Varga Melinda: A székely bók

2022. augusztus 18., 08:58
Csillag István alkotása

– Szerusz, Erzsi! Jól nézel ki!

– Szerusz, Rózsi! Te se panaszkodhatsz, jól meg vagy asszonyosodva.

– Nem es kell helyettem kivigye más a nagyszőnyeget, mint nálatok.

– Menj el, menj el, te elül deszka, hátul léc!

– Hogy vagytok, no?

– Megvagyunk.

– Errefele se dugjátok az arrotokot, amióta minden ünnepkor Németbe jártok a leányotokhoz. El vagytok bőcsülve, hallod-e.

– S a fiunkhoz es Magyarba a feredőbe. Nem érünk rea.

– Látom, a házat es felújítottátok, s békötték a gázt! Pedig erősen drága. Mondták a tévébe, hogy úgy megdrágiccsák, hogy belényekkennek az emberek. Meglátod, nem vezet jóra ez a nagyzolás. Meglesz a bőjtje.

– Ne se törődj, a fiam kűd pénzt rea, ha megszorulunk. De mit mind annyit valagászódol te is, most szerelték bé nálatok az új központi fűtést, az es olyan, mintha gáz vóna benn.

– Nem eppen, mert meg kell rakni a kazánt, ahogy nem rakod meg, a meleg ki van menve. A havat reggel a szín elől el kell hánni, másképp bé se jutsz. A kezem örökké le van gemberedve.

– Mé nem kűdöd az uradot? Nem fehérnépnek való munka.

– Mét, mét?! Há csak.

– Azzét biztos, met este a bodegába jól megrészegedik, s reggel az se tudja, fiú-e vagy leán, nemhogy még felkeljen s tüzet rakjon.

– A te uradat se kell dicsérni, hadd el. Múltkor es láttam, hogy a komámasszonodtól este későn kanyarodott ki, s iszkiri haza a kertek alatt, hogy míg te a gyárból hazajössz, legyen ő es otthon.

– Ejsze teleszkóp van a szemed helyibe, hogy te ellátsz a komám asszonig? Két uccával feljebb lakik.

– Nekem nincs, de Teri kománém ott lakik vele szemközt, s ő mondta tegnap a bótba. Más es látta, nem csak ő.

– Csak menjek fel kenyerétt, me a derekát eltöröm! A fosküpűje!

– Nem hibás ő semmiétt. Jól tudod, hogy Ámáli kománéd erősen kajtárölű. Örökké viszket neki a valaga.

– Az anyja es ilyen vót, hogy a rosszseb egye meg a fajtájukat!

– Jó na, jó! Ne herrgeld fel magadot úgy, még a végin megüt a gutta, mint a fesszegbe Józéfát.

– A házat látom, a nyáron küjjel lefestettétek.

– Le. De nem olyan hitvány ződre, mint tü. Az egész ucca ezen kacag.

– Menj el, menj el! Hát nem es olyan cikóriavirágsárga, mint a tü házatok.

– A leánka hogy van? Rég nem láttam.

– Tanól örökké, nincs hogy lássad. Elmegy az oskolába, s onnan haza, s azzal napszentületig tanól.

– Ejszen papnak készül.

– Hanemegyeb.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)