Nem ő volt „a” szlovákiai magyar költő – vetették a szemére későbbi kritikusai. Miközben csaknem teljesen elfeledtük – ahogy írta 60. születésnapján, 1964-ben Csanda Sándor a Tiszatájban. Igaz, ezzel nem volt egyedül. Az úgynevezett első, alapozó nemzedék túlnyomó többsége a második világégés után eltűnik a szlovákiai (már nem szlovenszkói) magyar irodalomból. Vannak, akik túl sem élik a borzalmakat, mások csupán persona non graták lesznek szülőföldjükön. A későbbi lexikonok is csak a felvidéki korszakukról értekeznek, holott vannak köztük többen olyanok, akiknek a pályája Magyarországon teljesedik ki (Győry Dezső, Szombathy Viktor, a Palotainővérek, Komlós Aladár, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és folytathatnánk), akikre akár még büszkék is lehetnénk. Ezek közé a felvidéki poéták közé tartozott a már 16 évesen kötettel bemutatkozó Vozári Dezső is, akire még azt a nem túl hízelgő jelzőt is ráakasztották, hogy nem is tipikus szlovmagyar költő. Holott talán ő írta az egyik legszebb verset szülőföldjéről (Szlovenszkó), amelyet sorstársának, Győry Dezsőnek ajánlott.
Vozári Dezső (1904–1972) életének főbb állomáshelyei: Igló (szülőváros), Prága (egyetem), Pozsony (újságírói pálya kiteljesedése), Krakkó, Lemberg, Moszkva (az emigrációs helyszínei), s ahogy a fent említettek többségénél, a végállomás Budapest volt. Első kötetét 16 éves kassai gimnazistaként jelenteti meg (Őszi köszöntő), talán legfontosabb gyűjteménye az 1935-ben Pozsonyban megjelent Szebb a sziréna, míg válogatott verseit a budapesti Szépirodalmi Kiadó adja ki Varázslat nélkül címmel, Sándor László előszavával. Ezt a kötetet másolja le a Madách-kiadó is, 1984-ben, de már Sándor László előszava nélkül. „Vozári költészete egy sajátos és magányos színfoltja a két háború közötti csehszlovákiai magyar lírának. Egy olyan költői oeuvre, amely Győry kisebbségi missziója és »kardos« humanizmusa, Forbáth és Földes harcos forradalmisága, Sáfáry szociális töltésű humanizmusa, Morvay és Sellyei paraszti népiessége, Berkó ígéretes antifasiszta és szociális pályakezdése mellett egy modern városi polgár tudatos antikapitalizmusával, a műszaki és kulturális civilizáció bűvkörében élő, de meglehetősen kiábrándult művészi attitűdjével teszi teljessé líránk tarka palettáját” – írja róla Szeberényi Zoltán. A többiekről majd legközelebb.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.