– 36 éves vagyok, autószerelő – ezzel az egyszerű mondattal kezdődik a beszélgetésünk. – Amit most csinálok, amiben most élek, azt nem cserélném el semmivel, ha havi ötvenezer eurót kínálnának, akkor sem hagynám itt, amit eddig felépítettem. Itthon király életem van, megvalósítottam a gyermekkori álmomat, ami abból állt, hogy legyen egy saját szervizem.
– És miért Putriszerviz? Gondolom, hogy a kommentszekcióban levő beszólások ihlették a nevet.
– Pontosan. Még a legelején egy viszonylag új BMW-n végeztem egy kényesebb munkát, amiről videót is készítettem, majd valaki azt írta be alá, hogy egy ilyen putriba nem vinné be az autóját. Ez az autó is egy olyan problémával került hozzám, amit előttem már négy szerelő nem tudott megoldani.
– Amióta műhelyed van, azóta tiktokozol?
– Nagyjából igen. Úgy kezdődött, hogy az elején magam is sokszor kerestem segítséget az interneten egy-egy nagyon új gyártású autó javításához, és később arra gondoltam, hogyha a saját tapasztalataimat én is megosztom másokkal, azzal segíteni tudok azoknak, akik kevésbé jártasak az autószerelésben.
– És egyszer csak azon vetted észre magad, hogy te vagy a legnagyobb tiktoker Erdélyben? Mi a sikered titka? A lassan legendássá váló humorod?
– Lehet, hogy az is, de inkább az őszinteségem és a hozzáállásom a szakmához. Talán az is, hogy becsületes vagyok és nem verem át az embereket. Amióta ennyire népszerű vagyok a Tiktokon, többnyire olyan autókat hoznak hozzám, amiket mások nem tudnak megjavítani. Nekem eddig mindenkin sikerült segítenem. Az is a történethez tartozik, hogy olykor egy-egy szakmai sikerélmény fontosabb a pénznél is, egyszerűen csak azért, mert imádom, amit csinálok. Videóhívásokon és Tiktokon keresztül több mint 86 autót – csak eddig számoltam – sikerült megjavítanom a tulajdonos segítségével. Igyekszem jól, olcsón és gyorsan dolgozni, becsületes munkát végezni és garanciát vállalni rá. Az Isten is jobban segíti a becsületes embert. Engem becsületességre neveltek a szüleim, így élek.
– Láttam, hogy tanítani is szeretsz.
– Igen, ez is hozzám tartozik. Szeretek adni. Nagy megelégedéssel tölt el például az a múltkori eset, amikor egy nálam gyakorlatozó diák a vizsgáján olyan előadást tartott a vezérléscseréről, hogy a tanárai a csodájára jártak. Ez a témakör amúgy az egyik specialitásunk, rengeteg ilyet javítunk, amit mások elrontottak vagy rosszul próbáltak megoldani.
– A népszerűséggel arányosan, gondolom, az ellenségeskedők tábora is nőtt. Bizonyára rengeteg rosszindulatú és kioktató kommentet kaptál, sértő beszólásokat, cikizést. Azt gondolom, hogy az egyik erősséged az, hogy ezeket is humorral jó célra tudod fordítani, ezekből is jó poénok születnek.
– Én nem vagyok ellenséges senkivel, de amikor a kommentszekcióban lebüdösrománoznak, akkor szívem szerint valami nagyon csúnyát mondanék, ám mégsem teszem, ez valahogy nem engem jelentene, nem az én stílusom. Tudom, hogy a Tiktokot a tizenéves lányoktól az öreg hölgyekig mindenki pörgeti, és nem szeretném, ha úgy gondolnának rám, mint azokra, akik ugyanezen a felületen naphosszat ocsmánykodnak. Nem akarok egyetlen nézőmmel sem tiszteletlen lenni, ezért találtam ki a putris videók nyelvezetének egyik védjegyévé vált kifejezést, a karmantyút. Humoros és mégsem ocsmány, de ugyanúgy ki lehet fejezni vele erős tartalmakat, mint egy hétköznapibb, csúnyább szóval.
– Sokan azt gondolják, hogy szó szerint csodát teszel az autókkal. Ahogyan általában is, ha valamit nem tudunk megmagyarázni, azt csodának tekintjük. Gondolom, itt a hozzá nem értők rácsodálkozásáról van szó. De jó poénokat gyártottál ebből is.
– Ha már meglátták bennem a csodatévőt, kitaláltam, hogy Uri Geller szellemét fogom segítségül hívni, ne én legyek a parafenomén. Többen azt mondták, hogy a puszta jelenlétemmel megáldom az autókat és maguktól megjavulnak. Nos, én akkor kitaláltam, hogy villáskulcsból csinálok egy keresztet, és azzal áldom meg az autókat, vagyis az elvégzett munkát Uri Geller nevében. A követőim jókat szoktak röhögni ezen, de az is lehet, hogy titokban azért hisznek is benne…
– Hol kezdődik a Putriszerviz története?
– A gyermekkoromban. 6-7 éves lehettem, amikor édesapámtól kaptam egy egyszerű, tologatható műanyag autót. Akkoriban már volt távirányítós autó is, és az ötleten felbuzdulva nekiláttam átalakítani ilyenné az én autómat: kivágtam a tetejét, majd az édesanyám kazettás magnójából kiszerelt kis motorral, aminek a tengelyén egy ékszíjtárcsa is volt, befőttesgumival meghajtottam az autó kerekeit, mindezt úgy, hogy a motort egy hosszabb dróttal egy elemről tápláltam meg. Aztán rájöttem arra, hogy ha a polaritást felcserélem, az autó mozgása irányt változtat, azaz ha a drót szálait fordítva raktam az elemre, az autó hátrafelé ment. Igazából ezzel kezdődött, azóta is egyfolytában szerelek. Azt hiszem, így születtem és nem is tudnék élni a munkám nélkül. Később Magyarországon sokat dolgoztam gyümölcsösben, de többnyire ott is gépekkel. Jól ment a sorom, nagyon jól kerestem, egyfajta kicsifőnök lettem egy idő után. Akinél dolgoztam, többször is hívott vissza, nagy támogatást ígérve, hogy folytassuk a munkát. Nekem viszont a saját álmomat kellett megvalósítanom. Amikor nekikezdtünk mindennek a feleségemmel, nekem volt egy fél zsák ruhám, neki meg egy egész, aztán több mint egy évtized munka után nekiálltunk itthon megépíteni a házunkat és a szervizt, a putrisat. Ennyi munka után most jutottam el odáig, hogy új műhelyben gondolkodjak, már úton is van a projekt.
– Mit jelent neked az autó?
– Mindent, a munkától a szabadságig. Manapság autó nélkül senkik vagyunk. A mai világban ugyanannyira alapvető dolog az, hogy legyen jogosítványod, mint az, hogy legyen személyid. De az autózás a szabadságérzés egyik alapja is tud lenni, ahogyan a motorozás is. Ha elmegyek egy jót motorozni a hegyekbe, az akár két hétre is teljesen fel tud tölteni energiával. De ha elmegyek autózni a párommal, az is ugyanígy. El sem tudnám képzelni az életemet ezek nélkül.
– Az a tény, hogy egy autónak miden porcikáját ismered, befolyásol bármilyen szinten is a vezetésben?
– Igen, nekem ez egy többlet, ad egy kis plusz magabiztosságot.
– Osztod azt a véleményt, hogy az igazi nagy balesetekhez egynél több hibás kell?
– Nem, sajnos egyetlen hülye bőven elég, aki nem veszi figyelembe a záróvonalat, fáradtan ül a volánhoz, beláthatatlan helyeken előz vagy többet gondol magáról, mint amennyit tud. A legnagyobb balesetek mögött általában ezek a tényezők állnak.
– Szerinted Romániában tényleg másként vezetnek, mint Magyarországon?
– Teljesen más vérmérsékletűek az itt közlekedők. Romániában többnyire azt látod, hogy türelmetlenül, idegesen és agresszíven közlekednek, míg Magyarországon, de általában Európa többi részében is sokkal nyugodtabbak az emberek.
– Mi ennek az oka, ha már egy tömegjelenségről beszélünk?
– Talán egy egészségtelen nyájszellem, mindenki úgy vezet, ahogy azt a többiektől látja. Ha megfigyeled, egy záróvonal mellett elhaladó kocsisorban, ha egyvalaki kiáll előzni, akkor rögtön két-három másik is követi, de ha senki nem tesz ilyet, akkor a sor szabályosan halad. Az utak jellege is sok mindent befolyásol, az itteni, többnyire hegyvidéki jellegű utak más vezetési tudást követelnek meg, mint mondjuk az alföldi utak vagy az autópályák.
– Az autóvezetésben mit tartasz fontosnak, ha valakit vezetni tanítanál, akkor mi volna az első lecke nálad?
– A gyakorlati felkészítés után a forgalomban az, hogy legyünk tisztelettudóak, figyeljünk egymásra és segítsük egymást a közlekedésben.
A cikk megírásának pillanatában Ádám Ferencnek 164 700 követője van Tiktokon, tartalmait négymillióan kedvelik.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.