádám mosolygó, véres arcát a fényképhez hasonlítgatta. – Ő ellenőrzi, hogy semmi erőszak ne legyen, és mindenki boldog véget érjen? Szóval végignézi az összes filmet.

– Igen, de maga szerint megjegyez belőle bármit is? Naponta kb. háromszáz nemi szervet lát, nem tudom, mi került ide a főnökétől, de garantálom, hogy az öcsém nem emlékszik rá.

Az érv elgondolkodtatta a férfit.

– Egészen biztos benne? Azért a film csak kellene. A főnökről és a barátairól. – Jött zavarba.

Ármin a férfinak adta apja iPadját, és odasúgta:

– Csak húzza a kuka mappába. Ami apu szerint nem jó, az sosem kerül ki.

A férfi leült a vécére, és elmélyedt Ádám munkájában. Rengeteg kattintás és szemöldökráncolás után letette az iPadot.

– Új világ nyílt meg előttem.

– Megvan a film? – kérdezte Nóra, miközben Ádám álláról próbálta letörölni a vért.

– Igen – válaszolt a férfi, majd felkiáltott: – Mit művel?

– Lemosom szerencsétlent – rémült meg Nóra a hangoskodástól. – Nehogy visszaájuljon, ha felébred.

– Nem tudna várni egy kicsit? Szerettem volna egy képet a portfóliómba. Lehet?

Nóra csak makogott, ilyen egzotikumot még az egzotikus utazásai alatt sem látott.

– Húszezer – mondta Pálma. – És szabadon használhatja.

– Tíz – licitált a férfi.

– Tizenöt – kontrázott a lány, aki érezte, hogy tíznél több van ebben a lehetőségben. – Mégiscsak az apám összevert képéről beszélünk.

– Jó, tizenöt. De akkor a fiú is beáll sírós arccal a háttérbe. Így kisgatyában pont jó, de kenhetnénk rá is egy kis vért.

Pálma kiszaladt a szobájába, majd egy csillogó tégellyel tért vissza. – Folyékony rúzs. Gyere, taknyos, kapsz tíz százalékot, ha beállsz.

– Hú, te aztán gonosz testvér vagy – mondta a szekrényajtónyi férfi, ahogy felgyűrte az ing ujját. Ádám mosolygós, vérző feje mellé hajolt, mikor rátenyerelt valami puhára. Bartha Ádám apró fülcimpája volt. A férfi egy gyors ötlettől vezérelve a fogai közé kapta, mintha épp most harapta volna le, Pál ma pedig belökdöste a kép hátuljába a megszeppent Ármint. Nóra már meg sem próbált ellenállni az eseményeknek, csak készített egy újabb képet a férfi telefonjával. Az idegen felegyenesedett.

– Az anyám és a bátyáim nagyon elégedettek lesznek. Elküldtem a főnöknek is – mondta büszkén, majd kihalászta a megbeszélt összeget a pénztárcájából. – Jó volt veletek üzletelni – búcsúzott a férfi, miközben úgy nézegette a képet, mint az elképzelhető legnagyobb trófeát. – Ó, és bocs az ajtó miatt! – intett a folyosóról, miközben a telefonja halkan üzenetet jelzett:

Ásó, te állat, alábecsültelek! Ez a kretén meg vigyorog közben.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)