Koncsol László halálára
Koncsol László József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, kritikus, helytörténész 1936. június 1-jén született a Nagymihályi járás Deregnyő községében, Koncsol János református lelkipásztor és Szeles Jolán gyermekeként. „A deregnyői parókián kapta meg Koncsol László azokat az egész életét szilárdan meghatározó erkölcsi alapokat, amelyek birtokában aztán bátran mondhatta 1990. augusztus 8-án: »Mind gondolkodásom, mind magatartásom változatlan: a világnak kellett idomulnia, nem nekem«” – fogalmazott Kocur László 2018 decemberében, a Pozsonyi Magyar Intézetben a Batyuzgató című kötetének bemutatóján.
Tanulmányait a deregnyői egyházi iskolában kezdte, előbb magyarul, majd szlovákul folytatta. Mert ő maga így akarta. A legfontosabb impulzusok a sárospataki régi protestáns iskolavárosban töltött három éve során érték őt. Dunaszerdahelyen, később Komáromban, az egykori bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1954- től a pozsonyi Comenius Tudományegyetem Bölcsészkarának hallgatója volt, magyar–szlovák szakon. 1963-ban végleg Pozsonyba költözött, ahol szerkesztője lett a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadónak, majd pedig az Irodalmi Szemlének.
„Koncsol László a csehszlovák népi demokrácia utolsó éveiben igen megnyomorított helyzetben élt. Sosem részletezte, hogy miért, s így csak mostanában tudtam meg: az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának nyújtott szellemi segítsége miatt – amely a titkosszolgálat előtt nem maradt titokban – zárták el előtte otthon a publikálás, azaz (szabadúszó lévén ekkor) a kenyérkereset lehetőségét. A diósförgepatonyi termelőszövetkezet fogadta föl akkor »krónikásának«. Később, a diktatúra bukása után, amikor a község önkormányzata bízta meg ugyanezzel a feladattal, ő ebből is a legjobbat hozta ki: a Csallóközi Kiskönyvtár című sorozat több tucat kötetét, amelyekben a felvidéki magyar helytörténetírás tudományos alapjait is megvetette.” (Országút – Filep Tamás Gusztáv, a TK Kisebbségkutató Intézet munkatársa.)
Tőzsér Árpád, akit hetvenéves barátság kötött össze Koncsol Lászlóval, a temetésen elhangzott búcsúbeszédében kiemeli, hogy „a mintegy fél századot felölelő írói-alkotói pályája során negyedszáz, a magyar irodalom történetét tanulmányozók számára megkerülhetetlen tanulmánykötet, kritikagyűjtemény, verseskönyv és helytörténeti munka jelent meg a tollából, s akkor a szintén jelentős műfordítói tevékenységéről még nem is szóltunk.”
Koncsol László halálával a magyar kultúrát, az egyetemes magyar irodalmat pótolhatatlan veszteség érte, de maradandó és nagyszerű műveiben tovább él a következő generációk számára is. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.