Szalai Klaudia: Nincsen jó és rossz csillagkép – interjú Varga Melindával

2022. május 02., 07:47
„Nincsen jó és rossz csillagkép, szerencsés és szerencsétlen csillagzat, helyzetetek, sorsok vannak, és viselnünk kell azt, ami a sajátunk [...]”

Varga Melinda legújabb verseskötetét fogom most a kezemben. Más mint a többi, de a szenvedély ugyanolyan erős. Versei a már megszokott, merészen erotikus lírai sorokkal átszőve hatnak az olvasóra. E sorok mögött azonban más is rejlik: tizenkét kagyló pontos leírása ez, amelyben a női test halhatatlansága, valamint a csillagjegyek által meghatározott sorsok kerülnek figyelmünk középpontjába. Most a Tizenkét kagylóról, a női identitástudatról, a csillagjegyek erejéről, valamint a mitologikus világról kérdeztük a költőt.

Varga Melinda / Fotó: Szentes Zágon

– Ahogyan olvastam a kötetet, nem tudtam nem azon gondolkodni, hogy vajon mit írtál a saját csillagjegyemről. Aztán engedtem a kísértésnek és hátra lapoztam az utolsó „kagylóhoz”. Meghökkentő őszinteséggel, kifinomultsággal, mélyreható szenvedéllyel szőtted át a sorokat. Legújabb köteted olyan, akár egy lexikon, amely utat mutat a férfiaknak hozzánk, nőkhöz. Már az alcím is erre utal. Honnan a természetfeletti ihletés?
– Hamvas Béla – akinek nem oly rég újra fellapoztam a Patmosz című esszékötetét, ebben a háborús időszakban aktuálisabb olvasmány, mint valaha – foglalkozott a csillagképekkel, az ő hatása is valószínűleg, hogy a verseim ilyen irányba mozdultak el, hisz minden, amit olvasunk, hat ránk, beépül a tudatalattinkba, és aztán onnan egyszer csak előhívja egy életesemény vagy pillanatnyi impresszió. Az írásban semmi természetfeletti nincsen. Hacsak az Istentől kapott tehetséget nem tekintjük annak, az valóban kegyelmi állapot, de csupán a tehetség, az íráskészség vagy a személyiségnek az a része, amely kissé őrültebbre van bennünk hangolva, kevés a vershez. Az írás, bármilyen illúziórombolóan is hangzik, kemény munka a nyelvvel, a zenével, a belső ritmussal, a költői képekkel. A kagylókat egy hirtelen ötlet szülte, játszani kezdtem a mitológiai szereplőkkel és a tizenkét csillagképpel. A versek váza egy hét alatt született meg. A csiszolás persze hosszabb időt vett igénybe, megmutattam több hölgynek, és kikértem a véleményét néhány költőbarátnak, kollégának is. Az Irodalmi Jelenben meg is jelenhettek ezek a versek, Böszörményi Zoltán, aki a kéziratot szintén véleményezte, biztatott a kötetre. Nagy visszhangjuk volt, minden jel arra mutatott, hogy valóban könyvbe kívánkoznak. Szekáry Zsuzsannát kértem fel az illusztrációk elkészítésére, akinek a munkáit Kopacz Attila tipográfus ilyen szép, csinos könyvé alakította. A könyv kiadói gondozása Orbán János Dénes és Tódor Szidónia áldásos munkája, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia adta ki.

– Talán nem titok, hogy egy napon van a születésnapunk, így tudom, hogy a Halak csoportját erősíted. Mégis a Mérleg mitologikus alakját ábrázoló festmény került a kötet köntöséül szolgáló borítóra. Tudatos döntés volt, hogy ezt a jegyet választottad?
– A borítón szereplő Mérleg nagyon finom, titokzatos és nőies, ezért választottuk ezt az illusztrátorral. Nekem egyébként a Vízöntő a kedvencem a festmények közül, de a kötet fedőlapjára egy olyan rajz kellett, amely az összes csillagjegyet egybefogja, ernyőt tart föléjük.
Amikor először készítettél velem interjút, gyanús volt, hogy túlságosan is egy húron pendülünk. Aztán felfedeztem, hogy mindketten március 20-án születtünk.
Március 20. határvidék, 21-én már belépünk a Kosba, én meg ráadásul éjjel kettőkor is születtem. Akárcsak benned, bennem is megvan mindkét jegyből a legrosszabb. Érzékeny és érzelmileg befolyásolható, gyakran naiv vagyok, mint egy Halak, akit könnyű kihasználni és bolonddá tenni, és akaratos, indulatos, átgondolatlan, forrófejű, világokat megmozgató, mint egy Kos. Az aszcendensem pedig Nyilas. A Jóisten erősen vicces kedvében lehetett, amikor ezt kigondolta. (nevet) A születésünkkel sok minden meg van írva. Az alaptermészetünk, a testalkatunk, bármilyen szexistán is hangzik ez most egy nőtől, meghatároz. Már kislány korunkban jobban felfigyelnek ránk az óvodában, ha szőke, bájos, kék szemű lények vagyunk, a visszahúzódókat sose szerepeltetik sulis műsorokban, és őket általában cikizik a fiúk is. A nagyszájú, kacagós leánykáknak lépéselőnyük van, az élet ilyen, nem igazságos, nem demokratikus, ösztönlények vagyunk, húsból és vérből gyúrt civilizált állatok. Nincsen jó és rossz csillagkép, szerencsés és szerencsétlen csillagzat, helyzetetek, sorsok vannak, és viselnünk kell azt, ami a sajátunk, kihozni magunkból a legszebbet, a legjobbat. Minden nő gyönyörű és titokzatos vonzerővel bír, de magán a nőn is múlik, hogy ezt a képességet ki tudja-e magából bontakoztatni, vagy sem. Hogy újból Hamvassal éljek, a Patmoszban az írja a nőkről: „Szép nőnek nevezik, aki a testiségről magasabb fogalmat tud nyújtani. Nőnek lenni, egyébként teljes egzisztenciát betöltő foglalkozás. A nő, aki saját nőiségén kívül létére egyéb jogosultságot keres, a kevesebbért odaadja azt, ami több.”

– Tizenkét kagyló pontos leírása ez, amelyben hangsúlyosan kidomborítod a szenvedélyt és a nőkben rejlő erőt. Kifinomult munka, amely a már védjegyeddé vált, maximalizmust tükröz. Milyennek élted meg az alkotói folyamatot?
– A versek váza gyorsan megszületett, szűk egy hét alatt, minden versem ilyen gyorsan születik meg egyébként, leírom, aztán elteszem pihenni. Amikor újra előveszem a kéziratot, sok minden változik, tudatosan dolgozom a verseimen, ez alól a Tizenkét kagyló sem kivétel. Ki szoktam kérni a költőkollégák véleményét is. Böszörményi Zoltánnak például számos versemet megmutatom, mert ő egészen másféle gondolkodással, higgadtabb, racionálisabb, logikusabb rendszerrel szemléli őket. Muszka Sándornak szintén gyakran elküldöm az új verseket, őszinte, egyenes ember, megmondja, ha valahol kilóg a lóláb, és ezt nagyon tisztelem benne. Mindez persze fordítva is működik, a fent említett két kiváló költő verseit én is véleményezem, amikor a bizalmukra érdemesnek tartanak. A kagylókat megjelenés előtt rajtuk kívül Lőrincz P. Gabriella, Hevesi Judit, Végh Attila, Sántha Attila és Horváth László Imre is látták, nagyon hálás vagyok minden javaslatukért, és az írói oldalamon olvasói leveleket is bőségesen kaptam, amelyből szintén sokat okultam. Mivel szerkesztő is vagyok, meggyőződésem, ha a költők és írók néha tesztolvasóknak odaadnák a kéziratukat vagy olyan kollégájuknak megmutatnák, akinek véleményében bíznak, sokkal több jó vers és rövidpróza jelenne a kortárs magyar folyóiratokban. Sajnos még a legnagyobbak sem tudják kívülről szemlélni önmagukat, és előfordul, hogy gyengébb művet engednek ki a kezük alól, amelyet aztán később megbánnak.

– Mely csillagképpel volt a legnehezebb dolgozni? Voltak olyan versek, amelyeket kutatómunka előzött meg, vagy csak az intuíciókra hagyatkoztál?
– A mitológiai szereplőknek és az asztrológia ilyen irányú vonatkozásainak (az asztrológiában is használnak gyakran mitológiai párhuzamokat) természetesen utánanéztem, és sokat gondolkodtam, melyik csillagjegyhez melyik mitológiai szereplő illene leginkább. Volt több szövegvariánsom is, aztán a legerősebb megmaradt, a többit elvetettem. Leginkább a Bak csillagjegy dolgoztatott meg. Pánnal, Echóval, Szelénével állítottam párhuzamba és az ő történetükön keresztül meséltem el azt, hogyan alakítja a női szexualitást, a személyiséget egy trauma, amelyet gyerekkorban él át a nő. Ha figyelmesebben olvassuk, bármelyik csillagjegy lehet a mi életünk, személyiségünk jellemzője is. Nemcsak a születési dátumunk határozza meg, milyen csillagkép illik ránk, az aszcendens legalább ilyen fontos. A legelső vers, amely megszületett, és amelyet a legkönnyebben írtam, a Nyilas volt.

– A mitologikus világgal korábban is kacérkodtál, most azonban minden eddigi kötetednél erősebben van jelen ez az univerzum. Mióta foglalkoztat téged a mitikus világ?
– Bréda Ferenccel, amikor egyetemista voltam, Kolozsvárott sokat beszélgettünk a mitológiáról, ami az izgalmasabb részét illeti, mind neki köszönhetem, hisz ő olyan szereplőkre is felhívta a figyelmem, akik nem számítanak „celebnek” a mitológián belül, de alakjuk, jelentőségük, történetük talán még izgalmasabb, mint Zeuszé vagy Héráé. Az antik irodalom nagy szerelmese vagyok, így a mitológia is magától értetődően foglalkoztatott.

– Ahogyan azt az alcím is sejteti, férfiaknak ajánlod verseidet. Mit gondolsz, okulhatnak belőle?
– Ez természetesen csak játék, élcelődés, nők is ugyanúgy olvashatják. Az első két kritikát férfi írta a könyvről. Juhász Kristóf és Oláh András olyan dolgokra hívták fel a figyelmemet, amelyre nem is gondoltam a kötet megírásakor. Lázár Kinga, aki tehetséges fiatal költő, kritikája pedig elképesztő mélységeket fedezett fel a kötetben, ahogy Kégl Ildikó kiváló kisesszéje is. Ezekre a költő nemigen gondol, amikor megírja a verseskötetet, vagy nem úgy gondol rá, ahogy a kritikus később észleli, értelmezi. A kötet kolozsvári bemutatóján fele-fele arányban voltak férfi és női olvasók, az írói oldalamon meg inkább férfiaktól kapok visszajelzést, olvasói levelet.

– Mondhatjuk, hogy szereted a végletekig elmenő erotikus sorokkal való játszadozást?
– A 21. században, amikor egy kattintásra vagyunk a felnőttfilmektől, és elönt minket mindenünnen a trágárság, az obszcén dolgok, az erőszak, egy kis természetes erotikától még mindig megbotránkozunk. A szexualitást valamiért tabunak gondoljuk, pedig ez az élet egyik sarokköve, ha ez nincs, minden felborul, nem véletlenül szerepel a szükségletek piramisának alsó lépcsőfokán. A szerelem koronája a vágy, szerelem nélkül nincs vágy, és vágy nélkül nincs szerelem. „Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. / Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.” – írta Faludy György, és én maximálisan tudok azonosulni ezzel a gondolattal, és bizonyára nem vagyok egyedül vele.

– Az utóbbi évek termékenységéről árulkodik legújabb köteted is, 2020–2022. között négy könyved jelent meg. Mi várható tőled a közeljövőben? Esetleg a lírai alkotások mögüli kikacsintás?
– Most nevetni fogsz, de egy újabb mitológiai ihletésű könyv, de ebben nem lesz úgy jelen szenzualitás, mint a korábbi verseskötetekben. Egy mesekönyvön dolgoztam, Szellőcske a címe, a főhős legjobb barátja Artemisz, a hold és a vadászat istennője. Verseskötet is készül, de az odébb van, érnie kell, formálódnia. A líraköteteket nem szabad elkapkodni. Illetve még dolgozom egy székely humoros könyvön. Térey János-ösztöndíjas alkotó vagyok, igazából ezt a termékenységet a szerződésbe foglalt határidő és alkotói munkaterv is serkenti. Az ilyen prózai dolgok is motiválják a költőt, meg nem szeretnék a zsűri bizalmával visszaélni, ha már érdemesnek tartottak erre a szép irodalmi ösztöndíjra, meg is akarok dolgozni érte.