– 36 éves vagyok, autószerelő – ezzel az egyszerű mondattal kezdődik a beszélgetésünk. – Amit most csinálok, amiben most élek, azt nem cserélném el semmivel, ha havi ötvenezer eurót kínálnának, akkor sem hagynám itt, amit eddig felépítettem. Itthon király életem van, megvalósítottam a gyermekkori álmomat, ami abból állt, hogy legyen egy saját szervizem.
– És miért Putriszerviz? Gondolom, hogy a kommentszekcióban levő beszólások ihlették a nevet.
– Pontosan. Még a legelején egy viszonylag új BMW-n végeztem egy kényesebb munkát, amiről videót is készítettem, majd valaki azt írta be alá, hogy egy ilyen putriba nem vinné be az autóját. Ez az autó is egy olyan problémával került hozzám, amit előttem már négy szerelő nem tudott megoldani.
– Amióta műhelyed van, azóta tiktokozol?
– Nagyjából igen. Úgy kezdődött, hogy az elején magam is sokszor kerestem segítséget az interneten egy-egy nagyon új gyártású autó javításához, és később arra gondoltam, hogyha a saját tapasztalataimat én is megosztom másokkal, azzal segíteni tudok azoknak, akik kevésbé jártasak az autószerelésben.
– És egyszer csak azon vetted észre magad, hogy te vagy a legnagyobb tiktoker Erdélyben? Mi a sikered titka? A lassan legendássá váló humorod?
– Lehet, hogy az is, de inkább az őszinteségem és a hozzáállásom a szakmához. Talán az is, hogy becsületes vagyok és nem verem át az embereket. Amióta ennyire népszerű vagyok a Tiktokon, többnyire olyan autókat hoznak hozzám, amiket mások nem tudnak megjavítani. Nekem eddig mindenkin sikerült segítenem. Az is a történethez tartozik, hogy olykor egy-egy szakmai sikerélmény fontosabb a pénznél is, egyszerűen csak azért, mert imádom, amit csinálok. Videóhívásokon és Tiktokon keresztül több mint 86 autót – csak eddig számoltam – sikerült megjavítanom a tulajdonos segítségével. Igyekszem jól, olcsón és gyorsan dolgozni, becsületes munkát végezni és garanciát vállalni rá. Az Isten is jobban segíti a becsületes embert. Engem becsületességre neveltek a szüleim, így élek.
– Láttam, hogy tanítani is szeretsz.
– Igen, ez is hozzám tartozik. Szeretek adni. Nagy megelégedéssel tölt el például az a múltkori eset, amikor egy nálam gyakorlatozó diák a vizsgáján olyan előadást tartott a vezérléscseréről, hogy a tanárai a csodájára jártak. Ez a témakör amúgy az egyik specialitásunk, rengeteg ilyet javítunk, amit mások elrontottak vagy rosszul próbáltak megoldani.
– A népszerűséggel arányosan, gondolom, az ellenségeskedők tábora is nőtt. Bizonyára rengeteg rosszindulatú és kioktató kommentet kaptál, sértő beszólásokat, cikizést. Azt gondolom, hogy az egyik erősséged az, hogy ezeket is humorral jó célra tudod fordítani, ezekből is jó poénok születnek.
– Én nem vagyok ellenséges senkivel, de amikor a kommentszekcióban lebüdösrománoznak, akkor szívem szerint valami nagyon csúnyát mondanék, ám mégsem teszem, ez valahogy nem engem jelentene, nem az én stílusom. Tudom, hogy a Tiktokot a tizenéves lányoktól az öreg hölgyekig mindenki pörgeti, és nem szeretném, ha úgy gondolnának rám, mint azokra, akik ugyanezen a felületen naphosszat ocsmánykodnak. Nem akarok egyetlen nézőmmel sem tiszteletlen lenni, ezért találtam ki a putris videók nyelvezetének egyik védjegyévé vált kifejezést, a karmantyút. Humoros és mégsem ocsmány, de ugyanúgy ki lehet fejezni vele erős tartalmakat, mint egy hétköznapibb, csúnyább szóval.
– Sokan azt gondolják, hogy szó szerint csodát teszel az autókkal. Ahogyan általában is, ha valamit nem tudunk megmagyarázni, azt csodának tekintjük. Gondolom, itt a hozzá nem értők rácsodálkozásáról van szó. De jó poénokat gyártottál ebből is.
– Ha már meglátták bennem a csodatévőt, kitaláltam, hogy Uri Geller szellemét fogom segítségül hívni, ne én legyek a parafenomén. Többen azt mondták, hogy a puszta jelenlétemmel megáldom az autókat és maguktól megjavulnak. Nos, én akkor kitaláltam, hogy villáskulcsból csinálok egy keresztet, és azzal áldom meg az autókat, vagyis az elvégzett munkát Uri Geller nevében. A követőim jókat szoktak röhögni ezen, de az is lehet, hogy titokban azért hisznek is benne…
– Hol kezdődik a Putriszerviz története?
– A gyermekkoromban. 6-7 éves lehettem, amikor édesapámtól kaptam egy egyszerű, tologatható műanyag autót. Akkoriban már volt távirányítós autó is, és az ötleten felbuzdulva nekiláttam átalakítani ilyenné az én autómat: kivágtam a tetejét, majd az édesanyám kazettás magnójából kiszerelt kis motorral, aminek a tengelyén egy ékszíjtárcsa is volt, befőttesgumival meghajtottam az autó kerekeit, mindezt úgy, hogy a motort egy hosszabb dróttal egy elemről tápláltam meg. Aztán rájöttem arra, hogy ha a polaritást felcserélem, az autó mozgása irányt változtat, azaz ha a drót szálait fordítva raktam az elemre, az autó hátrafelé ment. Igazából ezzel kezdődött, azóta is egyfolytában szerelek. Azt hiszem, így születtem és nem is tudnék élni a munkám nélkül. Később Magyarországon sokat dolgoztam gyümölcsösben, de többnyire ott is gépekkel. Jól ment a sorom, nagyon jól kerestem, egyfajta kicsifőnök lettem egy idő után. Akinél dolgoztam, többször is hívott vissza, nagy támogatást ígérve, hogy folytassuk a munkát. Nekem viszont a saját álmomat kellett megvalósítanom. Amikor nekikezdtünk mindennek a feleségemmel, nekem volt egy fél zsák ruhám, neki meg egy egész, aztán több mint egy évtized munka után nekiálltunk itthon megépíteni a házunkat és a szervizt, a putrisat. Ennyi munka után most jutottam el odáig, hogy új műhelyben gondolkodjak, már úton is van a projekt.
– Mit jelent neked az autó?
– Mindent, a munkától a szabadságig. Manapság autó nélkül senkik vagyunk. A mai világban ugyanannyira alapvető dolog az, hogy legyen jogosítványod, mint az, hogy legyen személyid. De az autózás a szabadságérzés egyik alapja is tud lenni, ahogyan a motorozás is. Ha elmegyek egy jót motorozni a hegyekbe, az akár két hétre is teljesen fel tud tölteni energiával. De ha elmegyek autózni a párommal, az is ugyanígy. El sem tudnám képzelni az életemet ezek nélkül.
– Az a tény, hogy egy autónak miden porcikáját ismered, befolyásol bármilyen szinten is a vezetésben?
– Igen, nekem ez egy többlet, ad egy kis plusz magabiztosságot.
– Osztod azt a véleményt, hogy az igazi nagy balesetekhez egynél több hibás kell?
– Nem, sajnos egyetlen hülye bőven elég, aki nem veszi figyelembe a záróvonalat, fáradtan ül a volánhoz, beláthatatlan helyeken előz vagy többet gondol magáról, mint amennyit tud. A legnagyobb balesetek mögött általában ezek a tényezők állnak.
– Szerinted Romániában tényleg másként vezetnek, mint Magyarországon?
– Teljesen más vérmérsékletűek az itt közlekedők. Romániában többnyire azt látod, hogy türelmetlenül, idegesen és agresszíven közlekednek, míg Magyarországon, de általában Európa többi részében is sokkal nyugodtabbak az emberek.
– Mi ennek az oka, ha már egy tömegjelenségről beszélünk?
– Talán egy egészségtelen nyájszellem, mindenki úgy vezet, ahogy azt a többiektől látja. Ha megfigyeled, egy záróvonal mellett elhaladó kocsisorban, ha egyvalaki kiáll előzni, akkor rögtön két-három másik is követi, de ha senki nem tesz ilyet, akkor a sor szabályosan halad. Az utak jellege is sok mindent befolyásol, az itteni, többnyire hegyvidéki jellegű utak más vezetési tudást követelnek meg, mint mondjuk az alföldi utak vagy az autópályák.
– Az autóvezetésben mit tartasz fontosnak, ha valakit vezetni tanítanál, akkor mi volna az első lecke nálad?
– A gyakorlati felkészítés után a forgalomban az, hogy legyünk tisztelettudóak, figyeljünk egymásra és segítsük egymást a közlekedésben.
A cikk megírásának pillanatában Ádám Ferencnek 164 700 követője van Tiktokon, tartalmait négymillióan kedvelik.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.