Interjú Polgár Kristóffal
– Nemrég jelent meg a második köteted Egy porondmester naplójából címmel. Honnan jött az ötlet, hogy ez legyen a kötet címe?
– A porondmester maga Dionüszosz, aki, mint egy cirkuszi látványosságot, vizsgálja a körülötte lévő világot. Szereplőit, történelmi eseményeit, nagy szerelmeket és barátságokat. Ma a körülöttünk zajló események, fordulatok úgy követik egymást, mint egy cirkuszi előadásban egyik etűd a másikat, és pont úgy próbálnak rákontrázni elődeikre. Amikor azt hisszük, ennél izgalmasabb már nem lehet a műsor, mindig olvasunk valami cikket a globális vagy helyi politikai helyzetekről, az állatkertben született kisoroszlánokról, vagy egy film nem várt elsöprő sikeréről, és minden alkalommal lenyűgöz az újdonság, a dráma.
– Tudjuk, hogy színházi közegből érkezel, de a kötet címe alapján a cirkusz világa is érdekel. Mit gondolsz, miért lehet érdekes a ma emberének a cirkusz?
– Alapjaiban mindkét műfaj a „kenyeret és cirkuszt a népnek” nevében alkot. A színház jobban hat az értelemre, az érzelemre. Az általam felépített cirkusz csak ösztön és adrenalin. A színházban tudjuk, hogy vaktöltény van. A cirkuszban tényleg leeshet a trapézról az artista. Az oroszlán és az elefánt is igazi. Dionüszosz cirkuszában nincs helye vaktölténynek.
– A Hamlet retúr című kötetednek pozitív volt a fogadtatása. Szerinted minek köszönhette a sikerét?
– A Hamlet retúr az a jó fajta színház, ami nem csak szórakoztat. Történetek mesél, de nem a mesélés élvezetéért, hanem ismerd meg magad alapon ismerj magadra a történetekben. A első kötetemben sok világirodalmi szereplő megszólal, akiknek az eredeti céljuk is az volt, hogy a néző/olvasó magára ismerjen. Shakespeare óta eltel párszáz év, és nem olyan könnyű meglátni Hamletben a saját sebezhetőségünket, érzékenységünket vagy bizalmatlanságunkat. Sajnos a „lenni vagy nem lenni” mindig is aktuális kérdés. Mindez igaz az egész világirodalomra. Attól, hogy időben egyre távolodik tőlünk Homérosz, nem veszíti el az aktualitását.
– Miként debütköteted címe Hamlettel foglalkozott, ebben a kötetben is visszautalsz Hamlet alakjára. Hamlet a színházművészet és az irodalom számára is kimeríthetetlen. Neked miért fontos most Hamlet?
– Hamlet valami ősi, szavakon túli érővel hat az emberekre. Nem tudom pontosan mivel, de minden ember egy kicsit Hamlet. A lázadó, fiatal értelmiség egyik legismertebb figurája. Keresi a lázadás értelmét és eszközét. Nem akar bosszút állni, amíg apja szelleme nem parancsolja neki. Egy kicsit lusta, egy kicsit elveszett, de a végletekig drámai hős. Könnyű a korosztályomnak azonosulni vele.
– A versek nagy része a görög mitológiával, kiemelten pedig Dionüszosszal foglalkozik. Mit tud elmondani Dionüszosz a te költői világodról?
– Nagyjából a görögök óta stagnál a kulturális fejlődése az emberiségnek. Szinte ugyanarról beszélünk csak más történetekkel, más szavakkal. A technológiai fejlődés pedig elképesztő az elmúlt kétszáz évben. Amikor Európában kihalt a politeizmus, úgy képzelem, mint egy nagy mészárlást az Olümposzon. Az összes isten véres halált halt. Dionüszosz, aki az emberek közt mozgott, túlélte ezt. Azt mondják, hogy az az egyén képes a legtovább életben maradni, aki a fejlődésre/változásra a legalkalmasabb. Dionüszosz, aki a kultúráért felel, egy halhatatlan isten és ennek a kettőssége okozza szorongását. Nem tud meghalni, de már nem képes a fejlődésre. Vizsgálja maga körül az embereket és közben mindenkit elveszít, aki fontos volt neki.
– Hogyan jellemeznéd, milyen kapcsolatban áll a jelenkorral az ókori görög mitológia?
– A mai európai kultúra legmeghatározóbb oszlopai a görög, római és a keresztény mitológia. Megkerülhetetlen, de nem is érdemes kerülgetni, mert jó érzés elveszni benne és magunkat vizsgálni a több ezer éves történetekben. Ettől függetlenül azt érzem, hogy nem túl jó a kapcsolatunk vele. Megelégszünk azzal, ami gimnáziumban kötelező volt és leragadunk annál, hogy nehézkes az olvasása és sajnáljuk rá az időt.
– Ha már az időnél tartunk: a kötet szerkezetét tekintve milyen részek maradtak ki esetleg a szerkesztés során a porondmester naplójából és miért?
– Szerencsére nem volt ilyen ennél a kötetnél. Viszonylag rövid idő alatt születtek ezek a versek. Számomra teljesen új módszerrel készült, kitaláltam ezt a Dionüszosz tematikát és elkezdtem erről írni. Az előző vers, már inspirálta is a következőt. Illetve a pandémiának köszönhetem azt a rengeteg időt, amit mitológiai lexikonok olvasásával töltöttem és közben egyre jobban el tudtam mélyülni benne.
– Milyen témák, műfajok érdekelnek még, mit tervezel a folytatásban?
– Sajnos most nagyon rövid idő alatt elvesztettem egy teljes generációt a családomból. Az, hogy egy idős ember hogyan viszonyul a halálhoz és ahhoz a számadáshoz, amit a haldokló természetesnek gondol, a körülötte lévők pedig minden áron ragaszkodnának az ő életéhez, elgondolkodtatott. Mi magunk mellett akarjuk még tudni a szeretteinket, amíg csak lehet. Ők pedig olyan abszurd dolgokkal foglalkoznak, hogy mi lesz a kerttel, ha meghalnak vagy ki fogja gondozni a szőlőt. Ez a dolog inspirál most. A következő kötetem a halál és az idős ember viszonyáról fog szólni.
