Szentmártoni János: Elköszönés helyett

2020. december 19., 02:01
Fazakas Barna: Felhőséta II. (40 × 40 cm, 2017)

Amikor 2018 nyarán elvállaltam az Előretolt Helyőrség lapcsalád főszerkesztését, a következőket írtam a határon túli mellékletek elindulását beharangozó cikkemben: „Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint hogy visszahódítsuk a kortárs magyar irodalom olvasóinak azt a körét, amely az elmúlt két-három évtizedben igencsak megfogyatkozott, amiért az írók egy része olyan belterjes nyelven kezdett el írni, amit sokszor még maga sem igen értett. Az olvasás szeretete összefűz mindnyájunkat, és joggal várhatjuk el költőinktől, íróinktól, hogy műveikben a magunk életének nagy kérdéseire, küzdelmeire, kudarcaira és örömeire is hiteles igazolást találjunk. […] Az alkotás szabadságra nevel, ugyanakkor felelősséget is rak az alkotóra. Mert az elkészült mű nem marad soha magántulajdon, sem magánügy. Annál jelentősebb, minél többen minél többfélét látnak, hallanak, olvasnak ki belőle, hogy kapaszkodókra leljenek általa életük zajlásában.”

Az alapítók ennek szellemében indították útjára Magyarországon 2017 novemberében az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletet, ennek szellemében állítottuk össze a számait hétről hétre az elmúlt három évben, és ennek szellemében tesszük most le hűséges olvasóink asztalára az utolsó, 158. lapszámot. De a történet itt nem ér(het) véget. Hiszen nem búcsút veszünk egymástól, csupán más fórumra szervezzük át a találkozásainkat. Mint tudják, az idei költészet napján elindítottuk a lapcsalád portálját is, amelyen a világ bármely pontjáról elérhetővé tettük a magyarországi mellett az erdélyi, a vajdasági s ez év júliusától a felvidéki Helyőrség-számok tartalmait is. Míg a határon túli lapjaink nyomtatott változatban továbbra is megjelennek majd havi rendszerességgel, a magyarországi Előretolt Helyőrség teljes egészében felköltözik az online térbe, a helyorseg.ma portálra, amelynek főszerkesztését az eddigi felelős szerkesztő, Farkas Wellmann Endre végzi. Jómagam a határon túli lapokat fogom össze, ahogy eddig is.

Olvasóinktól további hűséget és figyelmet kérünk, amelyre igyekeztünk mindvégig rászolgálni, és bízunk abban, hogy a világháló nyújtotta adottságoknak és lehetőségeknek köszönhetően a közeljövőben még több olvasót tudunk meghódítani.

Demeter Szilárd | Alapítói védőbeszéd
Ezért váltunk léptéket. Heti nyolc oldal már nem elég ahhoz, hogy saját kultúránkat megmutassuk, gazdagítsuk. Új formátumot kerestünk, egy új hordozót készítünk elő. Terveink szerint havonta százvalahány oldalnyi kortárs magyar kultúrát mutatunk meg, és ez csak a töredéke lesz annak, amit mutatni lenne érdemes. Köszönjük, köszönöm, hogy eddig kitartottak mellettünk.

Számomra szívmelengető volt ez a két és fél év. S nem csupán kiváló szerkesztőtársaimnak tartozom köszönettel érte, és nem csupán szerzőinknek, akik jobbnál jobb művekkel tisztelték meg lapunkat – hanem önöknek, olvasóknak is, akik nélkül az irodalom csak hasbeszélés volna. Számos pozitív visszajelzés ért utol közvetlenül is, nem beszélve a szerkesztőségbe áramló olvasói levelekről, hát még olvasóink leközölt műveiről, amelyekből mind-mind erőt meríthettünk, hiszen éreztük, hogy értelme van a munkánknak, súlya annak, amit teszünk.

Erre a feladat- és felelősségvállalásra építkezünk ezentúl is, és nem csupán hivatásunk tisztelete végett. Olyan időket élünk, amikor ismét nagy szükség van a leírt szó erejére és hitelére. A karácsonyi készülődés elcsendesülésében talán sokan osztoznak velünk ebben. A világ radikális átalakulása olyan kihívások elé állítja a nemzeteket, amelyekre nem mindegy, hogyan felelünk. Hagyjuk-e megkérdőjeleződni alapértékeinket, avagy megerősítjük évezredes kultúránkat, amely páratlan gazdagságával igenis képes megtartani minket az elnyelni készülő örvényekkel szemben. Irodalmi alkotásaink azért is értékelődnek fel napjainkban, mert a világjárvány okozta elszigetelődésünkben hidakat képezhetnek lélektől lélekig, hogy üzeneteink célba érhessenek. Jó volna, ha a pandémia – annyi fájó és pótolhatatlan veszteség árán – véget vetne a locsogás és a hangzavar korszakának, és új értelmet nyernének szavaink, amelyek kiüresedtek és elsúlytalanodtak.

Tisztelt Olvasóink! Köszönjük eddigi figyelmüket, és igyekszünk megszolgálni a bizalmukat továbbra is. Áldott ünnepeket és egészségben, lelki békében gazdag új esztendőt kívánok mindnyájuknak!

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)