Alexandru Mușina: Versek

2020. július 29., 09:48
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: A soha el nem múló múlt I. (vegyes technika, papír, 57 × 76 cm, 2019.)

Miért?

(De ce?)

 

Miért jön a szomorúság? Miért les mindig

a ház sarkánál, szekrényből, az ebédlőben asztalka alól,

polcon a könyvsorok mögül?

Miért oson be? Mi után kémlel?

Jók voltunk és szelídek. Velünk mi baja?

Miért mutatkozik barátunk szemében,

arcán, mosolyából a szeretett nőnek?

Miért, mi okból? Miért, hogy ébredéskor, reggel

mélyet sóhajtunk, és a semmibe meredünk? Mit keres

alvásunkban, álmainkban? Jók és szelídek voltunk.

Minket miért nem hagy békén?

A szélvédőre miért lapul rá, mint vékony hártya,

miért lesz párás tőle a tükör az előszobában? Miért hatol be

vírusként májba, agyba, tüdőbe és hasnyálmirigybe?

Miért zúzza csontjainkat, fárasztja szívünket, miért

vastagszik tőle kezünkön az ér?

Jók voltunk, szelídek és jók,

szelídek voltunk... Tőlünk mit akarhat még?

 

Emlék a jövőből

(Amintire din viitor)

 

Már ma éjjeltől elkezdi valaki rúgni

láthatatlan patával az idegek padlóját.

Barátaim, dolgozni szép,

a haza hegyei szépek, fényes a jövő,

én magam is, érzéstelenítve néha, szép vagyok.

Gumidélutánt keresnek majd, s hogy ne mondhassam

soha már, „ez túl kicsi”, kitapétázzák ereim

biztatással, reményekkel, megajándékoznak

néhány szenvedélyes nővel.

„De érzed, érzed-e a patkányokat, mint szappanbuborékok

folynak a csapokból, ahogy levegőnket szívják előlünk!?”

Nyilván nem, jó így, nyilván nem, jó így,

Nyilván nem, így jó, így jó, így jó, így jó...

 

Fordította Szonda Szabolcs

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. augusztusi számában)