Farkas Wellmann Endre: A Dunánál – fanyar múltidézés

2021. június 29., 06:23

Az újonnan indult Magyar Kultúra című folyóirat belső borítóján a szerkesztők Szőcs Géza emlékének ajánlják az első lapszámot. Nem véletlenül. A Dunáról szól, és azokról, akik mellette élnek vagy valami módon közük van hozzá.
Sok idő telt el azóta, és már csak kevesen emlékeznek arra, hogy bő két évtizeddel ezelőtt A Dunánál címmel Szőcs Géza főszerkesztésében néhány éven keresztül megjelent egy kulturális folyóirat, amit aztán a korabeli politikai és más hatalmasságok egész egyszerűen kinyírtak. Vagy mondjuk ellehetetlenítettek. A múlt évezred legutolsó évéről és az új évezred első három-négy évéről van szó. Pontosabban az 1999 és 2005 közötti időszakról.
Amikor Szőcs Géza megálmodta ezt a folyóiratot, mindenki számára természetes volt, hogy a lap kiadója a Duna Tv lesz, a két intézmény között pedig élő kapcsolat fogj fennállni, ami a tartalomgyártást szolgálja majd elsősorban. Aztán, egy tévés vezetőváltás után, az akkor már jó néhány számot megért és nagy elismerést kivívott folyóirat hirtelen az utcára került, egész egyszerűen a szerkesztőséget kidobták a Duna Tv épületéből, és ezzel együtt nem csak a lap finanszírozását szüntették meg, hanem teljesen el is határolódtak tőle.
De mégsem azok győztek, akik Szőcs Gézát már-már vallásos fanatizmussal próbálták meg kicsinálni és elhallgattatni, e szándékokba beleértve A Dunánál teljes ellehetetlenítését is (többek között az akkor kulturális kormányzattal az élen), hiszen a folyóirat baráti és magántámogatásból mégiscsak megért néhány évfolyamot. Az archívumot az Arcanum őrzi, majdnem hiánytalanul megtekinthető az összes lapszám. Kuriózumképpen álljon itt az utolsó impresszum, amely önmagában is tökéletesen jellemzi azokat az állapotokat, amelyekbe ez az egykori – tán nyugodtan mondhatom, hogy világszínvonalú – lap belekényszerült.


És hogy miről is szólt A Dunánál? Ki más mondhatná el hitelesebben, mint maga Szőcs Géza…
A csatolt írás A Dunánál első évének tartalmi összefoglalója, amelyben jól követhetők Szőcs főszerkesztői elképzelései, az a koncepció, amellyel a világ minden kultúraszerető magyar emberéhez fordulni kívánt, és megosztani velük azokat a titkokat, amelyeknek szinte egyedüli tudója volt.
A Magyar Kultúra első számának ajánlása tehát így nyer értelmet, hiszen valamelyest ezeket a húsz évvel ezelőtti álmokat viszi tovább, abban a reményben, hogy soha többé nem fordulhat elő Magyarországon, ami A Dunánál egykori sorsa volt.

 

Szőcs Géza | A Dunánál első 12 számáról
Nyelvünkből hiányzik a „dunalógia” kifejezés, amely a Dunára vonatkozó adatok és képi ábrázolások összegyűjtését, feldolgozását és értelmezését – mondjuk így: a „Duna-tudományt” – jelölhetné.