Kórház után
Mintha szervátültetésen
estem volna át:
darabos mozdulataim miatt
idegen vagyok magamnak,
idegenebb világban
idegenné lett a szívem is.
Szépen szóló furulya csalogat,
bár az elágazások nem vonzanak,
néhány bizonytalan lépést mégis teszek,
bámulom az égre költözött
felszántott tenger hatalmas medrét,
sötét barázdái megijesztenek.
Csendem
csendem még sosem volt
ennyire fenyegetőn üres
rövid valóságaiban
néha fel-felvillant
valami tündökletesnek
ígérkező képsor, most
hiába várok egy halk jelzést
miképp lehet válaszolni
a semmire
az én csendem megőszül
megsüketül, megroppan
de érzem mégis
hogy sántítva jön utánam
(ezt már csak képzelem…)
talán szívesen letelepedne mellém
mint egykor hosszú közös
játszmákba bonyolódva
szőni világmegváltó terveket
ez a csend beteg, rokkant
egyre gyávább, akárcsak én
csak ne hagyjon el végleg
lopakodjon időmbe vissza
vezesse beteg kezem
pótolja veszteségeit
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. áprilisi számában)
Május 5-e – több szempontból is – az emlékezés napja. Százhúsz évvel ezelőtt ezen a napon tért örök nyugovóra neves regényírónk, Jókai Mór, majd öt évre rá megszületett a magyar irodalom egy másik ikonikus alakja Radnóti Miklós személyében. De nemcsak őket ünnepeljük ma, tudniillik ez a nap mindenekelőtt az édesanyáké.